Hogyan érezte magát Dunaszerdahelyen a szombati találkozó során?

P. Bartoš: „Nagyon jól! Amikor legutoljára találkoztunk Dunaszerdahelyen, már akkor is mondtam, hogy a DAC fokozatosan fejlődik. Ma ennek szemtanúi is lehettünk: majdnem az egész stadion átépítésre került, fellendült a labdarúgás a nézői háttér is. Épül a klub.”

K. Krištof: „Nagyon jól éreztem magam, jólesett harminc év után visszaemlékezni arra a csodálatos sikerre, amit elértünk. Nagyon örültem annak, hogy a klub megemlékezett és nem merültek feledésbe a harminc esztendővel ezelőtt történtek. Remekül meg volt szervezve minden a stadionban.

Mi volt Ön szerint annak az alapja, hogy egy ilyen kisvárosi klub ilyen nagy sikert volt képes elérni, és elhódította a nagy presztízsnek örvendő Csehszlovák Kupát? Fel szokta idézni a harminc évvel ezelőtt történteket?

P. Bartoš: „Vannak fényképeim a két kupadöntőről, Nagyszombatból és Kopřivnicéről is. Néha megnézem ezeket a képeket, és ha összejön a társaság, akkor is megemlékezünk néhány összecsapásról. Szerintem ma és máskor is a siker alapköve a jó társaság. Dunaszerdahelyen nagyon jó közösség jött össze, amelynek tagjai nemcsak a pályán, hanem azon kívül is jól megértették egymást.”

K. Krištof: „A Csehszlovák Kupa elhódítása felejthetetlen élmény, és pályafutásom legnagyobb sikere. Szintén nagy dolog volt a föderális élvonalba való feljutás is. A siker alapja a jó közösség. Nem számított, hogy Csehországból, Morvából, keletről jött srácokról beszélünk, esetleg a helyiekről - mindegy volt. Hét és fél évet töltöttem Dunaszerdahelyen, és mindig jó társaság jött itt össze, egyszer sem volt problémánk egymás között.”

Ugorjunk harminc évet előre. Hogyan látta a szombati mérkőzést?

P. Bartoš: „A mérkőzés technikailag jó, hajtós játékot hozott. Még valami hiányzik, de jó úton jár a DAC.”

K. Krištof: „Elég gyakran járok Dunaszerdahelyre meccsre, és a szombati összecsapást is nagyon vártam, tetszett a hangulat. A DAC már hamarabb is eldönthette volna a három pont sorsát, de ilyen a foci. Nagyon szimpatikus volt, hogy a játékosok az utolsó pillanatig küzdöttek a győztes gól megszerzéséért, és végül jó, hogy a nyomás meg is hozta a gyümölcsét - a futballisták és a nézők számára is.”

Elárulja, mivel foglalkozik manapság, és aktív-e még a labdarúgás világában?

P. Bartoš: „Jelenleg nem dolgozom a labdarúgás berkeiben, mivel elhatároztam, hogy ha nem valami magas szinten tevékenykedem, akkor annak nincs sok értelme. Így inkább magánvállalkozó lettem.“

K. Krištof: „Mivel jelenleg nem edzősködöm, nincs kapcsolatom a labdarúgással. Más területen dolgozom, de lassan már elérem a nyugdíjkorhatárt. Majd meglátjuk, mi lesz tovább.”