Hogyan zajlott a Dunaszerdahelyre való igazolásod?
„Meglepődtem, amikor először értesültem a DAC érdeklődéséről, ám a futballisták életében gyorsan változhatnak a dolgok. Nem számítottam arra, hogy eligazolhatok. Ha egy hónapja valaki azt mondja nekem, hogy elhagyom Portugáliát és idegenlégiós leszek, nem hittem volna el. A klubvezetők videófelvételeket mutattak a klubról, felvázolták a jövőbeli terveket, az itteni projektet. Ez nagyon motiválóan hatott rám, szerettem volna magam kipróbálni Dunaszerdahelyen, és örülök, amiért itt lehetek.”

32 évesen egy komoly döntést kellett meghoznod, hiszen még sohasem futballoztál külföldön. Miért bólintottál rá a dunaszerdahelyi ajánlatra?
„Először is az ambiciózus projekt miatt. Szerettem volna megmérettetni magam az ország egyik legjobb klubjában és trófeákért küzdeni. Természetesen a klub háttere és az itteni feltételek is nagy szerepet játszottak a döntésemben.”

Mennyire volt nehéz ez a döntés annak fényében, hogy a családod Portugáliában maradt, és hogy ez pályafutásod első külföldi szerepvállalása?
„Nagyon. Az előző csapatomnál kilenc és fél évet töltöttem, letettem a névjegyem. Én vagyok a klubtörténelem legtöbbször pályára lépő kapusa, és az összes játékos között is a harmadik helyen állok. Ráadásul több mindent is nyertem ott, jól éreztem magam. Természetesen még nagyobb szerepet játszott a család. Két gyermekem van, a barátaink és minden egyéb is Portugáliához köt. Viszont profi labdarúgóként néha ki kell lépni a komfortzónánkból, meg kell próbálni bajnoki címekért küzdeni. Ezeket a dolgokat mérlegeltem, és végül az átigazolás mellett döntöttem. Komoly döntést hoztam, de mindent meg kell tenni azért, hogy nagy dolgokért küzdhessünk és hogy saját magamnak is bebizonyítsam: külföldön is megállom a helyem. Ezek a dolgok motiváltak a döntésemben.”

Kérlek, mondj néhány szót a családodról.
„A feleségem építészként dolgozik Portóban, jól felépítette a pályafutását. Két fiam van, akik hat- és háromévesek. Nehéz, mert máris hiányoznak, de szeretném valamikor őket is elhozni Dunaszerdahelyre. Most viszont ez nem lehetséges, mert az iskolaév pont a közepénél jár. A feleségemnek is vannak folyamatban levő projektjei, amelyeket nem hagyhat ott, de remélhetőleg jövőre már ők is itt lehetnek velem.”

Az együttesünkben portugál csapattársaid vannak, sőt a vezetőedző is honfitársad. Ez is szerepet játszott a döntésedben?
„Természetesen megörültem, amikor megláttam, hogy portugál játékosai is vannak a DAC-nak, hiszen így remélhetőleg könnyebben fog menni a beilleszkedés. Alex Pintót már ismertem, az egymás elleni meccsek alkalmával mindig váltottunk néhány szót egymással. Andrezinhót személyesen nem, ám nagyjából két hónapja játszottam ellene.”

Mit tudtál korábban a közép-európai labdarúgásól? Volt esetleg szlovákiai vagy magyarországi csapattársad, ellenfeled, edződ?
„Igen, manapság nem nehéz figyelemmel követni a világ bajnokságait. Néhány alkalommal futballoztam az egykori Slovan-játékos, a lisszaboni Sportingban is megforduló Šporar ellen. Ricardo Chéu, a nagyszombati Spartak egykori vezetőedzője volt pályafutásom elején az erőnléti edzőm. A barátom, Joao Diogo pedig Chéu játékosa volt Nagyszombatban.”

Sikerült valami mást is megtudnod a DAC-ról azonkívül, amit megmutattak neked?
„Igen. Utánanéztem a csapat a legutóbbi esztendőben elért bajnoki helyezéseinek, és az Európa Konferencia Liga összefoglalói során is feltűnt a DAC Partizan Belgrád elleni párharca. Emlékszem, hogy sok helyzete volt a gárdának a szerb óriásklub ellen, és hogy a következő fordulóban a portugál Santa Clara ellen léptek pályára a szerbek.”

Mit tartasz pályafutásod eddigi legnagyobb sikerének?
„Emlékszem néhány jó meccsre és védésre, de talán azt a szezont emelném ki, amikor a Portimonense csapatával feljutottunk az élvonalba. Egy kiváló idényt zártunk, amely után megválasztottak a bajnokság legjobb kapusának és játékosának is, 2019-ben pedig a klubtörténelem során első alkalommal a híres Benficát is legyőztük. Szerencsére sok szép dologra tudok visszaemlékezni.”

Tudjuk rólad, hogy az ifjúsági korosztályokban portugál válogatott is voltál…
„Igen, tagja voltam az U17-es, U18-as és az U21-es nemzeti csapatnak is. A huszonegy éven alattiaknál több olyan futballistával is együtt szerepelhettem, akik később nemzetközi sztárok lettek. Akkoriban a Maritimo csapatával olyan klubok ellen szerepelhettünk az Európa-ligában, mint a Newcastle, a Bordeaux és a Club Brugge. Szintén sikerként könyvelem el, hogy tizenhat évesen a felnőttekkel edzhettem nevelőklubomnál, az SC Bragánál. Néhány meccsre bekerültem a nevezettek közé. Az egyik ilyen alkalom egy nemzetközi kupameccs volt, amely előtt az UEFA emberei bejöttek az öltözőnkbe, és meg akarták nézni a kesztyűmön található márka méretét. Egy 17 éves kapusnak ezek nagyon érdekes dolgok voltak.”

Megemlítenél néhány olyan futballistát, akikkel együtt szerepeltél a nemzeti csapatban, és akikből sztárok lettek?
„A Benfica egykori középső középpályása, Pizzi, aki a napokban igazolt az isztanbuli Basaksehir csapatához, de megemlíthetném a jelenleg az Al-Wahdában futballozó Adrien Silvát is, aki tagja volt a 2016-ban Európa-bajnokságot nyert gárdának, Luís Neto pedig megfordult a Sportingban és Szentpéterváron is.”

Néhány gyakorlást már abszolválhattál a csapattal. Milyenek az első benyomásaid, hogyan fogadtak a társak?
„Jól érzem magam, kiválóak az első benyomásaim. Látom, hogy sok jó futballista van a keretben. Igaz, még nem volt sok időm megismerkedni a társaimmal, de kedvesen fogadtak. Boldog vagyok itt. Alex és Andrezinho pedig sokat segít a beilleszkedésben.”

Másfél éves szerződést kötöttél a DAC-cal. Mik a céljaid, elvárásaid?
„Szeretném megmutatni az értékemet. Azt gondolom, másfél év alatt megismerhetnek engem az emberek, és én is az itteni bajnokságot, az országot és a csapattársaimat. Száz százalékig elkötelezett vagyok jól teljesíteni.”

Egyébként milyen érzés a csapat legidősebbjének lenni?
„Nem igazán gondolkodtam ezen, de mindannyiunkban ott lapul a gyerek. Jól érzem magam a csapattársaim között.”