Tomislav Maric vezetőedző értékeli a szombati DAC-Miava (0:1) bajnoki mérkőzést.
Miben látja a szombati vereség okait?
„Továbbra is az a véleményem, hogy nem érheti szemrehányás a csapatot. Kilencven percen át jól játszottunk egy magas szintet képviselő együttes ellen. Elég csak megnézni, milyen játékosok ültek ellenfelünk kispadján. Ahogy azt már mondtam, a Miava a bajnokesélyes csapatok közé tartozik ebben a szezonban. Ennek ellenére képesek voltunk sok gólhelyzetet kidolgozni ellenük, akár a győzelemre is. De sajnos egyet sem sikerült értékesítenünk. Ilyen meccsek is vannak. Megpróbáltuk nyomás alá helyezni a vendégcsapatot, ugyanakkor sikeresen szűkítettük a területeket, így megakadályoztuk az ellenfél veszélyes támadásait. Azt hiszem, hogy kapusunknak, Tomáš Tujvelnek egy bravúrt sem kellett bemutatnia a kilencven perc alatt. Ezért is mérgesít még jobban az, hogy egy rögzített játékhelyzet után kapott góllal szenvedtünk vereséget. Kétszer kaptunk ki sorozatban, ez bosszantó, és emiatt keserű a szánk íze. De tovább kell dolgoznunk, és kedden itt az esély, hogy jóvátegyük a dolgokat.”
A két legutóbbi bajnokin nagyon hasonló gólt kaptunk: mindkettőt közvetlenül az első félidő vége előtt, és mindkettőt rögzített játékhelyzet után.
„Az Aranyosmaróton bekapott gólt egy picit más kalap alá venném, hiszen azt egy Straka Gábor ellen elkövetett teljesen nyilvánvaló szabálytalanság előzte meg a fejesgól előtt. Tudom, hogy Szlovákiában ezt senki sem kommentálta, de egyszerűen ki kell mondanunk: először is ki kellett volna osztani egy piros lapot a szabadrúgás előtt, másodszor pedig egy egyértelmű szabálytalanság történt - ezek után esett a gól. Ezért sem akarom összehasonlítani a szombatival. Inkább arról beszélnék, hogy nem az a gond, hogy rögzített játékhelyzetek után kapjuk a gólokat. A gond az, hogy az ellenfél játékosai teljesen üresen állnak a tizenhatosunkban két perccel a félidei szünet előtt. Ennek egyszerűen nem szabadna megtörténnie, és erről még beszélni fogunk. Ki kellett volna húznunk a félidőig, és tovább játszani.”
A Zólyombrézó elleni öt-egyes siker óta három meccsen két gólt szereztünk: az egyik öngól volt, a másik pedig tizenegyesből esett. Ön szerint mi a gond?
„A fociban ez már csak így van. A Zólyombrézó ellen minden bement, az aranyosmaróti és a miavai csapat ellen - bár nem tudom fejből a statisztikát - együttesen nagyjából 35-40 kapura lövésünk volt. Az a fontos, hogy képesek vagyunk helyzetekbe kerülni, és ha tovább dolgozunk, akkor ismét több gólt szerzünk majd.”