A DAC-stadion több mint hatvan éve áll jelenlegi helyén, mai formáját 1985-1992 között vette fel. De utazzunk vissza az időben, mert a hagyomány szerint városunk sportjának és labdarúgásának történelme egész 1904-ig nyúl vissza.

Az első elérhető feljegyzések szerint épp ebben az évben alakult tornakert a mai Északi lakótelep területén. Közel öt évtizeden át aztán itt talált otthonra a dunaszerdahelyi futball is. Ekkorra azonban már... „az egykori Szaharán (ma Rózsaliget) elterülő pálya sem méreteiben, sem minőségében nem felelt meg az alapvető követelményeknek,“ írja a Sidó Ferenc - Brányik Sándor szerzőpáros A Dunaszerdahelyi futball 100 éve c. könyvében, majd folytatja: „Egy korszerű stadion felépítésének terve nem volt új keletű. A városatyák már 1943-ban foglalkoztak ezzel a gondolattal, sőt ki is jelöltek vagy nyolchektárnyi földterületet erre a célra, ráadásul pontosan ott, ahol a mai DAC-stadion magasodik. Az akkori idők alaphangjának megfelelően munkaszolgálatos zsidó fiúkat vezényeltek ide dolgozni. (...)1943-ban ezek a fiúk kezdték el a leendő stadion körüli alapvető munkákat. Ők ültették ide például azokat a jegenye- és nyárfákat is, amelyek ma már, sajnos, csak a hűséges focihívek emlékeiben élnek (...) Egészen 1948 februárjáig, a kommunista hatalomátvételig senki sem mozdult ez ügyben.“ A stadion 1949-1953 között épült fel. „A visszaemlékezők egyöntetű állítása szerint a stadion építéséből mindenki kivette a részét: sportvezetők, játékosok, szurkolók egyaránt. A lelátó falait a németek által lerombolt zsinagóga tégláiból emelték. (...) Az egész stadion az akkori középcsatár, Kordik László tervrajza alapján készült. (...) De hasonló léptékű erőfeszítéseket mások is tettek az új sporttelepen. Például Nagy Sándor - igen, az egykori középpályás Stiri -, aki földmérő lévén, kimérte a játéktér nagyságát, talajának lejtését, fekvését, szögeit.“

A pálya mérete egyébként az 1952-es Helsinki Olimpiai Stadion szerint lett kimérve. A régi fatribün és az egész stadion ünnepélyes átadására 1953. augusztus 16-án került sor. „Ezen a várva várt vasárnapon gyönyörű idő volt. A város és a környék apraja-nagyja csak úgy özönlött a stadionba. A mintegy 4000 ember előtt az avatóünnepély 10 órakor kezdődött, himnusszal, felvonulással, tapssal és persze stafétával, amely a járás dolgozó népének a kommunista párt iránti szeretetét hozta. (...) Aztán elkezdődött a focigála. Először a nagymegyeri ifik verték puhára a hazai ifiket (6:2), majd Dunaszerdahely B fektette két vállra a járás válogatottját (3:2). A nap fénypontjaként Dunaszerdahely A csapata az I. ligás Slávia Bratislavával mérkőzött meg. Az első 45 percben még jól tartották magukat a hazaiak (2:2), akiknek góljait Szabó (Tésztás) és Bubeník lőtte, a második játékrészben azonban visszaestek, és 2:5 arányban alulmaradtak. (...) Az akkor már Slavoj nevet viselő (mert előzőleg Spartakus, ŠK, Dunostav, DŠO és Sokol is volt) dunaszerdahelyi csapat az új sporttelepen folytatta az 1953-as kerületi bajnokságot. Sőt, az 1954-es tavaszi szezont is itt játszotta le. Eközben kézzel szórt utánvetéssel próbálták a pálya füvének kondícióját javítani. Eredménytelenül. A gyeptéglázás volt a végső megoldás.“

A gyeptéglákat a környező falvakból, többek között Nyékvárkonyból, Alistálról és Felbárról szállították, lerakásuknál pedig ismét ott segítkezett vezető, játékos és szurkoló egyaránt. Teltek-múltak az évek, a pálya körül felépült a betonlépcsős lelátó, amelyből - a fatribünnel szemben - kialakították a fedett, állóhelyes ún. prolitribünt, az északi oldalon pedig megjelent az óra, kézi eredményjelzővel.

A stadion korszerűsítéséről és bővítéséről az akkori klubvezetés először 1976-ban kezdett beszélni. Hosszas tárgyalásokat és felkészülést követően „1981-1985 között zajlott a stadion átépítése a mai formájára. A munka 1983 novembertől tartott, a kolaudáció pedig 1985. május 7-én volt,“ írja Vajda Barnabás helytörténész a 2012-ben megjelent Dunaszerdahely című monográfiában. Az új főtribün elemeit az ostravai vasgyár készítette, az építkezés kivitelezője a dunaszerdahelyi Agrostav vállalat volt.

A többi pedig már jól ismert történelem: az 1985-ben átadott főtribünnel szemben lévő keleti lelátó és az északi álló tribünök 1988-ban, ill. 1989-ben készültek el, a déli álló tribünök építését 1991-ben fejezték be. Az eredményjelző tábla 1992 februárjától 2016 februárjáig működött.

A stadion maximális befogadóképessége 16 410 néző volt (1991-től). A mindenkori hivatalos nézőcsúcs 1988. november 9-én a DAC-Bayern UEFA-Kupa találkozón született (15 572).

2015. szeptemberében került lebontásra az északi lelátó, a bontás jövő héten a B-tribünnel folytatódik. Az új, kb. 13-ezres stadion a jelenlegi helyén 2018-ra épül fel, a pálya 90 fokos elfordításával.

Az évtizedek során rengeteg remek labdarúgót csodált itt a sok százezer néző, köztük több aranylabdás, VB- és EB-érmes játékost. Stadionunk számos generációnak lett második otthona, amely hol simogatott, hol fájdalmat okozott, mégis mindig visszavárta övéit. És ők jöttek, mert itt - otthon voltak. Ugyanezt az érzést kívánjuk a DAC-család minden tagjának az új, szép és modern stadionban, amely a régi poraiból fog hamarosan felépülni!

A szombati stadionbúcsú programja:

08.00-12.00 Sárga-kék véradás

10.00-14.00 II. Szent György Labdarúgó Torna a városi műfüves pályán

16.30-tól kapunyitás

A DAC-stadion slágerei (DJ Bíró Tomi)

Arcfestés

Kiripolszky Péter énekel

Beszélgetés régmúlt időkről: milyen is volt a DAC-stadion?

DAC-Podbrezová bajnoki mérkőzés

Az új stadion ünnepélyes alapkőletétele

Tűzijáték