Tomáš Huk már tizenhét esztendősen bemutatkozhatott az élvonalban. Nevelőegyesülete, a kassai VSS sárga-kék mezét 39 alkalommal húzhatta magára, és három gól szerepel a neve mellett. 2014-ben a kassaiakkal elhódította a Szlovák Kupát. A Kassáról származó labdarúgó (1994. december 22-én született) számára a DAC pályafutása második klubcsapata. Az előző szezon tavaszi fele előtt érkezett Dunaszerdahelyre, amikor is három és fél éves szerződést kötött a DAC-cal, és az első hét hónap során csak két összecsapást hagyott ki - mindkettőt az aktuális idény elején. A Bellusban lejátszott kupamérkőzésen Németh Krisztián vezetőedző a védelem közepén játszatta a 21 éven aluli válogatottban szereplő labdarúgót, aki addig kizárólag védekező középpályásként kapott szerepet a DAC-ban. És mivel jól sikerült a próba, onnantól fogva Huk rendszerint söprögetőként lép pályára, leggyakrabban Ľubo Michalíkkal párban. Tomáš számára nem újdonság ez a poszt. Sőt, ellenkezőleg. „Már a kezdetektől beállóst játszottam, és csak a kassai idősebb ifiknél lett belőlem védekező középpályás. Tehát söprögetőnek vagyok ’kitanulva’, és az igazat megvallva, ez a poszt ül nekem a leginkább. Otthon érzem ott magam, mert az egész játék előttem zajlik, és mindent látok a pályán. Segített, hogy egy sorral hátrébb kerültem, egyre magabiztosabb vagyok. A legjobb kassai mérkőzéseimet is söprögetőként játszottam, és nem tudom, hogy a DAC-nál is össze lehet-e hasonlítani a középpályán és a védelemben nyújtott teljesítményemet,” vallja be őszintén az ötös számmal futballozó Huk, aki az eddig nyújtott teljesítményéért sokkal jobb jegyet érdemel, mint amilyen számot hord a hátán. Amióta a védelemben szerepel, a kilenc tétmérkőzésből csak egyet veszítettünk el - a nagymihályi bajnokit. Ráadásként Szentgyörgyön még be is talált a hazaiak kapujába.

Úgy tűnik, hogy a vezetőedző bizalmán kívül az egykori válogatott Michalíkkal való összmunka is nagyon hasznos a számára. A tapasztalt csapattárs mellett mérkőzésről mérkőzésre javul a teljesítménye. „Ľuboval nagyon jól megy a játék. Nincsenek köztünk nyelvi nehézségek, minden úgy működik, ahogy kell. Tudom, hogy megbízhatok benne, érezni a kettőnk közötti szimbiózist, egyikünk a másikunkat biztosítja. Ľubo rutinos futballista, sokat tanulok tőle. Eddig jól működik az összjátékunk, csak kár a Rózsahegyen bekapott két gólért. Amióta egymás mellett játszunk, ez volt az első mérkőzés, amelyen egynél több gólt kaptunk,” mondja. Mindketten különböznek, és nem csak testalkatilag. „Úgy gondolom, hogy pont emiatt a különbözőség miatt vagyunk egész jó páros. Ľubo keresi a párharcokat, én inkább mozgékonyabb játékos vagyok, igyekszem olvasni a játékot, és előre látni azt, ahol az ellenfél támadni fog. Eddig működik ez, sorban vívjuk a fejpárbajokat, küzdünk a támadókkal. Bízom benne, hogy továbbra is ugyanilyen jól működünk majd együtt.”

Rózsahegyen rutinos labdarúgó benyomását keltette, a földön és a levegőben is megnyerte a párharcokat. Balszerencséjére azonban mindkét hazai gólban benne volt a keze. „Hasonló volt a két találat, mindkettőnél a balszélről érkezett a beadás. Az elsőnél Mareš ívelt be az ötösön belülre; kivártam, hova fogja rúgni. Az első kapufához érkezett a labda, Ďubekkel ugyanakkor értünk oda, és eltaláltam a lábát. Balszerencsénkre a kapufáról és Darkoról (Tofiloski - a szerk. megj.) a kapuba pattant. Pechesebb gólt elképzelni sem tudnék. Ami a második találatot illeti, lényegében ugyanilyen helyzet után született. Ismét a balszélről jött a beadás, ezúttal Andrezlytől. Azt gondoltam, hogy az első kapufára érkezik a labda, ezért abba az irányba indultam el, de Andrezly inkább átívelte a fejem fölött. Lačný átvette a labdát, én nem akartam hozzáérni sem, és semmiképpen sem rántottam le, nem szabálytalankodtam vele szemben. Nagyon igazságtalan döntés született, de a futball már csak ilyen. Szerintem Lačný televíziós interjújából is érezhető, hogy nem volt szabálytalanság. 2:0-s állásnál talán nyíltan elismerte volna,” tér vissza a szombati összecsapás kulcsmomentumaihoz, amelyen nagyon közel voltunk az első, Rózsahegyen elért történelmi győzelmünkhez. Lačný azonban a mérkőzés végén a fair play-díj helyett inkább az egy pontot választotta a csapata számára. „Az első félidő kiegyenlített volt, de a másodikban átvettük az irányítást, többet volt nálunk a labda, és nem engedtük a tizenhatosunkba jutni az ellenfelet. Kár, hogy nem sikerült megszerezni a harmadik gólunkat - a lehetőségeink megvoltak. De bízom abban, hogy ha továbbra is ilyen teljesítményt nyújtunk, akkor bárkit és bárhol legyőzhetünk. Például a következő fordulóban az eddig magabiztosan menetelő Zsolnát,” mondja Huk.

Tomáš röviden értékelte a szezon most lezáruló első harmadát is, amelyet követően csapatunk nyolc megszerzett ponttal a táblázat tizedik helyén áll. „Nagyon rosszul kezdtük a bajnokságot, egyáltalán nem jöttek az eredmények. A mutatott játékunk nem volt mindig annyira rossz, de minden találkozót egyetlen góllal buktunk el. Néhány vereség után már a lelki nyomás is ránk nehezedett. Azokat a mérkőzéseket, melyeken döntetlent értünk el, jobb pszichikai állapotban gond nélkül hoztuk volna. Kicsit segített az, hogy a kupában sikerrel vettük az akadályokat. A tabellán elfoglalt helyezésünk nem jó, ezért tudtuk, hogy a kupában nem szabad hibáznunk. 120 százalékot tettünk bele, és gond nélkül mentünk három fordulót.”

Tomáš Huk és Róbert Polievka sokáig a szlovák 21 éven alatti válogatott szűkebb keretébe tartoztak, amely már pénteken kiharcolhatja a jövő évi, lengyelországi U21-es Európa-bajnoki részvételt. Ehhez a Fehéroroszország elleni hazai összecsapáson elég egy pontot szerezniük. A DAC rossz idénykezdete is hozzájárult ahhoz, hogy Hapal szövetségi kapitány csak a tartalékok közé nevezte klubunk két fiatal futballistáját. A srácok viszont nem akarnak megbékélni a kialakult helyzettel, és minden bizonnyal megküzdenek az életre szóló élmény eléréséért, amit egy Eb-n való részvétel jelent. Tomáš például minden edzés előtt vagy után még a konditeremben abszolvál egy komolyabb edzésadagot. „Hatalmas a motiváció, ezért is dolgozom ilyen keményen. Szükséges, hogy minden játékos hozzátegyen még valami pluszt is a felkészüléséhez. A focit nem tudod átverni, ezért is próbálok keményen dolgozni magamon. Szurkolni fogok a srácoknak, hogy pénteken győzzék le a fehéroroszokat, és élvezzék ki a kijutás mámorító érzését. Én is ott leszek a stadionban, hiszen át akarom velük ezt élni. Bízom benne, hogy kijutunk, és ha lesznek majd felkészülési mérkőzések, akkor lehetőséget kapok megküzdeni a csapatba kerülésért. Aztán már csak az marad hátra, hogy jó teljesítménnyel meggyőzzem a szövetségi kapitányt arról: helyem van a válogatottban,” teszi hozzá a fiatal védőjátékos, aki a múltban már több korosztályos válogatottnak is a tagja volt.