Mikor és hogyan indult Radványi kapcsolata a DAC-cal? „Tizenkét éves koromban édesapám kivitt a stadionba és mondhatjuk, hogy egy életre szóló szerelem született,” válaszolja.

Voltak, akikből inspirációt meríthetett, akiket csodálhatott. „Abban az időben egy remek DAC körvonalazódott az Audi - Tóth - Majoros támadó hármassal. A mai napig emlékszem Tóth Laci ollózásos góljára, mely nagyon a szívemhez nőtt. Ezt követően már szinte az összes hazai mérkőzésen kint voltam,” írja körül az akkori időket.

És ez a „lelátói” szerelem 1985-ben beteljesült. „A galántai csapatból a DAC ifjúsági együtteséhez kerültem. Kezdetektől fogva csatár voltam. A dunaszerdahelyieknek egy tornán tűntem fel, ahol gólkirály lettem. A második, illetve a harmadik ifjúsági ligában 32 gólt lőttem akkoriban. Felkeltettem Sidó Franci bácsi érdeklődését, így kerülhettem Dunaszerdahelyre.”

A tehetséges támadó pár évvel később a felnőtt csapat keretébe is beküzdötte magát. Először 1990. május 2-án szerepelt az A-csapatban, amikor Anton Dragúň a kezdőcsapat tagjaként küldte pályára. Már tizenkét perc után góllal hálálta meg a bizalmat. „A Vágbeszterce elleni bajnoki mérkőzésen történt,” pontosítja Radványi.

Mivel az A-csapatban akkoriban nagy volt a konkurencia, elküldték, hogy máshol folyamatos játéklehetőséget kaphasson. „Vágsellyén voltam egy féléves vendégjátékon, ahol tizenkét gólt szereztem. Mikor ezt Szikora György edző látta, azt mondta: eljött az idő, hogy az első ligában is megmutassam a képességeim,” konstatálja az egykori gólvágó.

Visszatérése után mindenkit meggyőzött a képességeiről, és a csapat sikereiben is nagy szerepe volt: „A föderális liga utolsó szezonjában Dušan Radolský vezette a csapatot, és az előkelő negyedik helyen végeztünk. Sajnos a Szlovák Kupa döntőjében vereséget szenvedtünk a Kassától. Ladislav Škorpil érkezése után a szlovák liga első idényében jó szezont zártunk, harmadikok lettünk. Ez volt a klub a hazai bajnokságban elért egyik legnagyobb sikere.”

Radványi olyan játékos volt, aki fejlődni, tanulni akart, ezért példát vett más, tapasztaltabb játékosoktól. „Mikor először edzettem az A-csapattal, még ott volt Tóth Laci, Majoros György és Audi György, majd fokozatosan jöttek mások is. Nap mint nap olyan játékosokkal edzhettem, mint Ján Hodúr, Rudolf Pavlík, Pavol Diňa, Medgyes József, Tibor Mičinec. Ezek labdarúgó pályafutásom nagyon fontos pillanatai voltak, és sokat segítettek,” meséli.

1994-ben külföldre igazolt, konkrétan a német Saarbrücken csapatához. 1997-ben Nagyszombatból tért vissza ismét Dunaszerdahelyre. „Nem volt egy emlékezetes szezon. A klubban és a csapatnál is sok probléma merült fel. Nem az én feladatom értékelni, ami történt, de tény, hogy kiestünk,” jegyzi meg, és folytatja: „A kiesés után sok játékos elhagyta a csapatot, én viszont azt mondtam, kutya kötelességem maradni és a csapatot visszasegíteni az élvonalba. A következő szezonban húsz gólt lőttem a második ligában, melyekkel hozzájárultam a feljutáshoz.”

Pályafutása utolsó szakaszát Ausztriában, az SV Langenleben csapatánál töltötte, ahol az utolsó négy évben már játékos-edzőként tevékenykedett. 2008-ban felajánlottak neki egy másodedzői állást a DAC A-csapatánál, miközben azelőtt egy rövidebb ideig az U19-es csapatot irányította. „Az volt a feladatom, hogy segítsek a horvát Milan Djuricicnek megismerni a szlovák focit. Egy külföldi edzőnek ez nem egyszerű dolog, mert nem ismeri a játékosokat, a mentalitásukat és a bajnokságunkat sem.”

2010-ben már a csapat főedzője lett. Milyen volt akkortájt a klubban és a csapatnál uralkodó helyzet? „Az akkori állapotokról nagyon sok mindent írtak már. Akkoriban külföldi edzők voltak a klubban, akik mellett dolgoztam. Werner Lorant, Zlatko Krančjar és Kurt Garger szerepvállalását követően hosszú idő után én voltam az első hazai tréner. Az első félév elég tűrhető volt. A csapat jól játszott, az őszi szezon után a hatodik-hetedik helyen álltunk. Ezt azonban olyan dolgok követték, melyek abban az időben mindennaposak voltak: a játékosok nem kaptak fizetést, több kulcsjátékos is távozott, és nem sikerült kellőképpen pótolni őket. 2011 tavaszán a bennmaradásért küzdöttünk. Akkor úgy döntöttem, hogy elég volt - ugyanis történt néhány dolog… Majd Szencre mentem. Később a második ligában szereplő DAC-ba tértem vissza.”

A történet folytatását már mindannyian ismerjük. Visszajuttatta a csapatot az élvonalba, majd benntartotta a legfelső osztályban annak ellenére, hogy a klubtól hat pontot levontak egyes játékosok sportfogadási botrányban való részvétele miatt.

Radványi szerint mi változott a klubban az új tulajdonos, Világi Oszkár érkezését követően? „Úgy gondolom, minden megváltozott. Örülök annak, hogy ismét úgy beszélnek Dunaszerdahelyről, mint régen: egy futballbástyáról. Ami a klub által biztosított feltételeket illeti: véleményem szerint Szlovákia öt legjobb klubja közé tartozik ezen a téren. Azt gondolom, a klub jó irányba halad, és végre az újságokban nem a negatív, hanem a pozitív dolgokról olvashatunk.”

A 2015-ös januári menesztését tényként fogta fel. Utódja munkásságát nem akarja értékelni az edzői kollegialitás okán: „Véleményem szerint semmilyen formában sem illő értékelni egy kollégát. Csak ismételni tudom, hogy a klub jó irányba halad és bízom benne, hogy előbb-utóbb jönnek majd az eredmények is.”

Tavasszal nem járt a DAC meccseire. Ennek meg is magyarázza az okát: „Nem lett volna egészséges, ha a stadionban mutatkozom. Az emberek egyszer így, egyszer úgy beszélnek, hogy teveled így meg úgy… Ezt el akartam kerülni. Viszont úgy gondolom, hogy fél év elég hosszú kihagyás, és ha az időm engedi, az új szezonban ismét kilátogatok majd a dunaszerdahelyi mérkőzésekre.”

Azt követően, hogy távozott a DAC-tól, úgy döntött, hogy rábólint a Bős ajánlatára. Ám ott csak néhány hétig maradt. Miért? „Pályafutásom egyik legnagyobb hibáját követtem el. A tulajdonos úgy nyilatkozott, hogy profi csapatot akar építeni. A dolgok lényegében két hónapig működtek, aztán minden megváltozott. A profi focit nem lehet pénz nélkül csinálni. Úgy gondolom, ezzel mindent elmondtam. Azért vittek oda, hogy jó játékosokat szedjünk össze, és erős keretet építsünk. Professzionális módon edzettünk, hatszor-hétszer egy héten, mint annak idején a DAC-nál. Kialakult egy erős csapat, de jöttek az anyagi problémák. Ahogy hallottam, az elmúlt időszakban hetente egyszer-kétszer edzettek… Csak rövid időt töltöttem ott, így nem akarom tovább elemezni a dolgokat.”

Hogyan töltötte az edzői pihenőjét? „Egy régi barátomat látogattam meg Németországban, és körülnéztem a futball világában. Egy edzőnek folyamatosan képeznie kell magát, így erre szántam a szabadidőm. Több magyar NB1-es mérkőzést is láttam, amire azelőtt nem volt időm.”

A DAC tulajdonosa olyan szellemben nyilatkozott Radványi menesztése után, hogy a klub struktúráin belül bizonyára lesz valamilyen hely a számára. Eddig még ez nem történt meg. „Ahogy említettem, rossz döntést hoztam azzal, hogy Bősre mentem, és lényegében azóta nem is találkoztunk. Tartom a kapcsolatot Németh Krisztiánnal, a DAC sportigazgatójával. Sok dologról beszélgetünk, de konkrét pozícióról még nem esett szó,” magyarázza az edző.

Mindig azt mondta, hogy a hajlandó segíteni a DAC-nak jóban-rosszban. Így van ez ma is? „Igen, semmi sem változott. Itt otthon vagyok. Dunaszerdahelyen lettem futballista, és a klub sokat segített abban, hogy elérhessem, amit elértem - akár játékosként vagy edzőként. Mikor visszatértem a második ligás csapathoz, a klub katasztrofális állapotban volt. Mindenki a szememre hányta, hogy miért tértem vissza. Úgy dolgoztunk viszont, hogy ismét a legjobbak közé juttassuk fel a csapatot. Ha felhívnak és szabad leszek, örömmel térek vissza a dunaszerdahelyi futballba.”

Névjegy: Radványi Miklós          

Dunaszerdahelyen született (1968. november 22-én), Galántáról igazolt a DAC ifjúsági csapatába. 1990-ben debütált a föderális ligában a felnőttek között. Bősön és Vágsellyén szerepelt kölcsönjátékosként, majd 1994-ig a DAC játékosa volt. Ezt követően külföldre igazolt, méghozzá a német másodosztályban szereplő Saarbrücken csapatához (1994-1995). Pályafutása Nagyszombatban (1995-1996), majd Opaván (1997) folytatódott, és 1997-ben visszatért Nagyszombatba. Ugyanebben az évben érkezett vissza a DAC-hoz. Bár a csapat a második vonalban szerepelt, Radványi nem futamodott meg, és húsz gólt szerezve járult hozzá az élvonalba jutáshoz. 2000-ig szerepelt játékosként a DAC-ban, majd 168 (135 az első, 33 a második ligában) mérkőzéssel és 60 góllal a háta mögött búcsúzott. Pályafutása végén Ausztriában játszott - a Neusiedl (4. liga, 2000-2001), a Wurmla (3. liga, 2001-2002), az Andau (5. liga, 2002-2003), az SV Langenleben (2003-2006) csapatainál. Utolsó állomáshelyén játékos-edzőként tevékenykedett. Röviddel azt követően, hogy a DAC U19-es csapatát edzette, felajánlották neki az A-csapat másodedzői posztját (2008). A 2009/10-es idényben egy mérkőzésen főedzőként is vezette a csapatot, és a következő szezontól már ebben a funkcióban dolgozott. A 2011-es távozása után a szenci SFM és a KFC Révkomárom (2012) csapatainál edzősködött. A DAC főedzőjeként tért vissza Dunaszerdahelyre, és a csapattal feljutott a legfelső osztályba, majd a következő évadban annak ellenére is sikerült kivívni a bennmaradást, hogy a csapattól hat pontot levontak. 2015. januárjában elbocsátották a főedzői pozíciójából. Ezután rövid ideig a bősi csapatot vezette. Pozsonyeperjesen él.

Harsányi László