Tomáš Huk a keddi kupamérkőzés után a szombati bajnokin is új posztján, a védelem közepén szerepelt. A 21 éves kassai származású játékosunkkal pár perccel a lefújás után, a nagymihályi stadion folyosóján beszélgettünk.
Hogyan értékelnéd a mérkőzést röviddel a lefújást követően?
„Még nehezemre esik bármit is értékelni… Azzal léptünk pályára, hogy szeretnénk megszakítani a rossz sorozatunkat. Küzdöttünk, de nehéz négy egymást követő vereség után játszani. Nem volt meg a kellő higgadtság bennünk, viszont küzdöttünk. És ilyen gólt kapni… Három perc alatt a hazaiak hat-hét veszélyes standardszituációt is elvégezhettek. Ezek olyan szabálytalanságok után jöttek, amelyeknél a hazai játékosok kimondottan keresték a kontaktust, mindig előre potyogtak. És ha egy futballista azt látja a párharcban, hogy az ellenfél elesik, és a játékvezető azonnal le is fújja, azt fejben nehéz feldolgozni, és nagyon nehéz megállni, hogy ne mondjon semmit a játékvezetőnek, aki szintén látja ezt. Ha öt perc alatt kilenc-tíz veszélyes rögzített játékhelyzetet is lefújnak egy csapat ellen, akkor nehéz nem érezni az igazságtalanságot, nyugodtnak maradni, és nem szólni semmit. Szörnyű érzés mindig egy góllal kikapni, vagy kettőt lőni a Trencsénnek, és mégis vesztesen elhagyni a pályát. Ezért nehéz bármit is értékelnem.”
Mi hiányzott a játékunkból?
„A gól, mellyel megszereztük volna a vezetést. Meg is szerezhettük volna, volt néhány helyzetünk. Az egyik ilyennél Áki (Szarka Ákos) remekül fejelt, de sajnos abból sem lett semmi. Úgy léptünk pályára, hogy a minimális célkitűzés szerint ne kapjunk gólt, de nem jártunk sikerrel. Nagyon mérges vagyok, és nem tudom, képes leszek-e ma aludni.”
A Sároseperjes győzelmével a tabella utolsó helyére estünk vissza…
„Ez szörnyű, a legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna ezt, de nem szabad leszegni a fejünket. Tovább kell dolgoznunk, és főleg nagyobb szívvel futballoznunk. Bízom benne, hogy ha sikerül megszakítanunk végre a rossz sorozatot, akkor elkapjuk a fonalat, és sikerül felkapaszkodnunk oda, ahol lenni szeretnénk.”
Mivel Kassáról származol, voltak rokonaid a szombati mérkőzésen?
„Igen, az édesanyám, édesapám, keresztszüleim és a barátaim is kinn voltak, de nem láttam őket. Nagyon dühös vagyok, hogy csalódást okoztunk, és ráadásul még ilyen módon kaptunk ki!”