A Miavától elszenvedett vereség utáni két támadó játékos, Pavol Jurčo a Roman Sabler beszél érzéseiről. A pénteki mérkőzésbe mindketten a cserepadról szálltak be.
Radványi edző pénteken csak két cserelehetőségét használta ki, de mindkettő sajátosan befolyásolta a mérkőzés menetét. Az első kényszerű csere volt, Roman Sabler már a 9. percben pályára lépett a sérült Turňa helyett. A szélső védő kiesése után a felállás alaposan átalakult, az edző négy helyen is kénytelen volt változtatni: Štepanovský a védelem bal oldaláról átkerült jobbra, az ő eredeti helyére Brašeň húzódott vissza, Černák a csatársorból a középpálya bal szélére lépett vissza, Szarkához elöl pedig Sabler csatlakozott. A második csere a 65. percben jött, Ujlakyt Pavol Jurčo váltotta, aki a 81. percben 3:1-re korrigálta az eredményt. Pár perccel később Černáček fosztotta meg őt egy újabb találattól: Jurčo gólba tartó fejesét a hazai védő kézzel ütötte ki a gólvonalról.
Roman Sabler: Nem kaptuk el a meccs fonalát
Roman, átéltél már pályafutásod során ilyen korai cserét?
„Nem, ez egy új tapasztalat volt számomra. Nem szoktam a cserepadon ülni, így nem is volt lehetőségem ezt átélni. Igyekeztem, de el kell ismernem, hogy kezdettől fogva nem találtam a helyem a pályán. Már az első labdaérintésem rossz volt, aztán ez csak folytatódott. De az egész csapat nem kapta el a meccs fonalát, így nekem annyival is nehezebb volt.”
Milyen utasításokkal látott el Radványi edző pályára lépésed előtt?
„Elmagyarázta, hol kéne játszanom a rendszerünkben, hogyan egészítsük ki egymást Ákossal, és mi a teendőm a pontrúgásoknál. Azt mondta, adjam ki magamból a maximumot és próbáljak a kapura veszélyes lenni.”
Felemelte az edző a hangját a félidei szünetben?
„Igen, kicsit felemelte és energiát is adott, hogy próbáljuk meg megfordítani a meccset. Ezen kívül mindenki elmondta véleményét arról, min kell javítanunk. Azt beszéltük meg, hogy képesek vagyunk a meccs megfordítására. Jól kezdtünk, de ismét gólt kaptunk, és futhattunk az eredmény után.”
Hogyan láttad a meccs végi kulcsmomentumokat, Jurčo gólját és a hazai védő kezezését?
„Ákos jól csúsztatta meg a labdát, és amikor az Palihoz került, tudtam, mit fog csinálni és bíztam benne, hogy gólt szerez. A kezezés… Nekem tizenegyesnek tűnt. Gyorsan történt, azonnal a játékvezetőre néztem, a kezében volt a síp és be akarta fújni, de megvárta a partjelző segítségét, aki azonban nem jelzett. Tehát úgy döntött, hogy nem fújja be. Rögtön utána szabadrúgással kompenzált, de ez nem említhető egy lapon a büntetővel. Szépíthettünk volna 3:2-re, és megküzdhettünk volna a döntetlenért.”
Pavol Jurčo: Büntetőt és piros lapot érő megmozdulás volt
Pali, te hogyan láttad a mérkőzés végi két szituációt?
„A gól előtt Szarka Áki megcsúsztatta az Andy Pernecký által felívelt labdát, átsprinteltem a védőmön és láttam, hogy kint áll a kapus, így átemeltem. Majd a fejesnél Sabi Sabler adott be, Kwin játszotta vissza a labdát, én a kapufa mellé akartam fejelni, ám a játékos kézzel hárított. Tiszta gól lett volna, ezért büntetőnek és piros lapnak kellett volna következnie. 3:2-es állásnál még érdekes lehetett volna a meccs. A játékvezetőnek a szájában volt a síp és be is akarta fújni, de talán a partjelző utasítására várt, aki azonban nem reagált.”
Mi döntötte el az összecsapást?
„Az első gól. A Szenyice elleni hazai találkozón az ellenfél öngólt szerzett, amellyel lendületet adott nekünk és a szurkolóknak is. Miaván hasonló volt a helyzet, megkaptuk az első gólt, aztán a következőt… Talán ha szépítettünk volna, még ki lehetett volna hozni valamit a meccsből.”
Közvetlenül a becserélésed előtt kaptuk a második gólt. Milyen utasításokkal küldött pályára az edző?
„Mikor pályára kellett volna lépnem, még csak 1:0 volt, és rögtön utána megkaptuk a másodikat. Próbálni akartunk valamit a hátránnyal. Hiszen mindig a legvégéig kell játszani, Angliában néha a 93. percben dőlnek el a meccsek, így sosincs veszve semmi. Kár, tanulnunk kell ebből. Három összecsapás vár még ránk, azokat hoznunk kell.”
Ismét a bal szélen játszottál, talán veled akarja megoldani az edző ezt a posztot?
„Nehéz megmondani. Kassán Kozák edző kezei alatt három évig szélső középpályást játszottam, Zsolnán is rendszerint. Örülök, ha pályán vagyok, lényegében mindegy, melyik poszton. Számomra nem gond szélső középpályásként vagy támadóként szerepelni.”