Fernand, üdvözölünk a DAC-ban! Kérlek, mutatkozz be a szurkolóknak és mondj valamit a pályafutásod kezdeteiről.
„Kilenc esztendősen kezdtem el futballozni, főleg a nagybátyaim hatására, akik szintén labdarúgók voltak, de csak amatőr szinten játszottak. A futball az életem, a szabadidőmben vagy iskola után folyton labda volt nálam. Tízévesen egy akadémiára kerültem, majd az akkori fővárosba, Abidjanba távoztam. Leginkább az AS Denguélé csapatánál fejlődtem, ott kaptam meg a lehetőséget, hogy bemutatkozzam a professzionális labdarúgás világában. Innen Izraelbe, a Maccabi Netanya csapatához kerültem, majd Belgiumba szerződtem a KVC Westerlo együtteséhez. Egy év után Újpestre távoztam vendégjátékra, most pedig Dunaszerdahelyen vagyok, ahova boldogan jöttem.”

Mekkora a családod?
„Három fiú- és egy lánytestvérem van, én vagyok a legidősebb. Az öcséim Abidjanban élnek és mindannyian futballoznak, a húgom pedig még fiatal, így az édesanyámmal a fővárosban, Yamoussoukroban élnek, míg az édesapám Franciaországban.”

Tizennyolc éves korodban kerültél Izraelbe. Mennyire volt nehéz ilyen fiatalon elhagynod az otthonodat?
„Mindegyik fiatal játékos számára bonyolult egy ilyen változás, ráadásul egyedül érkeztem Izraelbe. A mentalitásom átsegített a kezdeti nehézségeken, tudtam, hogy a labdarúgásra kell összpontosítanom. Napról napra keményen dolgoztam a fejlődésemen, képes voltam erős maradni. A legtöbb fiatal afrikai futballista európai csapatokban szeretne szerepelni, így a mentalitásommal és a motivációmmal nem volt gond. Természetesen, távozásom előtt a szüleimmel is alaposan megbeszéltem ezt a dolgot. Úgy gondolom, jól döntöttem, hiszen a fejlődésem egyre jobban halad, ami a legfontosabb szempont számomra.”

Három éve futballozol Európában. Mennyire szoktad meg az itteni életet?
„Azt érzem, hogy egyre több a felelősségem. A kezdetek nem voltak egyszerűek, de mostanra már úgy érzem, hogy Európa is az otthonommá vált.”

Mennyire töltött be fontos szerepet ebben a folyamatban az Újpestnél töltött egy év?
„Nagyon keményen dolgoztam és kizárólag a labdarúgásra összpontosítottam. Igyekeztem nap mint nap a legjobbamat nyújtani, hiszen csak így érhető el fejlődés. Hallgatni kell az edzőkre és dolgozni – ez a siker kulcsa. Nagyon boldog vagyok a sikeres újpesti időszakom miatt, hiszen tisztában vagyok a képességeimmel. Azért dolgozom keményen, hogy a találataimmal győzelmekhez segítsem a csapatom. Az viszont már a múlt, most a DAC játékosa vagyok és megpróbálom még magasabbra tenni a lécet. Hálás vagyok az Újpestnek, hogy pályafutásom során első alkalommal futballozhattam végig egy egész szezont a felnőttek között egy élvonalbeli bajnokságban, ráadásul egy jó csapatban, aminek köszönhetően sok gólt szereztem. Mindez az önbizalmamnak is nagyon jót tett.”

Hogyan jellemeznéd magad futballistaként? Mik az erősségeid és mikben szeretnél még fejlődni?
„A technikámon mindenképpen keményen kell dolgoznom, viszont mindenben van még hova fejlődnöm. Szerintem erős, gyors és jó befejező vagyok. Akkor sem szabad leállni, ha úgy érezzük, valamiben már jók vagyunk.”

Egy évre lettél a DAC játékosa. Mik a célkitűzéseid?
„Tudom, hogy egy remek csapathoz érkeztem, igyekezni fogok az edzői stáb és a klub segítségére lenni. Mindenki barátságosan fogadott a klubnál. Nagyon jól érzem magam, boldog vagyok, hogy csatlakozhattam a DAC-családhoz. Azt is el tudom képzelni, hogy hosszabb távra elkötelezzem magam a DAC mellett.”

Mindössze egyetlen edzéssel a hátad mögött már pályára is léptél a Topolya elleni idegenbeli barátságos találkozón. Hogyan értékelnéd a mérkőzést?
„Az eredmény nem tükrözte a pályán látottakat, de számomra pozitív dolog volt, hogy láthattam az új csapattársaimat akcióban. Minőségi játékosokat láttam, így nem szabad elkeserednünk a vereség miatt. Az edzői stáb tagjai keményen dolgoznak velünk, hogy napról napra jobbak legyünk. Topolyán volt egy nagy helyzetem, de a kapus szépen védett. A csatárok élete már csak ilyen, legközelebb igyekezni fogok jobban célozni.”

Remélhetőleg az első találatodat a Slovan elleni rangadóra tartogatod. Tisztában vagy vele, hogy mit jelent az a meccs a klub és a szurkolók számára?
„Igen, mindegyik futballista az ehhez hasonló derbiken szeretne pályára lépni. Sokan beszélnek erről az összecsapásról, hiszen nem mindennap játszunk rangadókat, de ki szeretném élvezni a csodálatos pillanatokat és természetesen nem lenne rossz betalálni a pozsonyiak kapujába. Néhány csapattársam is említette, milyen kiemelt fontosságú találkozó vár ránk. Remélhetőleg sikerül otthon tartani a három pontot.”

Az érkezésed előtt tudtál bármit a DAC-ról vagy a szlovák bajnokságról?
„Nem igazán, de amikor megtudtam, hogy a DAC komolyan érdeklődik irántam, azonnal kapcsolatba léptem a barátommal, Vakoun Bayoval, aki azt mondta, ide érdemes lenne eljönnöm és sok sikert kívánt.”

Bayo viszonylag ismeretlen futballistaként érkezett a DAC-hoz, amely az első európai klubja volt, mostanra pedig elég szép pályafutást tudhat maga mögött. Mondhatjuk, hogy az ő nyomdokain szeretnél haladni te is?
„Igen. Bayora úgy tekintek, mint a bátyámra. Nagyon jóban vagyunk, a válogatottban is találkoztunk. A pályafutása példaként szolgálhat számomra is – sőt, szeretném még túl is szárnyalni őt. Tudom, hogy nem lesz egyszerű dolgom, hiszen sok gólt lőtt sárga-kékben, de minden nap azon fogok dolgozni, hogy én is képes legyek ugyanerre. Felelősséget érzek a csapat iránt.”

Klubunkban még egy elefántcsontparti futballista, Souleymane Kone is megfordult. Őt is ismered?
„Tudom, kiről van szó, viszont személyesen nem, hiszen ő egy másik generáció tagja.”