Tomislav Maric vezetőedző értékeli a DAC-Nagyszombat (2:1) bajnoki mérkőzést.
A bajnokságban minden egyes győzelem ugyanolyan három pontot ér. De azért egy Nagyszombat elleni siker, pláne ha az utolsó tíz percben fordítjuk meg az eredményt, valahogy mindig picit más…
„Úgy gondolom, hogy az első félidőben jól játszottunk. Próbáltunk nagy iramban játszani, nyomás alatt tartani az ellenfelet, hiányoztak azonban a pontos utolsó passzok, nem vittük végig az akcióinkat. Erre jó példa Straka Gabi kapufája, vagy Szarka Ákos kapu mellé menő lövése. Ennek ellenére megpróbáltunk továbbra is támadásban maradni, de nagyon rosszkor, nem sokkal az első játékrész befejezte előtt kaptunk gólt. Úgy jöttünk ki a második félidőre, hogy fokoztuk a tempót, és tisztább gólhelyzeteket dolgoztunk ki. Ennek köszönhetően végül sikerült a magunk javára fordítani az összecsapást és győzni.”
Édesebb-e tehát ez a győzelem, mint a többi?
„Természetesen örülök annak, amikor 0:1-ről sikerül megfordítani az állást, és nagyon imponált, ahogy ezt véghezvittük. Fantasztikus volt a csapat akaratereje, ahogy meg akarták fordítani a rangadót, ennek ellenére ez a győzelem is három pontot ér - se többet, se kevesebbet (nevet).”
Mi döntött a győzelmünkről?
„Először is sikerült gyorsan felvennünk a meccs ritmusát, megnyernünk a párharcokat. Megpróbáltuk kivonni a nagyszombati támadókat a játékból, hiszen tudtuk, hogy milyen veszélyesen kontráznak - sajnos ezt láthattuk a bekapott gólunknál is. Igyekeztünk magas iramot diktálni, hiszen tudtuk, hogy csütörtökön nehéz mérkőzésük volt, ráadásul az utazás is kimerítette őket. Az ilyen csapatot muszáj folyamatos nyomás alatt tartani, futtatni - ezt csináltuk kilencven percen keresztül, és végül ennek köszönhetően győztünk.”
Több hibát és eladott labdát láthattuk játékosainktól. Minek tudhatók be ezek a hibák?
„Egyszer egy edzőm azt mondta nekem, hogy csak az hibázik, aki játékban van. Ha egy játékos egyáltalán nem követett el hibát, akkor valószínűleg kilencven percen át nem találkozott a labdával. Az első félidőben volt néhány megingásunk, de szerintem ezek az apró hibák abból fakadtak, hogy az egyszerű passzok helyett mindig a bonyolultabbakat választottuk. A csapat sikerének titka, hogy e hibák elkövetése után minél hamarabb igyekszünk visszaszerezni a labdát. Ez nagyon fontos.”
Két forduló után százszázalékos teljesítménnyel állunk. A szurkolóknak ebben mennyi részük van?
„Csak ismételni tudom magam: ahogy láthattuk, vasárnap is hajtottak előre minket a szurkolók, és ez nagyon feltüzelte a játékosokat. Én is libabőrös lettem, és látható volt, hogy mennyi erőt ad ez a légkör a játékosoknak. Más szavakkal a szurkolótábor valóban a tizenkettedik játékosunk. A srácok jól érzik magukat, és látom rajtuk, hogy igyekeznek meghálálni a közönség biztatását. A pályán levő játékosoknak és a szurkolóknak egy egységet kell alkotniuk, és akkor mondhatjuk, hogy a közönség a tizenkettedik játékosunk.”