Amikor a nagymihályi csapat áprilisban Dunaszerdahelyen játszott, akkor a szurkolók megjegyezték a nevedet a remek teljesítményedet követően. Hogyan emlékszel vissza te a DAC szurkolóira?

„Jól emlékszem rájuk, hiszen fantasztikusak voltak. Mi mást lehet róluk elmondani? Ilyen hangulat nem sok szlovákiai stadionban van, és úgy alakultak a dolgok, hogy sikerült jó teljesítményt nyújtanom azon a találkozón. Arra is felfigyeltem, hogy néhány védésem után engem is megtapsoltak. A meccs végén én is ugyanezt tettem velük, hiszen csodálatosak voltak.”

Az elmúlt tavasz során sikerült elsőszámú kapussá válnod a nagymihályi gárdában, bekerültél a huszonegy éven alatti cseh válogatottba, kijutottál az Európa-bajnokságra, és még új csapathoz is igazoltál, tehát valószínűleg ez egy jó félév volt a számodra. Minek kell történnie ahhoz, hogy az év végén sikeresen és pozitívan értékelhesd az egész esztendőt?

„Természetesen szeretnénk az első hatban végezni, tehát minél több pontot szerezni ősszel. Az alapszakaszból három mérkőzés marad tavaszra, és nem szeretnénk még akkor idegeskedni a felsőházba való bejutásunk miatt. Ha ez összejönne, akkor mindannyian elégedettek lehetünk, nem csak én.”

Hogyan kerültél Dunaszerdahelyre?

„Az az érzésem, hogy nem igazán vagyok tisztában az átigazolásom kezdeti lépéseivel. Talán a Nagymihály dunaszerdahelyi mérkőzésén történtek meg a kezdeti tapogatódzások. Olyan információim is vannak, hogy már régebb óta figyelnek, ki voltam tippelve. Arra vártak, hogy feltornázzam magam egy bizonyos szintre. Gyorsan létrejött a klubváltás, még az Európa-bajnokság előtt.”

Három évre írtál alá Dunaszerdahelyre. Mik a terveid, és mi mindent szeretnél elérni nálunk?

„Természetesen ki akarom harcolni az egyes számú mezt, és minél több mérkőzést minél magasabb szinten végig védeni, hogy egy idő után tovább léphessek. A DAC-nál töltött időt átmeneti állomásnak tekintem. Ez egy magasabb szintre való lépés a pályafutásomban, de álmaim csapata az Arsenal.”

Nemcsak te érkeztél Nagymihályból, hanem együttesünk új kapusedzője is, Martin Raška. Szerinted előny az, hogy már dolgoztatok együtt?

„Bizonyos szempontból igen, de az edző nem nézi azt, hogy Nagymihályban már foglalkozott velem. Mindannyiunknak nyitott a helyzete, bármelyikünk védhet - Benji (Száraz) és Maťo (Slávik) is. A kapusedző senkit sem részesít előnyben. Mindannyiunk számára ugyanazok a feltételek és az edző hozzáállása is ugyanaz mindhárom hálóőrhöz. Csak rajtunk múlik, ki áll majd a kapuban.”

Múlt keddtől készülsz az új csapattársaiddal. Hogyan fogadtak, és hogy érzed magad közöttük?

„Remekül, már több srácot is ismerek: Tomáš Hukot, Ľubo Šatkát, Paľo Šafrankot, Jakub Kosorint és Braňo Ľuptákot, de a többiek is rendesek.”

Milyen volt az ausztriai edzőtábor, és hogyan láttad a Salzburg elleni első felkészülési mérkőzésünket?

„Összességében pozitívan értékelem az összpontosítást, hiszen szerintem keményen dolgoztunk az edzéseken. Kétfázisos gyakorlásaink voltak, de sajnos az időjárás nem fogadott a kegyeibe minket, hiszen sokat esett az eső. Viszont százszázalékos munkát végeztünk. Ami a mérkőzést illeti: az első félidő teljesen eltért a másodiktól, melyben az ellenfél fölénk nőtt. Úgy gondolom, hogy az első játékrészben látottakra építhetünk, hiszen sok jó dolgot sikerült megvalósítanunk. Nem ronthattunk rá fejetlenül a Red Bull Salzburgra, hiszen akkor olyan csúnya lett volna az eredmény, mint a második félidőben. Az első játékrészben jól be volt biztosítva a védelmünk, és egy-egyre álltunk. Szerintem ha így fogunk játszani az erősebb csapatok ellen a bajnokságban, akkor van esélyünk.”

Mikor kezdtél el focizni? Mindig is kapus szerettél volna lenni?

„Igen. Ötévesen indult a pályafutásom az FC NH Classic Ostrava nevű csapatnál, csak később jött a híresebb helyi csapat, a Baník. Mezőnyjátékosként kezdtem, de nem igazán akaródzott futni, így két hónap után a kapuba kerültem, és azóta ott is ragadtam. Nyolc esztendősen kerültem a Baníkba.”

Kik a példaképeid?

A Manchester City kapusa, Joe Hart, aki az előző szezont az FC Torino gárdájánál töltötte kölcsönben. Fiatalabb koromban Petr Čechet is csodáltam.”