Hogyan telt a mérkőzés utáni éjszakája?

„Nem aludtam sokat, mert visszanéztem a mérkőzést. Furcsa meccs volt... Pályafutásom során még nem éltem át olyan találkozót, amelyen már az első percben emberelőnybe kerülünk. Ahogy azt a lefújás után is mondtam, az első félidővel nem voltam elégedett, mivel nem értettük meg, hogy használjuk ki az emberelőnyünket, hogyan találjuk meg azt a plusz egy embert. Ahelyett, hogy kijátszottuk volna a támadásokat, túl gyorsan akartuk azokat befejezni egy végső passzal. Ez volt az első félidő fő problémája. A második játékrészben már jobban játszottunk. A hektikusabb meccslefolyás ellenére sikerült helyzeteket kidolgoznunk, és ha hazai pályán megszerzed a vezetést egy emberhátrányban levő csapat ellen, akkor jobban oda kell figyelni a védekezésre. Sajnos nekünk ez nem sikerült, de minden megy tovább a maga útján. Csalódottak vagyunk az eredmény miatt, mert szerintem elég lehetőségünk volt a meccs megnyerésére. De egészében véve úgy gondolom, hogy fejben nem birkóztunk meg jól az emberelőnyös helyzetünkkel. El kell felejtenünk ezt a mérkőzést, és az új feladatokra kell koncentrálnunk. Már a következő hazai meccs a lényeges, már erre összpontosítunk.”

Mennyire folyásolta be a korai kiállítás az eredeti taktikai elképzeléseket?

„Egy dolog világos: más a terved, ha a két csapat teljes létszámban feszül egymásnak. Nyilvánvaló volt számunkra, hogy az aranyosmaróti csapat védekező felfogásban lép pályára, de mivel hamar megfogyatkoztak, nyolcan-kilencen is megszállták a saját tizenhatosukat, és nehéz volt a védekezésükben megtalálni a lyukat. Ilyen hamar emberhátrányba kerülni egy teljesen más feladatot jelent, mint a tizenegy-tizenegy elleni játék.”

A mérkőzés után megemlítette, hogy pszichikailag nem voltunk megfelelő magaslatban. Ezt hogy értette?

„Nem pontosan így mondtam. Úgy értettem, hogy egy szituációban, amikor egy csapat már az első percben emberhátrányba kerül, és a másik csapat kilencven percen át egy emberrel többel játszhat, akkor az emberhátrányban levő csapatnak nincs mit veszítenie. Ha kikapnak, azzal védekezhetnek, hogy emberhátrányban voltak. A mi helyzetünk más volt, hiszen volt vesztenivalónk. Mindenki abból indult ki, hogy a csapatnak győznie kell, mivel emberelőnyben játszott. Véleményem szerint ezt a helyzetet nem oldottuk meg jól fejben. Az egy dolog, hogy tizenegy tizenegy elleni játékra készültünk. De ez a szituáció egy teljesen más helyzet hozott. Abszolút normális, hogy többet birtoklod a labdát, többet játszol az ellenfél térfelén, viszont nem tudod megvalósítani a labdabirtoklásra vonatkozó terveket, mert az ellenfél csak előrerugdossa a labdákat. Nem tudod alkalmazni a letámadást, mivel az Aranyosmarót nem játszott. Viszont ez így van rendjén. Teljesen más lesz a meccs, mint egyenlő létszámnál. Kilencven percünk volt megnyerni a meccset, de csak 1:1 lett. Most már a következő találkozóra kell koncentrálnunk.” 

Ez volt az első fortunaligás mérkőzése, és bár egy meccs alapján nehéz véleményt formálni, mégis milyen benyomást tett önre?

„Úgy gondolom, hogy ez nem egy megszokott találkozó volt. Már eleve a piros lap miatt, majd a meccs végén kihagyott büntető miatt nagyon érzelmesre sikeredett a találkozó. Ez egy olyan szokatlan mérkőzés volt, amelyet edzőként még nem igazán éltem át. De a szurkolók kiváló hangulatot teremtettek, és véleményem szerint egy érdekes bajnokit láthattak - sajnos számunkra nem kedvező végeredménnyel.”

Mit kell az edzőnek tennie, hogy egy ilyen eredmény után a csapat ne csüggedjen, hanem - épp ellenkezőleg - a következő meccsre még nagyobb elszántsággal, bizonyítási vággyal lépjen?

„Minden edző és játékos elgondolkodik a meccs után, hogy mi volt jó és rossz. A második félidőben megvoltak a lehetőségeink, méghozzá nagy helyzetek. A vezető gólunk után kapufát lőttünk, Pape Sarrnak és Szarka Ákosnak is hatalmas helyzetei voltak, kihagytunk egy tizenegyest… Megvoltak tehát a lehetőségeink, hogy ezt a meccset megnyerjük. Sajnos nem használtuk ki ezeket, és emiatt lett 1:1 a végeredmény. Egyik játékosnak sem tehetek szemrehányást. A srácok nagy elánnal játszottak, harcoltak, és megpróbálták megnyerni a meccset. Az más dolog, hogy ha valaki rosszul passzol - ez megtörténik a fociban. A stadion gyepszőnyege nem volt a legjobb állapotban, de azt nem panaszkodásképp mondom. Az a fontos, hogy az elkövetett hibákból tanuljanak a srácok, és a következő meccsen jobban játsszanak. Ami a játékosokat illeti, a fiúk mindent beleadtak, küzdöttek, mindent megtettek a győzelemért. Az első félidőben sokat hibáztak, de fel kell rázni a fiúkat, a jövőbe kell tekinteni, és már vár ránk a következő hazai találkozó, amelyre összpontosítanunk kell. Szombaton megküzdünk a győzelemért!”