Beszélgetés Szabó Ottóval, a DAC jelenleg sérült védőjátékosával és csapatkapitányával.
Az idény elejétől harcképtelen vagy. Mi történt és meddig tart ez az állapot?
„A bokámmal bajlódom már egy jó ideje, és sajnos nem tudok mit kezdeni vele. Előtte már csak a fájdalomcsillapítók segítettek, azokkal tudtam csak edzeni és játszani. A diagnózis szerint pihentetnem kell a bokám, kezelésként injekciókat és olajozást kapok rá, aminek a beépülési ideje fél év, tehát igazából januárban kezdhetem csak meg teljes erőbedobással végezni az edzéseket. Addig lassan, fokozatos terheléssel lehet az injekciók után edzeni.”
Jelenleg milyen gyakorlatokat végezhetsz?
„Hetente kétszer beszállok a csapatba edzésen, de jelenleg ez a két alkalom a maximum. Majd egy hónap múlva ez háromra növekszik, és így tovább. Közben az edzőteremben gyakorolok, és olyan dolgokat csinálok, amelyek által nem esek ki a ritmusból és nem maradok le a többiek mögött.”
Leghamarabb tehát csak tavasszal léphetsz pályára. Most is érzel fájdalmat?
„Így van. Vannak olyan napok, amikor igen, és van, amikor nem. Ez a gond vele, hogy nem lehet kiszámítani.”
Mit szólsz a csapat új szezonban nyújtott teljesítményéhez?
„Sérülésem ellenére is részese vagyok a csapatnak és számomra nem meglepő az eredményesség. A tudás mindig is megvolt, és most néhány olyan játékossal is kiegészültünk, akik nagyon jól beilleszkedtek. Nem csak létszámnövelő, hanem minőségi emberek jöttek. Ez által meglátszódik a játékunkon, hogy komplexebb csapat vagyunk, és végre megmutatkoztak azok a dolgok, amelyeket az edző már lassan egy éve próbál belénk nevelni. Ez a múlt félévben még nem jött ki, pedig azt hittük, ki fog. Kellett egy kis idő, amely most eljött. Most már csak az a kérdés, hogy ezt hosszútávon miként fogjuk bírni, de szerintem nagyon jó úton haladunk. Mindig is az volt a jelmondatom, hogy szépen, lassan kell felfele haladni, még ha kisebb léptekben is. Jó irányba, felfele megyünk, és ez a legfontosabb.”
Az mellett, hogy a csapattal készülsz, biztosan nem unatkozol, hiszen te vagy a csapat pénztárosa. Sok újoncunk volt, sok gólt rúgtunk, sőt volt egy mesternégyesünk is. Több lett ezáltal a munkád, mint az előző időszakban?
„Ez egy picit húzós munka, mivel ’megőszülök’, mire mindenkinek elmondom, hogy adja ide azt a pénzt, ami jár. Maradjunk annyiban, hogy bunyó még nem volt a pénzért, de harc azért van (nevet). Valakinek ezt is vállalnia kell, és én lettem az, aki a piszkos munkát elvégzi a csapatban.”
Szarka Ákos négy gólja volt az eddigi legdrágább mulatság?
„Igazából a belépők a legdrágábbak. Akik aláírják a szerződést, azok fizetnek szépen. Vagy pedig a későn érkezők, és akik nem jönnek időben edzésre. Az Ákosé nem büntetés, inkább egy örömteli befizetés, hiszen nem gyakran szerez valaki négy gólt. Hadd érezzünk mi is valami örömöt abból, hogy ő négy gólt szerzett - és az általa befizetett pénzből hadd vegyünk magunknak valamit! (nevet) Ez ezzel jár, és ilyenekért szívesen fizet az ember. Ha büntetések vannak azért, mert valaki késik, vagy nem jön edzésre, azt nem szívesen szedem be. Viszont a szabályok azért vannak, hogy be kell őket tartani.”
Már korábban említetted, hogy pályafutásod befejeztével szeretnél a sport rehabilitáció területén dolgozni. Mikor nyílik meg a nevedet viselő központ?
„Néhány engedély hiányában még nem nyitottam ki hivatalosan, ezért még nem is dolgozom benne. De nagyon szeretnék már segíteni azokon az embereken, akiknek problémájuk van, és a saját tapasztalataim által tudok nekik segítő kezet nyújtani. Amint a papírok készen lesznek, nekivágok. Már csak arra várok, hogy a közegészségügyi és a többi engedély elkészüljön, aztán beindítom a központot.”