Egygólos előnnyel érkeztünk Szenicére. Milyen tervvel vágtunk neki a mérkőzésnek?

„A terv egyszerű volt: úgy akartunk játszani, hogy megtartsuk az előnyt. Ez az első félidőben sikerült is, majd a másodikban is, de a mérkőzés fordulópontját az jelentette, hogy nem tudtuk kihasználni a kínálkozó kontralehetőségeinket. A hazai mérkőzésen ezt sokkal jobban csináltuk, míg kedden a létszámfölényes helyzeteinket - négy a háromra, három a kettőre - nem sikerült jól kiviteleznünk. Másrészt viszont a Szenice csak egy-két helyzetet dolgozott ki a kilencven perc alatt, és egy helyzetük a mi hibánkból született. Ahogy már korábban is mondtam: kár, hogy a találkozót egy standardszituációból kapott góllal vesztettük el, és a tizenegyes párbaj már csak lottó. Nem tehetek szemrehányást a srácoknak, hiszen küzdöttek, mindent kiadtak magukból, a területeket kiválóan szűkítették le az egész mérkőzés alatt. Véleményem szerint ez egy balszerencsés kiesés, és ahogy azt a meccs után is mondtam: a két mérkőzést egybevéve szerintem mi voltunk a jobb csapat, de sajnos túl kevés gólt lőttünk.”

Pár perccel a gól előtt egy szöglet után Kóňa fejelt teljesen szabadon. A figyelmeztetés nem segített, hat perccel később ugyanilyen szituációból Kóňa gólt fejelt. De nem csak ennél a két helyzetnél, hanem több pontrúgásnál is a hazai játékosok szabadon fejezhették be az akciót.

„A játékosoknak világos feladatuk volt, hogy kinek kit kell őriznie. Alaposan átbeszéltük, és mindenki tudta, hova kell helyezkednie.”

Összegezve a két mérkőzés négy félidejét, csak az utolsóban dominált a szenicei csapat. Az otthoni találkozó nagy részében mi játszottunk fölényben, kedden az első félidő kiegyenlített volt, és csak a másodikban kerekedtek fölénk. Mégis a szeniceiek jutottak a döntőbe. Hogy vélekedik erről?

„Csalódott vagyok, hiszen úgy érzem, mi érdemeltük volna meg jobban a döntőbe jutást, mivel a száznyolcvan perc alatt több helyzetet alakítottunk ki. Elsősorban a hazai összecsapáson sikerült helyzetekbe kerülni, remekül kombináltunk, viszont jelenleg nagy problémánk, hogy a dominanciánkat nem tudjuk gólokban kifejezni. Ezen viszont csak mi tudunk segíteni. Tovább kell dolgoznunk ezen. A védelmünk rendben van, az ellenfélnek kevés gólhelyzetet engedélyezünk - ez volt a téma a rózsahegyi találkozó után is. Jelenleg az ellenfeleink három helyzetből kettőt gólra váltanak, mi pedig ötből csak egyet. Ezen még sokat kell dolgoznunk.”

A csalódottság a legjobb szó arra, amit a keddi meccs után érez?

„Nagy esélyt szalasztottunk el. Viszont továbbra is koncentrálnunk kell, újra talpra kell állítani a srácokat. Azt kell velük éreztetni, hogy két jó meccset játszottak. A szombati, Szenice elleni mérkőzésre kell koncentrálunk. Szükségünk van a pontokra, ezért tegnaptól már erre a találkozóra összpontosítunk.”

Térjünk vissza a hétvégi, Kassa elleni mérkőzéshez. Egy olyan ellenfél látogatott hozzánk, akinél a meccs előtti napokban nagy horderejű változások mentek végbe: négy játékost elküldtek, három játékosuk sérült volt, így az egy hónappal korábbi kupameccshez képest egy jelentősen megváltozott csapattal álltak ki. Miként értékeli az összecsapást?

„Először is fontos momentum, hogy a Kassa kezdőcsapatát látva rá kellett jönnöm, nem minden úgy volt, ahogy azt a média tálalta. Erős csapat volt a pályán Pačindával, Šinglárral, Haskiccsal, Diabyval, tehát nem a B-csapatukkal érkeztek. Viszont a játék az elmúlt meccseket tükrözte vissza. Először is, a kassai helyzetek elsősorban a mi eladott labdáink következményei voltak, melyeket a támadásépítések során csúsztak be. Másodszor: a helyzetek sokasága. Nagyjából húsz kapura lövésünk volt a meccsen, és csak egy gólt lőttünk. A Kassa egyszer sem lőtt kapura a második félidőben. Tovább kell dolgoznunk azon, hogy a meccsekbe fektetett energia gólok formájában mutatkozzon meg.”

Az emlékezetes, március 15-ei Slovan-verés óta hét tétmérkőzést játszottunk: négyet a bajnokságban, hármat pedig a kupában. Ezek közül mindössze egyet, a Szenice elleni hazai kupameccset sikerült megnyerni. Ideges-e emiatt, vagy érez-e fokozott nyomást, negatívumokat?

„Nem vagyok ideges, bár ennél többet reméltünk. Ismerjük a hiányosságokat, dolgozunk is rajtuk. Ha ezeket sikerül kijavítanunk, akkor újra jönnek majd a győzelmek.”

A sorsolás fintora, hogy négy nappal a keddi kupameccs után ugyanott játszunk bajnokit. Lehetőség nyílik tehát visszavágni a keddi vereségért. Mennyire befolyásolja a kupamérkőzés a bajnokit? Milyen tanulságot vont le a keddi meccsből, amit szombaton fel lehet használni?

„Ez két külön mérkőzés. A kupameccs már a múlt, kiestünk. Pár óráig még szomorkodhatunk, viszont ez már elmúlt. Nem kesereghetünk rajta. Tény, hogy balszerencsésen kiestünk a kupából, de nem marad más hátra, mint összpontosítani a szenicei meccsre, melyen revánsot vehetünk. Ez pontokat jelent, és a keddi vereséget már nem tudjuk visszacsinálni. Elmúlt, kikaptunk, most már az új találkozóra kell összpontosítanunk. Már a kupamérkőzések előtt is tudtuk, mit játszik a szenicei csapat. Ismerjük őket, de ez egy új kilencven perc lesz. Meglátjuk, mit hoz majd.”