Hat évig a DAC kezdőcsapatának kihagyhatatlan tagja volt, ebben az időszakban mindössze öt mérkőzést hagyott ki. Rudolf Pavlík olyan korszakot élt át csapatunk színeiben, melyet életének legszebbjei közé sorol.
Rovatunkban miért éppen most szólítottuk meg Rudolf Pavlíkot? Legalább két okból is. Az első az volt, hogy Korlátkő (Cerová) szülötte kedden ünnepelte 52. születésnapját, és gratulálhassunk neki. „Köszönöm a jókívánságokat. Ma dolgoztam, de picit ünnepeltem is,” válaszolt, amikor születésnapi ünnepléséről kérdeztük. És a másik ok? Néhány napja jelen volt a DAC - FK Szenyice ligamérkőzésen. Mindkét csapathoz erős kötelék fűzi, hiszen Erdőháton tanulta a sportág alapjait, míg a Csallóközben pályafutása legszebb éveit töltötte. Adott volt a kérdés, melyik csapatnak szurkolt múlt szombaton a DAC-stadionban? „A DAC-nak,” mondja gondolkodás nélkül, mosollyal az arcán. „Végül jó lett a vége, hiszen mint tudják, a hazaiak 3:0 arányban győztek. Az igazat megvallva, nem számítottam ilyen könnyű győzelemre. A lelátó felső részéből sajnos nem sok mindent láttam,” tért vissza a párharchoz, melyet olyan ködben játszottak, mintha Angliában lettünk volna.
Az erdőháti Pavlíknak megtetszett a Csallóközben, hiszen állandó tartózkodási helyeként Somorját adja meg. Onnan csak egy kis ugrás a dunaszerdahelyi stadion, és ezt ki is használja. „Igyekszem rendszeresen járni a DAC mérkőzéseire, és a klub illetékesei segítenek ebben,” mondja a dunaszerdahelyi látogatások margójára. Pillanatnyilag nem a futballból él. „Ausztriában dolgozom egy olyan cégnél, amely ápolói szolgáltatásokkal foglalkozik,” ismerteti jelenlegi állását.
A foci viszont régi szerelem, amelyet nem lehet elfelejteni. „Királyfiakarcsán edzem a focicsapatot, immár körülbelül tíz éve,” mondja az edzői kedvteléséről. „Régebben a DAC csapatánál edzettem a 14 éves srácokat és jó szórakozás volt, eredményeink is voltak, örömömet leltem bennük,” nem tagadja meg az edzői hivatás iránti szeretetét.
Nemrég állítottuk vissza 60 perccel az órát, a Rudolf Pavlíkkal való beszélgetés során viszont egész 28 évet ugrottunk vissza az időben. 1986-ot írtunk, és a nyáron Dunaszerdahelyen jelentkezett. „A Zbrojovka Brünn csapatából érkeztem, amely már harmadik éve sikertelenül próbált visszajutni a ligába,” ismerteti érkezése okait a technikás középpályás. Azonnal a DAC kezdőcsapatába került, és a góllal való debütálása a Bohemians Prága ellen (1986. szeptember 27-e) igazán parádésra sikerült, mikor húsz méterről védhetetlen lövést küldött az ellenfél kapujára. „Nagyon jól emlékszem rá. A tévés sportműsorban, a Gólok - pontok - másodpercekben a legtöbb nézői szavazatot gyűjtötte, és szeptember hónap legszebb gólja lett,” emlékezik vissza Pavlík.
Mi pedig arra a tényre emlékeztetjük, hogy a sárga-kék színekben eltöltött első három szezonja során egy mérkőzést sem hagyott ki, hat év alatt pedig csak ötöt. „Látják, ezeket a statisztikákat nem is tudatosítottam… Tény, hogy elkerültek a komolyabb sérülések. Egy kezemen meg tudom számolni azokat az edzéseket, amelyeket kihagytam. Ez pályafutásom egyik gyönyörű időszaka volt,” reagál. Miért volt, hogy az beilleszkedése a legkisebb problémák nélkül zajlott? „A körülmények, az ambiciózus csapat, nagyon aktív klubfunkcionáriusok. Jó közösség alakult ki, fokozatosan léptünk előre, jött a fociboom és a nézői eufória. A klubnál dolgozó emberek munkája kifizetődött. Röviden, minden úgy ment, ahogyan kellett,” válaszol. A legnagyobb sikerei közé sorolja a csehszlovák kupa megnyerését. „Ugyanúgy emlékezetesek a Young Boys Bern és a Bayern München elleni nemzetközi kupatalálkozók is,” sorolja. 1987-ben az Év labdarúgója-szavazáson a tizedik helyen végzett. Eligazolása után még egyszer visszatért Dunaszerdahelyre az 1995/96-os szezonban: „Az már sajnos nem volt az igazi,” mondja tömören. Bár jó rúgótechnikája volt, paradox módon nyolc tizenegyest is kihagyott a legfelső osztályban…
A régi dunaszerdahelyi játékosokkal a mai napig tartja a kapcsolatot. „Szoktam találkozni Simonnal, Krištoffal, Kapkoval, Hodúrral, Fieberrel, Prokoppal... Ezek kellemes pillanatok, és mindig van miről beszélgetni.”
Örült a hírnek, mely szerint új, modern stadiont akarnak Dunaszerdahelyen építeni. „Szorítok, hogy sikerüljön ez a terv. Tudom, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. Nagyon fogok neki örülni, ha állni fog a stadion. És ugyanúgy örülök a fociakadémiának is, ahol a fiatal futballisták pallérozódhatnak. Nagyon fogok nekik szurkolni.” És mit szólna egy öregfiúk csapata keretein belüli pályára lépésnek az új stadionban? „Ha még bírni fogom, szívesen,” válaszol.
Legközelebbi családtagjai között nincs aktív labdarúgó. „Van egy 22 éves fiam, aki főiskolai hallgató. A sporthoz többé-kevésbé passzív kapcsolat fűzi,” mondja Pavlík. A saját korszakának labdarúgását nem akarja összehasonlítani a maival. „Úgy gondolom, hogy nem is lehet. Ma a foci teljesen más irányba tart. Más a kor, minden gyorsabb, agresszívebb. Beszélhetnék a hangulatról, de ami a színvonalat illeti, azt nem hasonlítanám össze, nem is tudnám,” zárja le.
Névjegy: Rudolf Pavlík
Korlátkövön született (Cerová, 1962. november 4-én), és itt kezdett el futballozni. Már 17 évesen az SH Szenyice felnőtt csapatában szerepelt az I. Szlovák Nemzeti Ligában. Tehetséges játékosként szerepelt a csehszlovák korosztályos válogatottakban (1981-ben részt vett a 19 éven aluliak Európa-bajnokságán), egy találkozón szerepelt a felnőtt válogatottban (1991-ben egy Norvégia elleni barátságos mérkőzésen). 19 évesen a Zbrojovka Brünn csapata szerezte meg őt. Katonai szolgálatát a prágai Dukla és a VTJ Tábor csapatainál töltötte. 1986-ban a Zbrojovkából a dunaszerdahelyi DAC-hoz igazolt, ahol hat bajnoki évadot húzott le (1986-1992). További klubjai a Bohemians Prága (1992/93), Viktoria ikov (1993/94), Viktoria Plzeň, Hradec Králové és ismét a Bohemians (mind a 1994/95-ös szezonban) voltak. Utána még egy szezon erejéig visszatért a DAC-hoz (25 mérkőzés). Összesen 200 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt a klub színeiben, amivel Ján Kapko (204) után a második helyen áll a házi örökranglistán. A következő években alacsonyabb osztályú osztrák bajnokságokban játszott. Visszatérése után játékosként és később edzőként tevékenykedett Királyfiakarcsán, ahol ma is edzősködik. A DAC diákjait is vezette. Pillanatnyilag Ausztriában dolgozik egy ápolói szolgáltatásokkal foglalkozó cégnél.
Harsányi László