Otti, hogyan értékelnéd a Slovan elleni rangadót, miért kaptunk ki 3:0-ra?

„Ezen a meccsen saját magunkat vertük meg. Kis túlzással élve, a Slovannak ki se kellett jönnie a pályára. Igaz, hogy a védőink hibáztak, de - engem is beleértve - az egész csapat rossz napot fogott ki, és ezt a Slovan háromszor meg is büntette. Sokat nem kell rajta gondolkodni, hiszen ha ilyen hibákat követünk el, akkor nem csodálkozhatunk, hogy vereséget szenvedünk. Sajnos nem tudtunk begyűrni egy gólt sem. Voltak kisebb-nagyobb helyzeteink, de 0:3 után ez már kevés.”

Tavaly a 11. helyet szereztük meg, most hárommal előbbre léptünk, az őszi kilencedik helyet eggyel kijavítva. Hogyan értékelnéd a tavaszi idényt?

„Minden szezon elején van egy cél. A múlt évi az volt, hogy bennmaradjunk. A mostani, hogy hatodikak legyünk. A szezonunk egy hullámvasútra hasonlított, hiszen voltak nagyon jó, de nagyon rossz meccseink is. Ennek ellenére a Slovan elleni rangadón fel tudtuk volna tenni az i-re a pontot, el tudtuk volna érni a kitűzött célt. Ez nem sikerült, és elég csúnya vereséget szenvedtünk, így jogos a csalódottság.”

Szerinted hol úszott el a hatodik hely?

„Ezt az edzők dolga kivesézni. Természetesen van egy véleményem, de ez már annyira nem számít, hiszen ez a szezon már a múlté. Nem vagyunk azonban csalódottak teljes mértékben, hiszen tavaly a kiesés ellen küzdöttünk, idény a nyolcadik helyen végeztünk. A klub lépésről lépésre halad így felfele, és lehet, hogy jövőre hatodikak leszünk, majd ötödikek és így tovább. Nem baj, ha kicsik a lépcsőfokok, csak felfele vezessenek. Ezért dolgozik a klub, a vezetőség, a tulajdonos és a játékosok is. Látjuk, hogy a kitűzött célért még többet kell tennünk, dolgoznunk, mint a mostani szezonban. Ez egy új kihívás.”

A játékosok nem szeretik önmagukat értékelni, de ha mégis visszatekintesz az idei szezonra, akkor mit látsz?  

„Nem vagyok elégedett, és nem is keresek kifogásokat. Bele tudok nézni a tükörbe, hiszen mindent megtettem, beletettem szívem-lelkem. Nekem sem sikerült mindig jó meccset lehoznom, a szabadrúgásaimból keveset profitáltunk. Igaz, a kapusok már jobban fel voltak rám készülve. Viszont nem a kapusok hibája, hogy nem tudtam javulni ezen a téren. A jövő szezonban még többet fogom gyakorolni a szabadrúgásokat, ha jövőre is rám bízzák azok elvégzését. Tudjuk, hogy a foci nagyon gyorsan változik, és lehet, hogy bár most végig játszottam, jövőre már nem fogok játszani. De mindent megteszek azért, hogy a kezdőcsapat tagja maradhassak, és majd a vezetőedző eldönti.”

Meddig érvényes a szerződésed?

„A szerződésemből még egy év van hátra, a jövő nyárig szól. Szeretném kitölteni, és szeretnék egy jó évet abszolválni, büszkeséggel és jobb érzéssel végezni a munkám, hogy a szezon végén megint tükörbe tudjak nézni. Ez a célom.”

Ejtsünk néhány szót a csapat tizenkettedik játékosáról, a szurkolókról, akik a szezon során kitartottak a csapat mellett. Csapatkapitányként mit üzennél nekik?

„Először is nagy köszönet jár nem csak azoknak, akik az utolsó meccsen itt voltak, hanem azoknak is, akik akár Kassára és a többi távoli helyre is elkísérnek minket, pénzt és időt nem kímélve - emelem előttük a kalapom. Minden tiszteletem az övék, köszönjük szépen! Azoknak is jár a köszönet, akik a hazai mérkőzéseken buzdítanak minket. Néhányszor nem játszottunk szépen, de ők akkor is kint voltak, és szurkoltak nekünk. Sajnos szombaton nem tudtuk büszkeséggel eltölteni a szurkolóinkat, de hogy ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor lassan de biztosan lépkedünk felfele, és ez az, ami igazából számít. Jövőre sem lesz minden meccs jó, lesznek hullámvölgyek, de azon leszünk, hogy ezek minél rövidebb ideig tartsanak.”

Mennyire vártad a nyári szünetet, és - ha nem titok - hogyan fogod tölteni?

„Budapestre megyek három napra egy barátommal, aki Svédországból érkezik, és kíváncsi a városra. Ezt követően egy prágai iskolázáson veszek részt, de ha már Prágába megyek, akkor viszem a családot is pár napra. Igazából ennyi a program, hiszen a feleségem is vizsgázni fog, így felváltva vigyázunk majd a gyerekekre. Lesz egy férfias három nap, és a családdal töltött négy nap - ennyi fér most bele.”

Az iskolázás mivel kapcsolatos?

„Mivel elvégeztem a rehabilitációs tanfolyamot, bizonyos pontokon tovább képzem magam, amire még szükségem lesz, hiszen ezen a téren nincs megállás. Szeretnék jobb és jobb lenni. Prágában van egy oktatás, ami szerintem segíteni tud a javulásban nekem is, és a pácienseknek is.”