Kétgólos győzelemmel kezdtük az új bajnoki idényt. A DAC-Szenice (2:0) mérkőzés után Tomislav Maric vezetőedzővel beszélgettünk.
Megkezdődött az új idény, újra pontokért játszik a csapat. Milyen érzései voltak a találkozót megelőzően?
„Minden évben ugyanolyan a szezonkezdet: az ember még nem tudja, hányadán áll; a csapat sokat dolgozott, erőnlétileg és taktikailag is készült az új évadra. Felkészülési mérkőzéseket is játszottunk, de ezek csak barátságos meccsek, így természetes, hogy az első bajnokihoz közeledve nő a feszültség - főleg, ha hazai mérkőzéssel indul a szezon. De mindent egybevetve az a fontos, hogy egy jól sikerült felkészülés áll mögöttünk, és megpróbáltuk a csapatot optimálisan felkészíteni az ellenfélből az első mérkőzésre. Mindannyian örülünk annak, hogy sikerrel vettük az első összecsapást.”
Mi volt a győzelmünk kulcsa?
„A Szenice egy jó csapat, amely megpróbált nyílt sisakkal játszani. Kétszer is láttuk őket a felkészülés során: a Slovácko és az Olomouc ellen is remekül játszottak, nagyon szervezettek voltak. Fontos volt, hogy ne engedjük őket a saját játékukat játszani. Ezt az első félidőben remekül megvalósítottuk: igyekeztük mihamarabb letámadni a labdás játékost. Ezt nagyon jól csináltuk, ez által számtalan gólhelyzetet alakítottunk ki. A második félidőben mélyebben helyezkedtünk, és így négy-öt veszélyes kontratámadást is vezettünk, melyeket jobban kellett volna végigvinnünk. Mindent egybevetve elégedett vagyok a csapatom játékával.”
Nagyon jó iramban kezdünk, de ez rengeteg energiát igényelt. Nyilvánvaló volt, hogy az ilyen rekkenő hőségben nem lesz egyszerű hasonló iramban végigbírni a mérkőzést. Mit mondott félidőben a játékosoknak?
„Fontos volt, hogy 2:0-s vezetésnél se álljunk le. Továbbra is egységesnek kellett maradnunk, nem szabadott teret adnunk az ellenfélnek. Nyilvánvaló volt, hogy a Szenice a mi térfelünkre akarja áthelyezni a játék súlyát, és megpróbálnak nyomást kialakítani. Tudtuk, hogy ez által nagyobb területek nyílnak meg a számunkra, és ez így is volt. A mérkőzés során csak két gólhelyzetet engedélyeztünk az ellenfélnek - az első félidőben Tomáš Tujvel védett nagyot egy fejesnél, és a másodikban a tizenegyes. És ott volt még egy Kalabiška-szabadrúgás. Talán a második játékrészben a szeniceiek többet birtokolták a labdát, de nem voltak veszélyesek, ezért is teljesen megérdemelt a győzelmünk.”
Kik voltak a meccs legjobbjai?
„Nem vagyok annak híve, hogy a mérkőzés után kiemeljem egyes játékosok teljesítményét. A futball csapatsport. Nagy figyelmet szentelek a kollektívának, a csapatszellemnek, hogy kisegítsék egymást a játékosok. Világos, hogy Tomáš Tujvel - bár első mérkőzését játszotta új csapata színeiben - két parádés védéssel vétette magát észre Az is a képességeiről árulkodik, hogy ha kilencven percen keresztül nincs védenivalója, a szükséges helyzetekben akkor is képes bravúrt bemutatni. Egyébként a csapat fantasztikus teljesítményt nyújtott futásban, küzdésben és játékban egyaránt - ez alapján mérettetik meg az együttes. Ebből kiindulva kell tovább dolgoznunk. Van három pontunk, győztünk, de tovább kell lépnünk, hiszen vasárnap egy nagyon nehéz összecsapás vár ránk a Nagyszombat ellen. De odahaza játszunk, így ott kell folytatnunk, ahol a Szenice ellen abbahagytuk.”
A szombati meccs egyik pozitív tanulsága, hogy az új idényben is bátran támaszkodhatunk a szurkolóinkra. A nagy meleg és a nyaralási időszak ellenére is sok ember látogatott ki a stadionba. Most pedig következik a Nagyszombat és a Slovan ellen két nagy rangadó, és már tavasszal is tapasztalta, mit jelentenek ezek a derbik a szurkolók számára. Figyelembe veszi majd azt a két tavaszi találkozót a felkészülés során?
„Jelenleg csak a Nagyszombat elleni összecsapás a fontos, kizárólag arra koncentrálunk. Mindig az adott mérkőzésre összpontosítunk, nem pedig arra, hogy mi lesz két-három hét múlva. Most a Nagyszombatra kell nagyon jól felkészülnünk. Ami pedig a szurkolókat illeti: csak ismételni tudom magam. Mindenki, aki focizik, tudja, milyen fantasztikus érzés az, mikor kifut a pályára, és a drukkerek kilencven percen át buzdítanak, remek hangulatot teremtenek. Játékosként pontosan tudod, hogy ma nem tizenegyen, hanem tizenketten lesztek a pályán - ez plusz lendületet ad. Bár én csak edző vagyok, de ez nekem is remek érzés. El tudom azonban képzelni, hogy mit érezhetnek a játékosok ekkor, hiszen már a meccs előtt is remek a hangulat. Már nagyon várom a vasárnapi Nagyszombat elleni találkozót. Remélem, hogy szépen megtelik a stadion, és kiváló hangulat lesz. A mi feladatunk lesz ezt a remek hangulatot átvinni a pályára, és akkor jó meccset játszunk majd.”