Egy fénykép van előttem, mely azt a pillanatot örökíti meg, mikor a Bayern München és a DAC csapatkapitányai, Klaus Augenthaler és Dušan Liba egymás mellett vezetik ki csapataikat a dunaszerdahelyi stadion gyepére. Ez már 26 éve történt. Libával felelevenítettük a játékos- és edzői karrierjét a DAC színeiben, majd áttértünk a jelenre is.

A Szlovák Nemzeti Liga 1984/85-ös szezonjában az első ligába való feljutásért a DAC és Nyitra versengett. Ezt a párharcot már néhány fordulóval a szezon vége előtt simán nyerte a DAC, és bebiztosította történelmi feljutását. És éppen ez volt az ok, amiért a Nyitra akkori középhátvédje, Dušan Liba a Csallóközbe igazolt. „Nyitra egy évvel azelőtt kiesett a legfelső osztályból, és nem sikerült egyből a visszajutás. Az első ligában akartam játszani, ezért fogadtam el a DAC ajánlatát,” eleveníti fel Liba az átigazolás indokait. Már rutinos játékosnak számított (28 évesen), és tapasztalataira nagy szüksége volt a ligaújoncnak. Magas volt, szőke, sziklakemény, könyörtelen és rendíthetetlen a párharcokban, ráadásul a légtér ura. Nem lehetett őt nem észrevenni. Ő volt a dunaszerdahelyi klub középső védelmének új játékosa.

A kezdetek a ligában nem voltak problémamentesek az újonc számára. „Mindjárt a szezon elején, a második fordulóban, nyolcat kaptunk a Bohemka vendégeként. Érezhető különbség volt az első és a második liga között, és több játékosunk addig csak alacsonyabb osztályban futballozott. Végül simán megmenekült a DAC,” írja körül a föderális ligában való elindulást a DAC védője. „Aztán a csapat fokozatosan erősödött, jó játékosok érkeztek, és jöttek az első sikerek. Megnyertük a Csehszlovák Kupát, az UEFA-kupában a Bayern München ellen játszottunk. Azok voltak a dunaszerdahelyi futball csúcspontjai,” folytatja Liba. A hazai pályán játszott mérkőzésen ő vezette ki csapatkapitányként a játékosokat a világhírű német csapat ellen. „Igen, úgy emlékszem, hogy röviddel azelőtt vettem át a csapatkapitányi funkciót Karol Krištof távozása után, aki Ausztriába szerződött. A magam 31 évével én voltam a legrutinosabb a csapatban, így a csapattársak elfogadták a döntést.”

Örült a csapatkapitányi karszalagnak, de valami sokkal fontosabb volt számára: „Remek parti jött össze. Imádtuk a focit, mindig nyerni akartunk főleg a közönség miatt, akik nagyon hálásak voltak. Nem úgy tűnik, de amikor a pálya közepén állsz és tele van a stadion, a közönség tényleg hajt előre.”

Lubomír Šrámekkel stabil védőpárost alkottak. „Két évig játszottunk együtt, nagyon jól megértettük egymást. Aztán ő a prágai Slaviába igazolt. Karol Krištof, Medgyes Józsi és Ján Hodúr is volt a védőpartnerem.” Liba kiválóan emlékszik azokra az időkre, gond nélkül felsorolta a kezdőcsapatot, mellyel akkoriban a leggyakrabban állt ki a csapat. „Nagyon jó csapat volt az,” állítja, és csak egyet lehet vele érteni.

Évek múltán Liba edzőként tért vissza Dunaszerdahelyre. „Ladislav Škorpil után vettem át a csapatot az 1997/98-as szezon utolsó tizenkét mérkőzésére, de nem sikerült bennmaradnunk az első osztályban,” konstatálja. A 2003/2004-es újbóli visszatérése alkalmából három találkozón irányította a csapatot főedzőként, a 2005/2006-os szezonban pedig Tibor Mičinec, az egykori sárga-kék játékostársa mellett dolgozott asszisztensként - nagyobb siker nélkül. „Nem volt egy nagy durranás,” összegzi tömören az akkori időket és a DAC-ban uralkodó viszonyokat.

A klubbal való szoros kapcsolata a mai napig megmaradt. „Nem messze Bőstől, Bodakon van egy hétvégi házam, ahova rendszeresen járok, és érkezésem gyakran sikerül összeegyeztetni a DAC-meccsek időpontjával,” mondja. Örül annak, hogy az utóbbi időben jó irányban változtak a klubbeli viszonyok. „Világi Úr az utolsó pillanatban érkezett a csapathoz, a DAC már a csőd szélén állt. Szerencse Dunaszerdahelynek, hogy Világi belépett az embereivel. Jó a filozófiájuk, tiszta elképzeléseik vannak a futballról. Bízom benne, hogy betartják az ígéreteiket és szándékukat. Új stadiont kell építeniük, mert a régi egyszerűen már nem megfelelő. És meg kell erősíteni a keretet. Pozitívum, hogy a dunaszerdahelyi emberek nagy számban látogatják a meccseket, szeretik a csapatot.”

Liba szokott találkozni a régi dunaszerdahelyi játékosokkal, és ha ideje engedi, az öregfiúk fellépéseire is eljön. Beszélgetésünk során olyanok is szóba kerültek, akik már nincsenek köztünk. „Medgyes Józsi vagy Tóth Laci nagyon hiányzik”, ismeri el. „Mi annak örülünk, hogy itt vagyunk egészségesen, és örömünket leljük a fociban. Én az egész életemet erre tettem fel, bízom benne, hogy a nyugdíjig kihúzom vele valahogy,” teszi hozzá.

Természetesen Liba számára a nyitrai edzősködés a legfontosabb, az FC juniorjait edzi. „Nehéz dolog. Biztos tudják, hogy mi a helyzet most az ottani klubbal. Ahhoz a helyzethez hasonlítanám, ami Világi Úr megérkezése előtt volt Dunaszerdahelyen. Annyi talán a különbség, hogy ott nem irániak vannak…”.

Liba Olajtörék (Teriakovce) szülötte, de kis korától fogva Eperjesen lakott. Ott született öccse, Igor, akit felvettek a szlovák jégkorong hírességeinek csarnokába. Testvérétől eltérően Dušan Dél-Szlovákiában telepedett le, pontosabban Nyitrán. „Mivel ő gyakran van keleten, nem vagyunk együtt túl sokat. Évente többnyire csak egyszer találkozunk, mikor családlátogatásra megyek Eperjesre. Igornak megvannak a saját kötelességei, jégkorong-akadémiát üzemeltet. Viszont rendszeresen telefonálunk, kéthetente hívjuk egymást”, ecseteli az öccsével való kapcsolatát.

Névjegy: Dušan Liba

1956. december 4-én született az Eperjes melletti Olajtöréken, az eperjesi labdarúgás neveltje. Katonai szolgálatát a Dukla Kroměríž csapatánál töltötte, a TJ Gumárne 1. mája Púhó (1978-1980) és a Plastika Nyitra csapatában is játszott. 1985 nyarán a DAC-hoz szerződött. Csapatunkban négy bajnoki idényt húzott le, 111 bajnoki mérkőzésen (mindet a föderális ligában) lépett pályára és 10 gólt szerzett. A csapat kapitánya is volt. 1989-es eligazolása után osztrák bajnokságokban szerepelt. Dunaszerdahelyre edzőként az 1997/98-as szezonban tért vissza, amikor a bajnokság utolsó tizenkét mérkőzésén főedzőként vezette a csapatot. A 2003/2004-es szezonban beugróként háromszor volt főedző. A 2005/2006-os szezonban tizenkét mérkőzés erejéig asszisztensként dolgozott. Edzőkét megfordult Aranyosmaróton, Diószegen (2001), a verebélyi Spartaknál (2006-2009), az MFK Topvar Nagytapolcsánynál (2009/2010), a vágsellyei FK Slovan Duslónál (2011/2012). A 2013/2014-es szezonban az aranyosmaróti csapat edzői stábjának volt a tagja. Manapság a FC Nyitra juniorcsapatánál edzősködik.

Harsányi László