2013-as tavaszi szezon előtt érkezett csapatunkhoz, és abban az évben sikerült visszajutnunk a legfelső osztályba. Két és fél év alatt 55 bajnoki mérkőzésen lépett pályára: 14 alkalommal a második, 41-szer pedig az első ligában, és két gólt szerzett. A Slovan elleni szombati rangadó előtt a klubvezetés Világi Oszkár tulajdonossal az élen hivatalosan is elbúcsúzott csapatunk egykori kapitányától.

Peťo, milyen érzésekkel távozol?

„Nagyon jókkal. A Miaván eltöltött nem túl sikeres időszakom után Dunaszerdahelyen újra ráéreztem a foci ízére. Remek két és fél év áll mögöttem. Radványi edzővel és az akkori társasággal sikerült feljutnunk, és az azt követő évben bennmaradtunk, így kitűnőek az érzéseim. A szurkolók is kiválóak voltak, és a csapattársaktól is nagyon nehéz búcsút vennem.”

Mik voltak a csúcspontok, mire emlékezel a legszívesebben?

„Az remek időszak volt, mikor Radványi edző hívására idejöttem, és sikerült feljutnunk a legfelső osztályba. Majd a múlt tavaszi idény, mikor sikerült ledolgoznunk a hatpontos hátrányt, megelőzni a Nyitrát és bennmaradni.”

És a negatívumok? Van valami, amit a legszívesebben elfelejtenél?

„Nem keresnék negatívumokat. Pályafutásom végéhez közeledve minden edzést és mérkőzést élveztem, az utolsó napig. Örültem annak, hogy még sikerült gyarapítanom az első ligás rajtjaim számát. Remek dolog ilyen szinten edzeni, amíg csak lehet, és ezt mindegyik csapattársamnak meg kéne becsülnie.”

Egy tulajdonosváltást is átéltél. Miként emlékszel vissza arra a mozgalmas időszakra?

„Mindenképpen pozitívan. Az új tulajdonos érkezésével minden szinten jobbra fordult a klubnál uralkodó helyzet. Akár az anyagiakat, akár a klub egész működését nézzük, és még folytathatnám. Minden fejlődésnek indult. Jó játékosok érkeztek, megerősödött a keret és úgy gondolom, hogy a tulajdonos jó úton halad. Megfelelő erősítésekkel szerintem a DAC ott lehet az európai kupaszereplést biztosító helyezésekért folytatott harcban.”

Ki vagy mi fog a leginkább hiányozni?

„Több minden is. Két és fél év hosszú idő. Ez alatt az idő alatt megszoktam itt, mindenkivel remek kapcsolatot alakítottam ki a klubnál, a masszőrtől kezdve az edzői stábon keresztül egészen a szurkolókig, játékostársakig. Néhányukat hosszabb, néhányukat rövidebb ideje ismerem, de remek közösséget alkotunk. Úgy gondolom, hogy a következő szezon biztosan sikeresebb lesz, és a DAC a kupás helyezésekért küzd majd.”

Tudod már, merre visz az utad?

„Már alakul valami. Ha egészséges leszek, szeretnék még egy évet játszani. A labdarúgás világában akarok maradni - akár játékosként, vagy edzőként. Megszereztem a B-licenszt, szeretnék nekifogni az A-licensznek is. Mindenképpen a futballban szeretnék maradni, mert ez tölti ki az életem. Meglátjuk, mit hoznak az elkövetkező napok, és hogy még bekapcsolódhatok-e aktívan, vagy már csak edzőként.”

Mit szólnál hozzá, ha a pályafutásod végén ismét az ikertestvéreddel játszhatnál együtt? 

„Azt mondják: Soha ne mondd, hogy soha, de talán ez már nem reális. Viszont sosem lehet tudni. Meglátjuk, lesz-e belőle még valami.”