A pozsonyi születésű Fieber Péter összesen 191 élvonalbeli bajnokin viselte a DAC mezét, amivel a harmadik helyen áll klubunk örökranglistáján. Az egykori válogatott balhátvéd volt az, aki a szlovák és a csehszlovák kupadöntőben egyaránt a sorsdöntő tizenegyest belőtte. A Nagymihály elleni bajnoki során beszélgettünk, és az alábbi interjúval gratulálunk a tegnapi 53. születésnapjához!

Péter, hogyan emlékezik vissza a Dunaszerdahelyen eltöltött évekre?

„Dunaszerdahelyen mindig jól éreztem magam játékosként és edzőként is. Annak idején a Spartát és a Slaviát visszautasítva fogadtam el a DAC ajánlatát, és ezt a döntésemet nem bántam meg. A dunaszerdahelyi közönség remek, és ha jó foci lesz, akkor mindig tele stadion várja majd a futballistákat. A labdarúgóknak mindig nagy élmény, ha tele vannak a lelátók, és a néző szurkolnak. Ez egy nagy plusz, főleg Szlovákiában.”

Hova helyezi a pályafutásában a Szlovák és Csehszlovák Kupa elhódítását?

„Úgy vélem, hogy ez egy nagy siker, hiszen az akkori bajnokság nagyon színvonalas volt. Sikerült legyőznünk a Spartát, amely abban az időben minden téren rendkívül erős volt: politikailag és labdarúgás szempontjából is. Nem ijedtünk meg tőlük, jól felkészültünk belőlük.”

Mi volt a kupasiker titka?

„Elsősorban az, hogy jó edzőnk volt, és egy remek társaság jött össze. Olyan játékosok érkeztek, akik más klubokban mellékvágányra kerültek, és Dunaszerdahelyen meg akarták mutatni, hogy tudnak futballozni. Úgy vélem, ez sikerült is nekik, és megmutatták magukat azoknak, akik lemondtak róluk. Ez egy hatalmas motiváció volt az együttesnek. Mindenki a csapatért futballozott és Dunaszerdahelyért.”

Mindkét döntőben az ön büntetőjével nyertük a tizenegyespárbajt. Milyen gyakran idézi fel azokat a pillanatokat?

„Néha-néha visszaemlékszem rájuk, hiszen csodálatos élményekről van szó. Aki futballozott vagy más sportot űzött, az tudja, mennyire édes a győzelem. De azok a sikerek nem csak az én érdemem, hanem az egész csapaté. A Csehszlovák Kupa elhódítása hatalmas dolog, de jártam világbajnokságon és tizennyolc éves koromig két Európa-bajnokságon is - ilyen élményeket csak a sport adhat, semmi mással sem helyettesíthető. Megéri eltökélten futballozni, fejlődni.”

Emlékszik még a tizenegyesek előtti és utána érzéseire?

„Nagyszombatban a Nyitra ellen főleg a pszichikáról szólt a dolog. Nagy felelősséget éreztem, de szerencsére sikerrel jártam, és belőttem. Utánam pedig Lednický kihagyta, és azzal miénk lett a kupa. A kopřivnicei érzések nagyon egyszerűek voltak: nyugodt voltam, hiszen mivel az utolsó büntetőt lőttem, tudtam, hogy ha nem is találok be, akkor sem történik tragédia, mert a tizenegyespárbaj tovább folytatódott volna. Ez egy olyan pszichikai többlet volt, aminek a segítségével sikerült felülemelkednem a dolgokon. A gól után fantasztikus érzés kerített hatalmába. Az egész csapat és a szurkolók is ünnepeltek.”

Van valamilyen tárgyi emléke a döntőkről?

„Természetesen megvannak az érmeim, de a válogatott eseményekről is van rengeteg mezem, relikviám. Remek érzés átnézni ezeket, visszaemlékezni a fiatalságra. Remélem, hogy edzőként sikerül elérnem valami hasonlót.”

Gyakori vendég a DAC mérkőzésein. Milyen kapcsolatban van jelenleg a labdarúgással?

„Pillanatnyilag semmilyenben, de professzionális edzőként várom a lehetőséget. Úgy vélem, elég tapasztalattal rendelkezem: háromszor jutottam fel csapataimmal a második ligába, egyszer pedig az élvonalba, sőt egyszeres bajnok is vagyok. Ami a DAC-ot illeti, örülök annak, hogy végre a győztes útra lépett a csapat. Folyamatosan tele van a stadion, és természetesen én is szurkolok nekik. Bízom abban, hogy a jövőben nagyon magasan fog mozogni a szlovák élvonalban, hiszen Dunaszerdahely, a szurkolók és a foci körül dolgozó emberek ezt megérdemlik.”