Peťo, hogyan értékeled a trencséni összecsapást?

„Nem érdemeltünk háromgólos vereséget, kár érte. Pontszerzési tervekkel érkeztünk, de sajnos nem jártunk sikerrel. Az eredményt nagyban befolyásolta a korán bekapott gól, mert ha tovább tudtuk volna tartani a 0:0-s állást, nagyobb esélyünk lett volna ponttal távozni. De mivel korán gólt kaptunk, az ellenfél lendületbe jött, és az egyenlítés érdekében jobban ki kellett nyílnunk, ami a Trencsén malmára hajtotta a vizet.”

Mi volt az oka annak, hogy mindkét félidő elején gólt kaptunk? A nem megfelelő koncentráció, az ellenfél ügyessége, esetleg valami más?

„Nem tudom megmondani, miért történt. Nem jól kezdtük a meccset, már nagyon korán hátrányba kerültünk.”

Ivan Šnirc kényszerű cseréje után visszahúzódtál a védelem bal oldalára. Hogyan boldogultál Van Kessellel és a többi gyors hazai játékossal?

„Szívesebben játszom előrefele, mint hátra, de mivel Szabó Ottó sérült volt, nekem kellett odahúzódnom, és többet védekeznem. Főleg az eredményért kár…”

---

Maťo, a kapuból milyen volt mérkőzést?

„Nagyon hamar gólt kaptunk, de utána is a saját játékunkat játszottunk, és a hazaiaknak nem volt több helyzetük az első félidőben. Azzal jöttünk ki a második félidőre, hogy már nem kapunk gólt, és megpróbálunk kiegyenlíteni. Sajnos egyik sem sikerült.”

Az első három fordulóban csak egyszer kapituláltál, most háromszor is. Miként láttad a gólokat?

„Az elsőt egy védelem mögé érkező jó bedobás előzte meg, az ötösben pattogott a labda, a támadó becsukta a szemét és lőtt. Nem volt időm reagálni sem… A másodiknál egy keresztlövés érkezett a kapumra. Örültem, hogy legalább ki tudtam ütni, mert a hosszú kapufára ment, így lehetetlen volt megfogni. Nagyon nehéz oda leérni. A támadónak aztán már csak az üres kapuba kellett bepofoznia a labdát. A harmadik gól… Szemben álltam a csatárral, aki a lábaim között lőtte el.”

Ez volt az első tavaszi vereségünk, és nyilván egyetértesz azzal, hogy a Trencsén volt az eddigi legerősebb ellenfelünk.

„Igen, mindenképp.”