Ákos, mi volt a győzelem titka?

„A mérkőzést relatíve könnyen nyertük meg. Személy szerint nekem úgy tűnt, hogy nagyobb könnyedséggel játszottunk a szenyiceieknél és Pavlík öngólja lendületet adott nekünk.”

Éreztél valamiféle plusz motivációt az elmúlt hónapokban történtek miatt?

„Nem mondanám, mert otthon, a saját közönségünk előtt játszani maga egy nagy motiváció. Ráadásul szerettük volna megszakítani a szenyiceiek kilenc mérkőzés óta tartó veretlenségi sorozatát.”

Hogyan láttad a gólokat?

„Az első elég szerencsés volt, Mate Turňa beadását a dezorientált Pavlík lőtte a saját kapujába. A másik egy standardszituáció után esett, mikor Šeďa Štepanovský befutott a védelem mögé, és Horváth Bélától kiváló passzt kapott. Ki kell emelnem, hogy Šeďa is remekül csinálta. A harmadik gól Rolo pimaszságát mutatta meg. A félpályán kibökte a védőtől a labdát, és maga ment kapura. Nem láttam, hogy jutott a labda a hálóba, de az a fontos, hogy ott kötött ki. Az ő találata után már tudtam, hogy ez a meccs a mienk.”

Sűrű ködben folyt a mérkőzés, ami megnehezítette a játékosok dolgát is.

„A köd elég sűrű volt, néha nem láttam el a saját kapunkig sem. A körülmények viszont mindenki számára egyenlők voltak.”

Először volt a karodon a csapatkapitányi karszalag. Hogyan került hozzád és mit éreztél?

„Láttam, hogy Straka Gabi a földön fekszik. Fel akartam segíteni, és akkor levette a karszalagot, ráhúzta a kezemre, és valami ilyesmit mondott: „Itt van, kölyök”, majd rám mosolygott. Először történt velem ilyen. Örültem neki, de a teljesítményemet nem befolyásolta. Csapatként játszottunk jól, megküzdöttünk a győzelemért, és a három pontot megérdemelten tartottuk otthon.”