Beszélgetés Tomáš Tujvellel, a DAC 32 éves hálóőrével.
Hogyan láttad a kapuból a Zsolna elleni kupamérkőzést?
„Nehezemre esik bárhogyan is értékelni a meccset. Én a kapuból úgy láttam, mintha nem lettünk volna eléggé összpontosultak. A meccs elején jól játszottunk, szervezettek voltunk, de eztán mintha elveszett volna a koncentrációnk. Egyszerűen mintha eltűntünk volna a pályáról.”
A hazaiak nyolcszor találták el a kapudat, volt tehát elég védeni valód. A bekapott gólokon kívül jó néhány bravúrt is be kellett mutatnod...
„Én lennék a legboldogabb, ha minél kevesebbszer kéne játékba avatkoznom a mérkőzések során. Igen, elég sokszor találkoztam a labdával. Talán ez is arról tanúskodik, hogy mennyire fölénk kerekedett az ellenfél.”
Hogyan láttad a három bekapott gólt?
„Természetesen mindegyik kapott gól bánt, de egyszerűen minden tőlem telhetőt megtettem a gólok elkerülése végett. Ilyen a futball. Az első találatot lényegében egy tömörülés után kaptam. Nem emlékszem pontosan, de egy lepattanó labdából kaptuk. Már térdeltem, de még bele tudtam érni a lövésbe, lényegében kitoltam a kapufára. Nem tudom, hogy ezt követően a gólvonal elé, vagy már mögé pattant a labda - azt már nem láttam. A második gólt egy rögzített játékhelyzet után kaptuk. A srácok nem fogták a játékost, aki maga lőhetett kapura. Valahogyan a labda nekem is hosszú volt, így már magam sem tudom, hogyan sikerült a kapufára ütnöm. Azt sem tudom, hogy ugyanaz vagy egy másik játékos lőtte kapura a kipattanót, de az már átcsúszott a kezeim között. Viszont akkor már olyan helyzetben voltam, hogy nem tudtam rá jobban reagálni. A harmadik találat is standardszituációból született: lepattanó, nem tudtuk a tizenhatosból kijuttatni a labdát. A gólszerző átvette a labdát, egy tömörülés után hirtelen már egyedül volt előttem, és a lövésére már lényegében vakon vetődtem rá.”
Melyik volt a mérkőzésen bemutatott legnagyobb bravúrod?
„Úgy gondolom, hogy a harmincadik perc környékén való védésem, amikor is a játékos maga vezette rám a labdát. Kiütöttem a lövését, majd még egyszer védenem kellett, és végül szöglet lett belőle... Szerintem az a momentum akár be is indíthatta volna a csapatot. Nem tanultunk belőle, a zsolnaiak beszorítottak minket, és pár perc múlva gólt kaptunk, ezt követően pedig többé-kevésbé már a hazaiak uralták a mérkőzést.”
Már szombaton itt a javítási lehetőség, az első idei rangadóra Nagyszombatba utazunk...
„Nem tudom, hogy ez javítási lehetőségnek számít-e, hiszen a kupa egy dolog, a bajnokság pedig egy másik. Bár a kupából már kiestünk, a bajnokságban még van esélyünk megküzdeni az európai kupaszereplést biztosító helyekért. Szerintem jól állunk a táblázaton, bár lehetne még jobb is. Tavasszal eddig még veretlenek vagyunk, két döntetlenünk és két győzelmünk van. Most már a Nagyszombat ellen készülünk, ahonnan három ponttal akarunk hazatérni.”
Felvétel: Somogyi Tibor, Új Szó