Tegnaptól, 2020. szeptember 1-től lépett érvénybe a sport, kulturális, közösségi vagy egyéb tömegrendezvények 1000 fő feletti szervezését tiltó rendelet. A megszorítás egyelőre csak szeptember hónapban van érvényben, ami azt jelenti számunkra, hogy a DAC-Rózsahegy és a DAC-Trencsén Fortuna ligás mérkőzéseken csak a már említett számú néző lehet jelen.

Világi Oszkár, a DAC tulajdonosának nyilatkozata a tiltással kapcsolatban:

„Egy kicsit meglepetten vettük tudomásul a döntést, mert azzal számoltunk, hogy továbbra is nézők előtt futballozhatunk – legalább a stadion befogadóképességének 50 százaléka előtt. A meglepettségünk abból a meggyőződésből fakad, hogy az eddigi mérkőzések nem bizonyították, hogy valamiféle gócpontjai lennénk a járványnak. A hivatalos szervek egyik találkozó után sem jegyezhettek fel növekvő számú fertőzöttet ott, ahol az összecsapást megrendezték. Úgy tűnik nekünk, hogy megint azokat büntetik, akiket a legkönnyebb, mert mi nem tudunk védekezni. A strandok egész nyáron nyitva voltak, az emberek szabadon utazhattak, és most, amikor rádöbbenünk, hogy mindezeknek következménye van, egyszer csak a sportklubok megbüntetésének ötletével állnak elő, mert azok a járvány gócpontjai.

Nekem az fáj a leginkább, hogy az állam egyfajta diktátorként kezdett el viselkedni, aki megmondja nekünk, hogy nem végezhetjük a munkánkat, és erről tárgyalni sem hajlandó velünk. Ennek ellenére azt gondolom, hogy rengeteg megoldás áll a rendelkezésünkre. Ha vannak valamiféle félelmek, aggodalmak, akkor azokról beszélhetünk. Most nemcsak a sportklubokról, hanem a magánvállalkozói szféráról is beszélek. Képesek vagyunk megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek egyúttal az állami szerveknek is megoldást jelenthetnének, ám ők nem hajlandóak meghallgatni minket. Azt gondolják, hogy amit ők mondanak, az a legjobb, hogy ők a legokosabbak, és nekünk, akik itt lent élünk, Istenként kellene rájuk hallgatnunk. Ez egy nagyon rossz hozzáállás a megoldáshoz.

Azt mondják, hogy amikor az emberek elhagyják a stadiont, sokan összegyűlhetnek egy helyen. Mi azonban képesek vagyunk fokozatosan kiengedni az embereket a stadionból. Nyolc belépési hely van, és képesek vagyunk mindezt megszervezni.

Azt mondják, hogy a meccsek után elmennek egy sörre az emberek. És máskor nem járnak? Akkor viszont tiltsuk meg nekik, hogy sörre járjanak. Miért úgy mondjuk ezt, hogy az emberek azért nem mehetnek futballmérkőzésre, hogy aztán ne mehessenek el sörözni? Azokat a találkozókat, amelyre nem mehetnek ki, a kocsmákban és az éttermekben nézik az emberek, ahol még nagyobb a fertőzés kockázata, de erről beszélni sem hajlandóak.

Azt gondolom, hogy a jelenlegi történések érthetetlenek a sportklubok számára. És itt nemcsak a futballról, hanem a jégkorongról, a kézilabdáról és a többi sportágról is beszélek. Másrészt nem gondolom, hogy egy államnak ilyen a lakosaihoz való megfelelő hozzáállása.

Természetesen szeretnénk kezdeményezni és folytatni a párbeszédet. Továbbra is nagyon bízunk abban, hogy szeptember 12-én, a következő bajnoki fordulóban legalább a stadion befogadóképességének 50 százalékának megfelelő mennyiségű néző előtt léphetünk pályára. Mi nyitottak vagyunk a párbeszédre, de sajnos senki sem hallgatja meg a mondandónkat. Azt is remélem, hogy olyan aktivitásokat hozhatunk létre, amelyek által az állam is rájöhet: a stadionba kilátogató emberek is fontosak. Mi, a sportklubok képviselői a társadalom nagyobb része számára közjót cselekszünk, hiszen gyerekeket nevelünk, a fiatalsággal foglalkozunk. Azt gondolom, érdemesek vagyunk arra, hogy normális és becsületes párbeszédet folytassanak velünk.”