Ismerjék meg a DAC új vezetőedzőjét: beszélgetés új szakvezetőnkkel, a 41-éves Tomislav Mariccsal.
Ismert a pályafutása. A karrierje mely időszakaira emlékszik vissza a legszívesebben?
„Sok szép pillanatban volt részem, például az első válogatott meccsem is ilyen. Felemelő érzés először meghallani a himnuszt. Nagyon szép időszakot töltöttem a Stuttgarter Kickers csapatánál. Profi klub volt, de kisebb, családias hangulatú. Sok barátom volt ott, és az utolsó szezonban 21 góllal gólkirály lettem. Az igazi profizmust Wolfsburgban tapasztaltam meg. Kiváló csapatot alkottunk, sok jó játékossal. Csodás pillanatok voltak, mikor négy meccsen nyolc gólt szereztem és egy hónap leforgása alatt megváltozott az életem. Az újságok, a tévé jobban odafigyeltek rám. De a pályafutásom során megtanultam, hogy a futballban gyorsan változnak a dolgok; egyszer fenn vagy, röviddel később meg már lent lehetsz. Különféle sérüléseim voltak, tizenkét operáción estem át. Ezért kell pszichikailag nagyon erősnek lenni, és pont ez alatt az időszak alatt sok mindent megtanultam. Szívesen emlékszem vissza a Japánban eltöltött hat hónapra is. Új kultúrát, nagyon kedves embereket ismertem meg. Kezdetben főleg a nyelv miatt volt nehéz, mert a japánok nem igazán beszélnek angolul. És az írásuk... Elmész az üzletbe tejért, de nem tudod, melyik doboz a megfelelő. Így mindet megvettem, és otthon kipróbáltam, melyik a tej. Szép emlékek ezek, így tanultam új dolgokat és fejlődtem a pályán kívül is. Kupagyőztesek lettünk, és a J-League második helyén végeztünk. Japán után az akkor még harmadik ligás Hoffenheim következett. Sokan kérdezték, megőrültem-e, hogy a harmadik vonalba igazolok. Több lehetőségem is volt, de felkeltette az érdeklődésem az a projekt, melyet akkor indított be a tulajdonos. Leültem vele, láttam a terveit és az elképzeléseit. Ráadásul 30 kilométerre onnan születtem. Rábólintottam az ajánlatra, másfél évig játékos voltam, ez alatt feljutottunk a második ligába. Ezután Ralf Ragnick a segédedzőjének választott ki. Csodálatos időszak volt. Lépésről lépésre haladtunk - feljutás a Bundesligába, új stadion, új ifjúsági akadémia, új edzőközpont.”
Miért fogadta el a DAC ajánlatát? A Bundesligából érkezik Szlovákiába, mi győzte meg?
„Amikor először beszéltem a klub képviselőivel, az volt az érzésem, hogy őszinték velem. Sokban a Hoffenheimre emlékeztet. Szintén fokozatosan akarnak előrehaladni - új infrastruktúra, új stadion, új ifjúsági központ. Láttam, van elképzelésük a jövőt illetően, és én is szeretnék ennek a projektnek részese lenni. A tulajdonossal, elnökkel és a vezetés többi tagjával való beszélgetés során azt éreztem, hogy komolyan gondolják, és nem csak a levegőbe beszélnek. Sokszor hallani különféle projektekről, de itt azt éreztem, hogy ez valóban komoly. Láttam, hogy már el is kezdtek dolgozni rajta. A tulajdonosnak hosszú távú tervei vannak, fokozatosan akar előrehaladni. Az embereknek is fejlődniük kell, a hirtelen nagy változások nem mindig jók. Hasonlóan gondolkodott Hopp úr a Hoffenheimnél. Célunk a futballisták nevelése, ugyanakkor a csapat fokozatos megerősítése. Nem szerepelhet egyszerre sok fiatal. Ahhoz, hogy fejlődjenek, tapasztalt csapattársakra van szükségük. Visszatérve a kérdéshez: több ajánlat is volt az asztalomon, de számomra a projekt a lényeg. Edzőként fontosnak tartom látni a klub jövőjét. Azért jöttem ide, mert két, két és fél év alatt nagy változások vihetők végbe. Meg lehet változtatni a csapatot, át lehet adni a filozófiát és a játékstílust. Amikor játékosként elhagytam egy klubot, fontos volt számomra látni, hogy valamilyen nyomot hagytam; hogy az, amit csináltam, jó volt. Akkor éreztem, hogy továbbléphetek. Valami hasonlót szeretnék itt is átélni. Lehet, hogy tíz év múlva azt hallom majd, hogy a DAC a Bajnokok Ligája elődöntőjében szerepel, lehet, hogy velem. Szeretnék segíteni ebben a nagy projektben.”
Mennyi időre szól a szerződése?
„Másfél évre, egy éves opcióval. De nem a szerződés hossza és a pénz volt számomra a döntő. A projekt volt a legfontosabb, mely elnyerte az érdeklődésem. Ha az ember jól végzi a munkáját, akkor nem az számít, mi áll a szerződésben.”
Asszisztensként Dean Računica segíti majd a munkáját. Miért éppen őrá esett a választása?
„Ismerem őt és a labdarúgó életrajzát is. Ő egy kiváló edző, sok olyan horvát játékossal dolgozott együtt, akik ma európai élcsapatokban játszanak. Aljosa is nagyon jól ismeri őt. Ez lesz az első közös szereplésünk, de sok információm van a munkastílusáról és a gondolkodásáról. Számomra nagyon fontos az ő jelenléte.”
Az edzői stábban Borbély Balázs is helyet kapott, aki ez idáig a B-csapatunk élén állt és az idősebb ifik másodedzője is volt.
„Balázs a második csapatunk edzője, és azt akartam, hogy segítsen az A-csapatnál is. Fiatal edző, jól ismeri a fiatal játékosainkat, az ifiket is beleértve. Ez fontos számomra. Ha van a klubnál egy tehetséges fiatal játékos, tudni akarok róla.”
Melyik mentalitás áll önhöz közelebb - a német, vagy a horvát?
„Horvátországban németnek hívnak. Az a mentalitás, amiben felnőttem, különbözik a horváttól. Ha 7-re egyezel le egy találkozót, az 7:00, nem 7:01, vagy 7:10. Így van ez az életben és az edzéseken is. Nem azt mondom, hogy ez rossz, de Horvátországban kicsit máshogy élnek az emberek, kicsit lassabban. Ha Németország a szülőhelyed és ott is nősz fel, akkor megszokod az ottani valóságot. Stuttgartban élek, ott az emberek nem mondják nekem, hogy „horvát”. Nekik egy „sváb-horvát” vagyok. Német és horvát keverék vagyok, és szerintem ez jó. Szeretem a rendet, a szabályok betartását. Ez nagyon fontos számomra, mert csapatjátékos vagyok. Szeretek csapatban dolgozni, a vezetőséggel, kollégákkal és játékosokkal való kommunikációt kulcsfontosságúnak tartom. Azért vagyunk itt, hogy nagy dolgokat vigyünk véghez. Néha talán keményebb hangnemet kell majd megütni, de ez mindig a közös cél érdekét fogja szolgálni.”
Áruljon el nekünk valamit a származásáról. A szülei horvátok?
„A szüleim Boszniából származnak, édesapám Mostarból, édesanyám pedig Siroki Brijegből. Én Németországban születtem, a családunk pedig Horvátországban él. Az életem Németországhoz köt, ott jártam iskolába, ott futballoztam. Reméltem, hogy a pályafutásom végén még játszom Horvátországban, de ez nem jött össze. Karrieremet Hoffenheimben fejeztem be, és az edzői hivatással kezdtem el foglalkozni. Kölnbe mentem edzői oktatásra, így már nem jött össze a horvátországi szereplés. De nem baj, így is elégedett vagyok.”
Mennyi nyelven beszél?
„Németül, horvátul és angolul. De az angol nyelvtudásom nem túl fényes.”
Hogy áll a japán nyelvvel?
„Azt nem beszélem, bár az ottani hat hónap alatt ragadt rám néhány kifejezés. A japánoknak tetszett, hogy meg akartam tanulni a nyelvüket. Nyitott vagyok az új dolgokra, meg kell szoknom a környezetet, amelyben vagyok. Így van ez a szlovák nyelvvel is. Nem mondom, hogy egy éven belül tökéletesen beszélem majd, de tanulni fogom. Ez megkönnyíti a munkámat, közelebb hoz az emberekhez, és a projektünket is előreviszi. A horvát nyelv hasonlít, így valamivel könnyebb lesz. És hallottam, hogy a DAC-drukkerek nagy része magyarul beszél, így egy újabb nyelv elsajátítása is vár rám. (nevet)”
Milyen tapasztalatai vannak a szlovák focival? Mit tudott róla a DAC-ba való érkezése előtt?
„Elsősorban a válogatottat kell megemlítenem. Az EB-selejtezőkben csak négy csapat nem veszített még pontot, Szlovákia az egyik. Wolfsburgban öt évig játszottam együtt Miroslav Karhannal. Miro nagyon jó futballista volt, mindig otthagyta a szívét a pályán. Európában manapság sokat beszélnek a szlovák fociról. Úgy gondolom, a szlovák mentalitás része a kemény munka, a játékosok nagyon erősek fizikálisan és ez egy jó alap egy magasabb, labdarúgó szint eléréséhez. Most elég időm lesz jobban megismerni a szlovák futballt.”
És a Fortuna liga? Milyen áttekintéssel rendelkezik a résztvevőkről?
„Tudom, hogy a Zsolna, a Slovan és a Trencsén a legjobb csapatok. Hallottam, hogy a Slovan 400 ezer euróért vásárolt csatárt, ami egy nagy átigazolás és azt mutatja, a klub mögött tehetős szponzor áll. Lépésről lépésre fogunk dolgozni, hogy megközelítsük ezeket az élcsapatokat. Biztos, hogy ezt nem tudjuk két hónap alatt megcsinálni, de fokozatos lépésekkel akarunk haladni. Sok mérkőzést láttam videón és tudom, hogy ősszel kilencszer döntetleneztünk, és idegenben nem sikerült nyernünk. Ha egy csapatnak kilenc döntetlenje van, akkor ott valami hiányzik. Ezen dolgoznunk kell. Van pár érdekes játékos a csapatban, akik jó korban vannak. Keményen kell velük dolgozni, hogy képesek legyenek a legjobbat kiadni magukból a csapat érdekében. A következő két-három héten a játékosok megismerése lesz a fő feladatom, hogy érezzem őket, ők pedig engem. Hogy értsenek engem és megértsék, mit várok el tőlük, hogyan akarok játszani. Utána elkezdünk dolgozni a játékrendszeren. A látottak alapján jó, tehetséges játékosaink vannak, amit viszont nem mindig lehetett látni a mérkőzéseken. A profi labdarúgás arról szól, hogy képes legyél keményen dolgozni az edzésen, és ezt átvinni a meccsekbe.”
A csapat mennyi őszi találkozóját látta?
„Talán 5-6-ot, az utolsó fordulóban elszenvedett 3:1-es vereséget is beleértve. De a részleteket először a csapattal osztom meg.”
A filozófia szót többször is használta. Hogyan jellemezné saját futballfilozófiáját?
„Fontos nyomás alá helyezni az ellenfelet és megszerezni a labdát. A csapatomnak meg akarom tanítani, hogyan gyakoroljon kilencven percen át nyomást az ellenfélre, hogyan játsszon aktívan. Lehet az ellenfélnél a labda, de nekünk tudnunk kell, mit akarunk játszani. Szeretem a gyors játékot, felesleges labdacipelés és érintések nélkül. Ha megszerezzük a labdát, gyorsan az üres területekre kell jutnunk, be kell törnünk az ellenfél tizenhatosába, helyzeteket kialakítani és gólokat szerezni. Nem szeretem az olyan védekező játékot, hogy csak állunk húsz méterre a saját kapunktól és várunk; ez nem az én stílusom. Filozófiám egyik kulcsa, hogy a csapat egységes legyen, és az ellenféltől megszerezze a labdát. Ennek tipikus példája a tavalyi Bajnokok Ligája elődöntője, a Bayern-Real meccs. A Real tíz játékossal védekezett Ronaldót és Bale-t is beleértve, és halálos ellentámadásokkal eldöntötték a továbbjutás kérdését. A modern fociban fontos feláldozni magad a csapatért. Vagy vegyük a pár évvel ezelőtti Barcelonát. Azt mondták róla, hogy kiváló játékosai vannak és gyönyörű focit játszik. De kevesebb szó esett a részletekről: arról, hogy állandó nyomás alatt tartották az ellenfelet. Ha az ellenfélnél volt a labda, két-három játékos azonnal letámadott. Mikor együttdolgoztam Ralf Ragnickkal, minden edzésen fejlesztettük ezt. Ez egy kiváló út, tetszik ez a filozófia. De az a fontos, hogy a játékosok is ugyanígy gondolják. A filozófiám következő eleme pozitív hangulatot kialakítani az öltözőben. Természetesen ez nem lehet túl laza. Ha sikert akarsz elérni, keményen kell dolgoznod. Ha jobb akarsz lenni az ellenfélnél, többet kell dolgoznod. Ez nem csak a futballban igaz. Ha valamiben ki akarsz tűnni, akkor gyakorolni, edzeni kell. Ha gólokat akarsz lőni, akkor edzés után még százszor kapura kell lőni. És legközelebb két-három gólt szerzel. És ha nem legközelebb, akkor a jövőben biztosan sikerül. Ha kialakítod a berögződéseket, a meccsen sokkal könnyebb dolgod lesz. Ez az én elképzelésem a futballról.”
Az 1:0-s győzelmet, vagy a 4:4-es döntetlent részesíti előnyben?
„A profi futballban kulcsfontosságú az eredmény. De a játékosok teljesítménye is fontos, úgy játszanak-e, ahogy azt elvárjuk tőlük. Tudom, nem mondhatod körbe-körbe, hogy szépen és jól játszottunk, ha hétről hétre kikapsz. Ez kicsit sem profi. A profi hozzáállás az, ha minden találkozón győzni akarsz. Jól akarok játszani, de tudom, hogy ez a folyamat nem négy-öt hétig tart majd. Időre van szükségünk. A mi projektünk a fokozatos lépésekről szól, így a játékosoknak is lépésről lépésre, napról napra kell javulniuk.”
Mit várhatnak a szurkolók a csapattól a tavaszi szezonban?
„A legfontosabb, hogy minél előbb eltávolodjunk a kiesőzónától. Minden egyes meccsen összpontosítanunk kell és a szezon után meglátjuk, hogyan is állunk valójában.”
A jó eredményekhez jó játékosokra van szükségünk. Az őszi keret nagy része egyben maradt, és a téli felkészülés idején több játékos is megerősítette a csapatot. Tervez még további erősítéseket?
„Elsősorban azt szeretném látni, mi van ezekben a játékosokban. Ki tud nekünk segíteni, és ki nem. A profi fociban sosem tudod, mi történik két-három hét múlva. Pillanatnyilag ezek a játékosaim, szívesen dolgozom velük. Nehéz most megmondani, hogy látom majd a dolgokat pár hónap múlva, amikorra jobban képben leszek. Videózhatsz egész nap, de a legjobb naponta foglalkozni a játékosokkal. Csak így ismered meg igazán a gondolkodásmódjukat és a hozzáállásukat. Eddig Ivan Sesar, Marin Ljubicic, Branislav źupták, Polaček kapus és Michalík érkezett, és ezzel a kerettel fogunk dolgozni.”
A keddi felkészülési mérkőzésen Szencen 4-2-3-1-es felállításban játszottunk. Hogyan született az összeállítás?
„A 4-3-3-as vagy a 4-1-4-1-es felállás híve vagyok, de figyelembe kell vennem azt is, milyen játékosok állnak a rendelkezésemre. És ezeket a játékosokat hozzá kell szoktatni a játékrendszerhez. A jövőben is szeretnék különféle variációkat használni, hogy játékunk ne legyünk könnyen olvasható. Lehet, hogy a 4-3-3-at játszunk, talán 4-1-4-1-et, vagy 4-2-3-1-et. Szeretném több variációra is felkészíteni a csapatot.”
Mit üzen a szurkolóknak, és mivel csalogatná őket ki a lelátókra?
„Naponta keményen dolgozunk azon, hogy jó futballt nyújtsunk nekik. Bízom benne, hogy ha jól fogunk játszani, a szurkolók nagy számban látogatnak majd ki. De tudom, erre néhány hét nem elég. Keményen dolgozunk, hogy attraktív focit játsszunk.”
A felesége is követi önt hozzánk?
„Igen, már várja, mikor jöhet Dunaszerdahelyre, előbb azonban el kell intéznie a papírmunkát otthon, Stuttgartban. Hamarosan utánam jön, és itt marad velem.”