Hét nap alatt három tétmérkőzés, ezeken egy győzelem, egy döntetlen és egy vereség. A tavalyi bajnok, ezüstérmes, és kupagyőztes otthonában zártuk a tavaszi idény első részét, amely után rövid szünet következik. Tomislav Maric vezetőedző értékeli az elmúlt időszakot.
Röviden még térjünk vissza a kassai kupamérkőzéshez. A szezon egyik legfontosabb célkitűzése a sikeres kupaszereplés. Nem volt egyszerű a továbbjutás, de végül sikerült. Mi a véleménye a Kassa elleni találkozóról?
„A Kassa egy nagyon szervezett, remekül kontrázó csapat. Sikerült lezárnunk a területeket, kiegyenlítettünk, majd a végén jött a büntetőpárbaj, mely gyakran csak a szerencse dolga. Ezúttal Fortuna a mi oldalunkon állt, és továbbjutottunk.”
A rendkívül fárasztó hét - három meccs hét nap alatt - végén a bajnokság egyik legjobb csapatával, a bajnokesélyes Trencsénnel találkoztunk. Mi volt a terv erre a meccsre, és mit látott ebből a pályán?
„A terv egyszerűen az volt, hogy le akartuk zárni a területeket elsősorban a középpályán, és magas letámadást alkalmazni már a támadásépítésük korai fázisában, hogy ne tudják olyan könnyen kihozni a labdákat, és támadásba dobni a villámgyors csatáraikat. Sajnos már három perc elteltével gólt kaptunk, ami felborította a terveinket. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a korai gól okozta kezdeti sokk után elkezdtünk előre is játszani, próbáltunk gólhelyzeteket kialakítani. Azonban egy ilyen rendkívül gyors csapat ellen, mint a Trencsén, ez egy nagyon veszélyes játékstílus, hiszen ha nagyon kitámadunk, akkor a hazaiak lekontráznak, és hamar eldöntik a meccset. Igyekeztünk kiegyensúlyozottan játszani, hogy a támadásaink után ne tudjanak gyors kontratámadásokat vezetni. Az első félidőben az ellenfélnek volt két-három nagyon veszélyes kontrája, melyekből nagy helyzeteket alakítottak ki. Nulla-eggyel vonultunk a félidei szünetre, és a második játékrészben volt egy húsz-huszonöt perces szakasz, amely során mi játszottunk, és próbáltunk helyzeteket kidolgozni. A meccs utolsó harmadában már hiányzott az átütőerő, a támadások befejezése, és így kikaptunk 3:0-ra. Tovább tetézte gondjainkat, hogy rögtön a második félidő elején megkaptuk a második gólt, és onnantól kezdve már nagyon nehéz volt egy ilyen jó csapat ellen.”
Egy régi mondás szerint a „Győztes csapaton sose változtass.” A Slovan elleni győzelem után azonban mégis változtatni kényszerült, hiszen Braňo źupták és Szabó Otti is lesérült. Hogyan hatottak ezek a cserék a csapatra?
„A Slovan és a Kassa elleni találkozók nagyon sok energiát kivettek a játékosokból, ráadásul Kassára hat órát utaztunk oda, hatot vissza. Ottó és Braňo is megsérült, így igyekeztünk friss emberekkel sikert elérni. Jól teljesítettek a srácok, a beugró játékosok - Ivan Šnirc, Dario Krišto, Jakub Brašeň - is hozzátették a magukét, de szombaton nem volt bennünk több.”
Az EB-selejtezők miatt szünet következik. Öt tétmérkőzés van mögöttünk, a négy bajnokin hét pontot gyűjtöttünk, és a kupában sikerrel vettük a negyeddöntős akadályt. Mennyire elégedett a szezon eddigi részével?
„Azt gondolom, hogy elégedettek lehetünk, hiszen négy meccsen hét pontot szereztünk, a kupában továbbjutottunk, és az egyik legjobb szlovák csapat, a Trencsén elleni vereség során sem játszottunk rosszul. Nem szeretek veszíteni, de elégedett vagyok. Azonban ez nem azt jelenti, hogy leállunk. Sok munka és javítanivaló áll még előttünk, főleg ami a gólszerzést és a befejezések hatékonyságát illeti. Sok munka vár még ránk, de igyekszünk lépésről lépésre haladni, pontokat szerezni, meccseket nyerni - egyre jobban játszani.”
Ahogy említette, dolgoznunk kell a befejezésen, hiszen öt mérkőzésen csak négy gólt szereztünk. A négy gólból egyet egy védő, Michalík szerzett, kettőt a védekező középpályásként szereplő Ljubicic, és csak egyet egy támadó játékos, Štepanovský. Egyik csatár sem talált még be, és az egész támadószekció is csak egyszer.
„Nem mondhatom azt a védelemre, hogy rossz csak azért, mert gólokat kap. A támadósor szintén nem hibás csak azért, mert nem szereznek gólokat. Ami a támadásokat illeti: egységesen, csapatként kell felépíteni a támadásainkat, és helyzetbe hozni a csatárokat. Ezen dolgozunk, ezt gyakoroljuk az edzéseken, és a jövőben ezen javítani fogunk.”
Pénteken edzőmeccset játszunk a Honvéd ellen. Milyen csapatot küld majd pályára?
„Ez a találkozó azoknak van, akik az elmúlt két-három hét során keveset játszottak. A többiek, akik sokat játszottak, talán csak egy félidőt kapnak majd. Fontos, hogy egy jó csapat ellen játsszunk és megmaradjon a ritmus.”
Zárásként, mit szól a vasárnapi El Clásicóhoz? Van valami, amit a mi szintünkön hasznosítani lehet egy ilyen meccsből?
„Nagyon érdekes volt ennyi fantasztikus futballistát egyszerre a pályán látni. Figyelni, hogyan fut a labda, hogyan játszanak. Ami ezen a színvonalon szembeötlő, hogy minden kisebb hibát azonnal megbüntet az ellenfél. Abban a periódusban, amikor a Barcelona megszerezte a második gólját, a Real volt a jobb, de ismét bebizonyosodott, hogy ilyen szinten minden kis hibát kihasznál az ellenfél. Érdekes meccs volt, öröm volt nézni. Minden meccsből lehet tanulni, hiszen „a jó pap is holtig tanul.”
