A csapat már egy nappal a mérkőzés előtt útra kelt otthonról, hogy a több órás út ne fárassza ki őket a mérkőzés napján. Ennek ellenére az első félidőben eléggé fásultnak és ötlettelennek tűnt a játék. László Csaba ugyanazt a tizenegy játékost küldte a pályára, mint egy héttel korábban, ám most nem volt olyan látványos a játék, mint akkor. Az első tíz percben nem sok említésre méltó esemény volt a pályán. A 12. percig kellett várnia az ötven fős DAC-tábornak az első tapsig: ekkor Pačinda lendítette lövésre a lábát, de a labda mintegy három méterrel a kapu mellett hagyta el a játékteret. Ljubicic helyzete két perccel később már ennél veszélyesebbnek tűnt: csapatkapitányunk Davis szögletből érkező beadását igyekezett gólra váltani, de sajnos pontatlanul célzott. A 20. percben a sároseperjesi Streňo nyargalt végig a félpályán, de Huk megállította az ígéretes hazai támadást. Ezután két szögletet is elvégezhettek a fehér mezesek, egyikből sem alakult ki azonban komolyabb veszély a kapunk előtt. A játék továbbra sem volt túl látványos. A 37. percig tartott az alibi foci: Streňót Ljubičićnek nem sikerült megállítania a középpályán. Bár Ľupták beérte őt, de a hazai szélső egy ügyes csellel lerázta magáról középpályásunkat, majd a jobb kapufa mellett laposan a hálóba gurított – 1:0. Ez volt az egyetlen kaput eltaláló lövés az első félidőben.  

A folytatásban mindkét edző cserélt, nálunk Mervó váltotta az enerváltan futballozó Vidát. Lendületesebben is kezdtük a második 45 percet, melynek rögtön az elején egy szép akciót vezettünk: Ljubičić egy lapos labdával remekül találta meg a jobb oldalon érkező Zsivkovicsot, akivel senki nem vette fel a tempót. Szélsőnk beadását Mervó elvétette, de még így sem volt veszve a helyzet, mert Pačindának megvolt az esélye a góllövésre, végül azonban fölé célzott. Sokáig azonban így sem bánkódtunk a kimaradt helyzet miatt, mert jött az 50. perc és az egyenlítés. Ezúttal Aluku indította a sokat futó Zsivkovicsot, aki menetrendszerűen küldte be a labdát, melybe Šafranko gólt érően tette bele a fejét – 1:1. Csatárunk hatodik tavaszi találata meghozta a játékkedvünket, Davis bal oldali beadásánál hárman is rámozdulhattak volna a labdára a kapu előtt álló játékosaink közül, de minden lemaradtak róla. A 62. percben Zsivkovics tőle szokatlan módon, bal lábbal eresztett meg egy lövést, melyet Talian csak öklözve tudott védeni. Dupkala adhatott volna csattanós választ, miután Streňótól kapott remek labdát, ám elügyetlenkedte a helyzetet, és az üres kapu fölé emelt. Az ürességtől kongó stadionban – mindössze 312-en váltottak jegyet a meccsre – László Csaba utasításait is tisztán lehetett hallani a lelátón. „Menj előre, Mervó!” – buzdította az edző a csatárunkat a többiekkel együtt. Később még Šafranko és Pačinda is ígéretes helyzetben rontott, a végén pedig a kapusunk is feljött, hogy a csapat segítségére legyen a pontrúgásoknál, de minden igyekezetünk ellenére nem sikerült megszerezni a győztes találatot. A végén mindent egy lapra feltéve rohamoztuk Talian kapuját, de a sároseperjesieknek is megvolt az esélyük a három pont megszerzésére, melyet végül egyik csapat sem tudott begyűjteni.

75 néző kísérte el csapatunkat Poprádra, ahol remek pályán remek időben játszottunk egy felejthető meccset. Az első játékrészben ritkán forogtak veszélyben a kapuk, elég fásultnak tűnt a játék, a hazaiaknak mégis sikerült megszerezniük a vezetést. A fordulat után valamivel nagyobb sebességre kapcsoltunk, és Šafranko újabb góljával kiharcoltuk a döntetlent az idei szezon utolsó előtti mérkőzésén. Egy meccs van még hátra ebben a szezonban, melyet jövő héten szombaton játszunk a Rózsahegy otthonában. A pénteki forduló után matematikailag még mindig él az esély az Európa Ligára, de a sorsunk nemcsak a saját kezünkben van.

Edzői értékelés:        

László Csaba (DAC): „Mindenekelőtt köszönöm a buzdítást azoknak a szurkolóknak, akik ilyen nagy távolságot megtéve is követték a csapatot. A 4. hely megszerzéséről álmodoztunk, nemcsak most, hanem a múlt heti meccs előtt is, de a csapat mai teljesítménye nem volt valami fantasztikus. Meg kell védenem a csapatot, mentálisan elfáradtunk. Az utolsó két meccsen négy pontot vesztettünk, de pozitívum, hogy tovább nyújtottuk a veretlenségi sorozatunkat. Ha szintet akarunk lépni, akkor mentálisan is bírnunk kell a végét, nem csupán fizikálisan. Gratulálok a hazaiaknak, főleg kontrákból voltak ma veszélyesek, és a végén a vezetést is megszerezhették volna. Fájdalmas ezt kimondani, de ma igazából senki nem érdemelt győzelmet. Rózsahegyen arra fogunk törekedni, hogy szépen búcsúzzunk a szezontól, és ott legyünk az első hatban.”

Miroslav Jantek (Sároseperjes): „Tudtuk, hogy az ellenfél motiváltan érkezik hozzánk, mert még versenyben van az európai kupaszereplésért. A mérkőzés előtt elfogadtuk volna az egy pontot, most azonban azt mondom, hogy be kellett volna lőni a helyzetet, és meg lenne a három. A dunaszerdahelyiek aktívabbak voltak a második félidőben, sajnos azonban a végén nem tudtunk élni a lehetőséggel, így maradt a döntetlen. Ez az egy pont így is értékes számunkra.”