Sainey, mikor tudtad meg ezt a tragikus hírt?
„A mérkőzést megelőző nap reggelén, tehát a keddi edzés előtt, amelyet azonban a hír ellenére végigcsináltam. Beteg volt, és végül elvesztette a harcot.”

Ennek ellenére végigjátszottad az újlóti találkozót. Milyen érzés volt egy ilyen tragédia után pályára lépni?
„Nehéz, de egyúttal még inkább motivált voltam. Szerettem volna őérte is nyerni. Azt mondtam magamnak, hogy miatta is erősnek kell lennem, lejátszanom a meccset, majd hazatérnem.”

Hogyan néz ki egy temetés az országodban?
„Ha valaki reggel hal meg, azt még aznap délután eltemetik. Néha éjjelbe nyúlóan imádkozunk. Mivel az édesanyám reggel ment el, még aznap eltemették, így esélyem sem volt hazautazni a szertartásra.”

Kitől tudtad meg a szomorú hírt?
„A bátyámtól, aki az édesanyámat ápolta a kórházban. Csak egy üzenetet küldött, mert tudta, hogy másnap meccsem van. Aznap egyetlen családtagommal sem kommunikáltam, mert nagyon szomorú voltam és tudták, mennyire közel álltam hozzá. Természetesen azóta kapcsolatban vagyunk, de erről senkivel sem beszélek szívesen, mert ismét előjönnek a fájdalmas emlékek.”

Hogy érzed magad néhány hét elteltével?
„Picit már jobban, de a legutóbbi hetek nagyon nehezek voltak. Segített, hogy emberek között lehettem, és hogy a csapattársakkal edzhettem. Főleg fejben volt ezt nehéz feldolgozni, hiszen tragikus dolog elveszteni egy szülőt, pláne az édesanyát. Nagyon szoros kapcsolatban álltam vele, én voltam a nyolc közül a legfiatalabb gyermeke. A mi kultúránkban általában a legfiatalabb gyerek áll a legközelebb az édesanyjához. Amikor megtudtam, hogy elhunyt, az egész napot és az éjszakát is végigsírtam. A telefonomat is kikapcsoltam, egyedül akartam lenni. A kupameccs napján is sokat sírtam, de amikor elindultam a stadionba, igyekeztem minderről elfeledkezni, és csak az összecsapásra koncentrálni. Az ő emléke miatt is szerettem volna nyerni és örülök, hogy ez sikerült is. Most már valamivel jobban érzem magam, de az emléke örökké velem lesz.”

Térjünk vissza a focihoz. Az első hat bajnoki fordulóban nyolc pontot szereztünk. Hogyan értékelnéd a szezonkezdetet?
„Nem teljesítettük az elvárásokat, hiszen a DAC Szlovákia egyik legjobb csapata. Csalódottak vagyunk, de ilyen a futball. Az egyetlen dolog, amit jelenleg tehetünk, hogy keményen dolgozunk és összpontosítunk, hogy ismét visszataláljunk a győztes útra. Nagyon fontos, hogy ebben a nehéz időszakban érezzük a szurkolók támogatását. Hinniük kell bennünk és abban, hogy képesek vagyunk sokkal jobb teljesítményre is. Ha mögöttünk állnak, akkor minden rendben lesz.”