Sziasztok! Dóri vagyok, s amiről olvashattok az nem más, mint néhány, a szokásostól tán kissé eltérő villámkérdés, melyeket a DAC játékosainak teszek fel annak érdekében, hogy jobban megismerhessétek őket. Aktuális beszélgetőpartnerem csatárunk, Szarka Ákos.

Szia! Ki vagy, mi vagy, honnan jöttél?

Szarka Ákosnak hívnak. Lassan betöltöm a 24-ik életévemet. Dunaszerdahelyen élek és itt is születtem. Van egy barátnőm.

Pár nap múlva szülinapod lesz. Úgy gondolom, ma már kevés olyan embert találnánk, aki ne tudná megmondani, hogy melyik csillagjegyben született. Milyen a te csillagjegyed?

November 24-én születtem és a horoszkóp szerint Nyilas vagyok. Remélem hamarosan a valós életben is egy igazi, jó és pontos nyilassá válok, hogy általam gólzáporos meccseink legyenek a ligában.

A csillagjegyed által meghatározott tulajdonságok mennyire jellemeznek téged?   

Őszintén bevallom, nem is tudom pontosan milyen tulajdonságok, tipikus vonások vonatkoznak a Nyilas csillagjegy szülötteire. De ha megtalálhatóak közöttük olyan tulajdonságok is, mint a robbanékonyság és a szabadságérzet, akkor biztosan egy igazi Nyilas vagyok én is. Az öltözőben ugyanis a lobbanékony srácok közé tartozom. Mindegyikünknek megvannak a magunk pozitív és negatív dolgai, melyeket tudnunk kell kezelni és napi szinten oldani. Hatással van ránk minden, ami történik velünk és körülöttünk, éppen ezért úgy, mint mindenkinek, nekem is szükségem van a szabadságérzetre, a lazításra, amit ki is használok.

Szoktál horoszkópot olvasni? Hiszel bennük?

Igen, el szoktam olvasni a horoszkópokat, de csak szórakozásképpen. Mindig jót mosolygok azon, hogy mi is vár rám, persze aztán a nap végén mindig kiderül, hogy semmi sem jött be az előrejelzésből. Természetesen a különböző folyóiratokban megjelenő horoszkópok inkább szórakozásként, kikapcsolódásként szolgálnak az olvasónak, messze vannak a valóságtól.

Meg szoktad ünnepelni a szülinapjaidat?

Az igazat megvallva, nem vagyok egy ünneplős típus, úgyhogy se szülinapi, se névnapi bulikat nem szoktam tartani. Ünnepelni szerényen, szűk családi körben szoktam. Felköszöntenek, gratulálnak nekem, majd közösen elfogyasztjuk az anyukám által készített fantasztikus tortát. Az ilyen ünnepség számomra elegendő, nem vágyom nagy bulira. A legfontosabb az, hogy ilyenkor együtt a család, örülünk egymásnak és jól érezzük magunkat együtt.

Névnapok, szülinapok alkalmával fel szoktátok egymást köszönteni a csapatban?

Pontosan nem is tudjuk és nem is tartjuk számon, hogy kinek mikor van a szülinapja. Legtöbbször az internetről értesülünk róla, így aztán ott gratulálunk az ünnepeltnek. Aztán amikor találkozunk, hozunk valami frissítőt az öltözőbe, amivel megkínáljuk a többieket.

Zokon vennéd, ha a családtagok, barátok elfelejtenék e számodra jeles napot?

Ez idáig még soha nem fordult elő, hogy valaki elfeledkezett volna a szülinapomról. Rohanó világban élünk, így az ember hajlamos elfelejteni az ilyesmit, de ez normális dolog.

Előfordult már, hogy szurkolók is megleptek ez alkalomból?

Még nem. Korábban a Slovan csapatában fociztam, de sem ott, sem itt, még senki nem lepett meg. De ha mégis megtörténne, és valaki akár aprósággal felköszöntene, bizonyára kellemesen meglepődnék, és nagyon megörülnék a figyelmességnek.

Miben különböznek a gyerekkori és a mostani szülinapjaid? Mennyire várod ezt a napot?

Egy születésnap minden gyermek számára az év legfontosabb eseménye. Én is mindig nagyon vártam ezt a napot, a „bűvös dátumot“. Amikor megláttam a gyertyákkal díszített tortát és az ajándékaimat, mindig felragyogtak a szemeim. Olyankor örömömben majd kiugrottam a bőrömből. Mostanra a születésnap varázsa megváltozott… A gratulációk maradtak, de a torta természetesen már gyertyák nélküli és az ünnep jellege is más. Nagyon örülünk annak, ha az egész család együtt van. Jókat beszélgetünk, nevetgélünk, és jól érezzük magunkat.

Előfordult, hogy focilabdát, edzőcipőt vagy valamilyen sporteszközt kértél ajándékba?

Az ajándékok általában kapcsolódtak a focihoz, egyrészt mert szükségem volt rájuk, és nagyon örültem is nekik. Sajnos, nem mindig sikerült azonnal „felavatnom“ az új focis cuccaimat, november 24-én már általában vége volt a szezonnak.

Most sármos, jóképű, fiatal pasi vagy. Félsz az öregedéstől és hogy veszítesz a sármodból 40-50 éves korodra?

Nem igazán. Természetesen szeretnék akkor is vonzó és ápolt lenni, jól kinézni, de nem különösebben aggódom ezen. Az öregedés természetes biológiai folyamat, ez az élet rendje. Tudatosítom, hogy már nem vagyok tizennyolc éves, és hogy az évek gyorsan futnak. Aki sokáig fiatalos, energikus és életvidám szeretne maradni, annak naponta tennie kell az egészségéért. Hiszen a bölcs mondás is úgy tartja: „Ép testben ép lélek!“

Mennyire érzed magadon a felnőtté válás jegyeit?

Felnőtté válásom legfontosabb jellemzői az önállóság, szabad akarat, saját döntések, felelősségérzet és a felnőtt magatartás. Mindezek megnyilvánulnak az emberekkel való kapcsolataimban, a munkámban, az napi dolgaim intézésében és a döntéseimben is. A szerzett tapasztalataim által pedig fejlődöm tovább. Azt, hogy én már „felnőtt" vagyok, a csapatunk tizenhét éves játékosai láttán tapasztalom. Figyelem őket, ahogy viselkednek, gondolkodnak, beszélnek... Örülök, hogy én már másképpen látom a világot és más az értékrendem.

Szerinted is igaz, hogy a korral a férfiak csak sármosabbá válnak?

Nem tudom, én személy szerint nem tudatosítottam, és nem is gondolom, hogy a korral a férfiak sármosabbá válnának. Az emberi élet minden szakaszának megvan a maga szépsége. Az tény, hogy a férfiak a külsejükre többnyire odafigyelnek, de a belső világukat már hanyagolják. Fontos, hogy egy férfi legyen ápolt külsejű, boldog, elégedett és legfőképpen egészséges.

Melyik szülődre hasonlítasz leginkább úgy külsőleg, mint belsőleg? Vannak olyan közös tulajdonságaitok, amelyekben teljesen megegyeztek?

Mivel az apukám 190 cm magas, így a magasságomat biztosan tőle örököltem, míg az arcvonásaimat és a tulajdonságaimat az anyukámtól. Az én anyukám hatalmas tűrőképességgel rendelkezik, viszont ha felgyülemlik benne a sok negatív dolog, sérelem, akkor rendesen kitör. Én pontosan ilyen vagyok. Az apu egy nyugis ember. Ha valami fel is bosszantaná, biztosan békésebb módon kezelné a helyzetet.

Mi a te legrosszabb tulajdonságod?

Az én egyik rossz tulajdonságom az, hogy túl impulzív vagyok, ami nem jó dolog. Türelmetlen is vagyok, mindent azonnal akarok, néha nem vagyok képes felismerni és előre látni a tetteim következményeit. Sokszor felelőtlenül kimondok olyan dolgokat, melyek nagy jelentőséggel bírnak, esetleg megbántok velük másokat. Aztán persze bánt a dolog, és sajnálom a történteket.

Ki az a családodból, akivel a legjobb a kapcsolatod, akivel a legjobban kijössz?

A nővérem. Vele nagyon jó a kapcsolatom, kölcsönös bizalom van közöttünk és szuperül megértjük egymást. Talán azért is, mert egy korosztály vagyunk. Mindent megbeszélünk, nincsenek titkaink. Gyakran kérem ki a tanácsát. Mindenben segítjük egymást.

Kíváncsi vagy a jövődre?

Érdekel is meg nem is. Nem tudom, hogy szeretnék-e a jövőbe látni, mert ha tudnám, hogy mi vár rám, lehet, hogy kevésbé örülnék, de az is lehet, hogy nagyon is. Inkább jöjjön az, aminek jönnie kell.

Ha egy nehéz döntés előtt állnál, eszedbe jutna jósnőhöz fordulni, kikérni a jövendölését, esetleg tanácsot kérni tőle?

A barátnőm jár jósnőhöz. Amikor aztán nekem meséli ezeket a dolgokat, ledöbbenve hallgatom őt. Igaz, hogy sok dologban igaza volt a jósnőnek, de az biztos, hogy én ezekre a megállapításokra nem alapoznék, mert úgy gondolom, hogy ezek a tények azért hamisak. Körülbelül a dolgok nyolcvan százalékát eltalálta, de még mindig ott a fennmaradó húsz százalék, amit nem sikerült helyesen megítélnie.

Félsz a haláltól?

Én nem félek a haláltól, mert úgy gondolom, aminek meg kell történnie, az meg is fog. Az életnek van kezdete és vége. Tudjuk, hogy egyszer mindenkinek meg kell halnia, csak nem mindegy, hogy mikor és hogyan.

Próbálod tudatosan elkerülni az életveszélyes helyzeteket, mondjuk a kormány mögött, a sportban... Óvatos  vagy?

Természetes, hogy nem keresem az életveszélyes helyzeteket, de adódnak szituációk, amikor az ember ezeket nem tudja kikerülni. Ha sikerül ép bőrrel megúszni, valójában akkor tudatosítja, hogy mekkora szerencséje volt, hogy nem lett semmilyen vagy akár komolyabb baj. Óvatos vagyok-e? Miben hogy. Néhány esetben kockáztatok, máskor nem. Vannak olyan dolgok, amelyekben merészebb vagyok a kelleténél, de utána, amikor lenyugszom, higgadt fejjel átgondolva belátom, hogy ezt talán nem kellett volna. A futballozás nálam a hangulatom függvénye. A kedvemtől függ, hogyan játszom, és milyen teljesítményt nyújtok. Úgy gondolom az én koromban ez normális. Azért igyekezni fogok ezen változtatni, a jövőben szeretnék mindent beleadni a fociba!

Könnyen és gyorsan dühbe gurulsz?

Azt hiszem, elég robbanékony típus vagyok. Könnyen felhúzom magam és hamar elborul az agyam. Főleg az igazságtalanság az, ami kihoz a sodromból. Tudom, hogy mindenki harcol a maga igazáért. Például a pályán, amikor a játékvezető helytelen, rossz döntést hoz, figyelmeztetem, elmondom neki a saját véleményem. Könnyen mérges tudok lenni, de a haragom viszont nagyon gyorsan elpárolog. Néha nehéz visszafognom magamban a dühöt, a haragot és féken tartani a lobbanékonyságot. Utána aztán nehéz a bocsánatkérés.

Mennyire működik az önkontrollod? Szoktad alkalmazni a tízig való elszámolást?

Az önkontroll használatára a barátnőm inspirál. Ő tanácsolta nekem ezt a módszert, és elég gyakran használom is. A múltkor éppen „olyan” hangulatban voltam, és ő kérdezett valamit, én meg nem feleltem, majd megkérdezte: Most mi van? Csaknem számolsz? És hol tartasz? Még mindig az egyesnél, feleltem. Minden erőmmel igyekezni fogok ezen változtatni, de ehhez idő kell.

Mi jelenti számodra a kikapcsolódást?

Pihenés számomra akkor van, amikor félre dobom a telefonomat, ugyanis én állandóan a mobilon lógok. Még relaxálás közben is a kezemben van. Feljárok a Facebook-ra, de leginkább, mint egy kisgyerek, játszom a telefonon. Úgy gondolom a mai világban ez normális. A mobilt korunk betegségének nevezném.

Tetszenek a küzdősportok?

Sokszor gondoltam rá, hogy szívesen kipróbálnám, főleg az edzéseket. Nagyon tetszenek ezek a sportágak, mert a küzdősportok az embert alaposan felkészítik fizikailag, és agyilag is ott kell lenni.

Szereted a számítógépes játékokat?

Elég gyakran játszom számítógépes játékokat az interneten. A stratégiai és építő jellegű játékok érdekelnek, amik olyan 10-15 éves gyermekek számára készülnek. Számomra eléggé nevetséges, hogy képes vagyok ezekkel a számítógépes játékokkal hosszú órákat eltölteni. Mindenkinek más a hobbija, ha nem sikerül ebből kinőni, akkor talán harminc év múlva is játszani fogok.

Humoros srácnak tartod magad?

Abszolút. Nem okoz gondot elsütni pár poént. Ez szórakoztató számomra is. Nem hiszem, hogy egy unalmas pasi volnék, néha tudok vicces, humoros is lenni.

Nagyon magas vagy. Milyen egy magas ember élete? Milyen előnyökkel esetleg hátrányokkal jár? 

Tényleg nagyon magas vagyok, 193 cm a magasságom. Természetesen ennek megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Míg a pályán jó, ha az embernek ilyen a testalkata, addig a ruhavásárlásnál ez már probléma. Felpróbálom az XL-méretű melegítő felsőt, aminek az ujjhossza rövid, viszont a nagy pocak meg hiányzik belőle. Amúgy a valós életben minden rendben, különösebb gondot nem okoz a magasságom.

Viszont jó kosaras is lehetnél...

Ha újra születnék, biztosan kosárlabdáznék. Az én apukám is kosarazott ifjúkorában, de sajnos a térdműtétei miatt abba kellett hagynia. Ez volt az egyik ok, amiért megkedveltem ezt a sportot. Lenyűgöznek az olyan élsportolók, akik éveken át képesek nagyszerű teljesítményeket felmutatni. Szoktam járni kosárlabda meccsekre Pozsonyba és Somorjára is. Imádom ezt a sportot, és nagyon szeretnék eljutni egy NBA meccsre.

Megvicceltétek már valaha az edzőtöket?

Egyszer volt, amikor még a Slovanban fociztam, hogy megérkeztünk az edzésre. Lényegében át sem öltöztünk, gyorsan kiürítettük az öltözőt és elmentünk onnan. Az edzőnk persze meglepődött, hogy hova tűntünk. Végül is mindannyian előmásztunk, és elkezdődhetett az edzés. . Bizonyára nem örvendeztettük őt meg, és büntetésként plusz feladatokat kaptunk. De a végén jót nevettünk közösen. Itt Dunaszerdahelyen? Emlékszem, amikor a tavaszi zárómeccsen kiharcoltuk a bennmaradást és a lefújás után az edző interjút adott a pályán. Miután befejezte, a csapattársaimmal együtt örömünkben feldobtuk őt a levegőbe. Amikor az első alkalommal feldobtuk, majdhogy nem leesett. Szerencsére nem így történt, de ha mégsem sikerült volna őt elkapnunk, az bizony óriási baki lett volna. Nekem ez akkor eléggé viccesnek tűnt.

Staféta játékunkban Andrej Pernecký kérdezte tőled: Hogyan éled meg ilyen fiatalon az apaszerepet?

Barátnőmnek van a korábbi kapcsolatából egy tündéri kislánya, Zoé, aki januárban lesz négy éves. Nem könnyű egy helyzet, de szerencsére könnyen elfogadtuk egymást. A barátnőm sokat segít abban, hogy jól kijöjjek a kicsivel. Örülök ennek az új szerepnek, és ha majd egyszer igazi apa leszek, már kellő tapasztalat gyanánt, nem lesznek aggályaim. A kislány tudja, hogy nem én vagyok az apukája, ami az elején még gond volt, de mostanra már kialakult a viszonyunk. Igyekszem, hogy jó barátjaként fogadjon el, és hogy általam is nevelve legyen. Mindez természetesen attól függ, az anyukája mennyit enged meg neki.