Matej Trusa a…

…futballról
„A labdarúgás a szenvedélyem. Hatéves korban kezdtem el, az édesapám hatására. Közvetlenül a kertünk mögött van egy pálya, folyton ott voltam, télen és nyáron is. A családnak köszönhetően pozitív kapcsolatot alakítottam ki a futballal, áldozatokat hoztak a pályafutásom érdekében. Elkísértek a mérkőzésekre, az édesapámmal korán reggel keltünk, hogy elmehessünk különféle tornákra. A labdarúgás a munkám, de kijelenthetem, hogy az én munkám a legjobb a világon. A kezdetektől tudtam, hogy profi futballista akarok lenni. Hosszú ideig csak én hittem ebben, de ahogy jöttek az eredmények, már a családom is elkezdett hinni bennem.”

…családról
„A család nélkül nem juthattam volna el oda, ahol tartok. Mindegyik nehéz helyzetben, legyen kapcsolatos akár a futballal vagy mással, mindig mellettem állnak, bátran fordulhatok hozzájuk. Ők alkotják a legközelebbi kört, ahova senki mást nem engedek be. A család a mindenséget jelenti számomra, amelynek a szüleim, a nővérem a sógorommal, a keresztfiam, Riško, a nagypapám és a nagymamám a tagjai. Az édesapám és az édesanyám is Horócból (Horovce) származik, a mai napig ott vagyunk otthon, így nem kell sokat utazni, hogy mindannyian találkozzunk. Talán ezért is állunk ennyire közel egymáshoz.”

…a sárga-kék színekről
„Már amikor a Nagymihállyal léptem pályára Dunaszerdahelyen, el tudtam képzelni, hogy egy nap a DAC játékosa legyek. Mondhatom, hogy álmodtam is erről. Ez az elképzelés nem tűnt megvalósíthatatlannak számomra. Nem tudom, a véletlen vagy a sors akarta így, de ha behunyom a szemem, mindig sárga-kék mezben látom saját magam. A pályafutásom nagyobb részét ezekben a színekben futballoztam végig. Otthon meg is jegyzik, hogy illik nekem a sárga.”

…a cseh és a szlovák élvonal összehasonlításáról
„Csehországban kiegyenlítettebb a csapatok minősége. Nincsenek olyan nagy különbségek, ezért megeshet, hogy a csapat, amely az alsóházban végez, a következő évben a felső hatos tagja lesz. A színvonal a mi ligánkhoz hasonló, de Szlovákiában jobban dívik a rövidpasszos játék. A cseh bajnokság a párharcokról, az egyszerűségről és a gyorsaságról szól. Az ottani pontvadászatról úgy beszélnek, mint a világ legküzdelmesebb bajnokságáról. Nem tudom, ez igaz-e, de a saját tapasztalataimból kiindulva megerősíthetem, hogy tényleg sok a párharc. A medializáció és a marketing szempontjából is komoly szintet képvisel a cseh élvonal. Amikor a Plzeň együtteséhez igazoltam, a szlovák bajnokság mediális megjelenítése nem volt olyan jó, de két év elteltével elmondhatom, hogy fejlődtünk ebben a tekintetben. Bízom benne, hogy ez továbbra is folytatódni fog, mert manapság a szociális hálók és a videók korában ez fontos eleme a bajnokságunk és a sport népszerűsítésének is.”

…a hitről
„Vallásos vagyok, ezt otthonról hozom. Kisgyerekként néha nem volt kedvem templomba menni, de szót fogadtam a szüleimnek. Bizonyos idő elteltével, amikor külön költöztem, egyfajta támasz lett számomra a vallás. Hiszek abban, hogy létezik egy tőlem magasabb entitás, akit Istennek hívok. Szívesen azonosulok vele, ez nagyon fontos számomra. Úgy gondolom, mindenért hálás lehetek, amit elértem az életben. Mindegyik mérkőzés előtt imádkozom, a hazaiak előtt templomba is ellátogatok. Tudom, hogy ez a pályafutásomban és magában az életben is segít. Fiatalként nem gondolkodtam azon, miért futballozom. Ez egy természetes dolog volt számomra, amiért szintén hálás vagyok. Mikor bizonyos idő elteltével feltettem magamnak a kérdést, miért tettem így, az volt a válasz, hogy azért, mert egyszerűen ilyen vagyok. Emiatt is hálával tartozom Istennek.”

…az utazásról
„Nagy utazó vagyok, de csak a hotel – stadion – repülőtér háromszögben (nevet). Természetesen szeretnék többet utazni, de a labdarúgás ezt annyira nem engedi meg és amikor szabadot kapunk, a külföld helyett inkább hazamegyek a családomhoz. Szlovákiát már betéve ismerem, a Nagymihállyal minden második héten beutaztuk fel-le. Dunaszerdahelyen ebből a szempontból sokkal jobb a helyzet, minden közelebb van, évente mindössze néhány alkalommal abszolválunk hosszabb távokat. Plzeň Nyugat-Csehországban van, így például Ostravába vagy Zlínbe négy órát utaztunk. Ott azonban mintha valahogy gyorsabban eltelt volna az idő. Ez talán azért van, mert más volt, mint itthon, egy kellemes változásról beszélünk. A Plzeň együttesével elég sok országban megfordultunk a Bajnokok Ligája selejtezőinek köszönhetően. Viszont nem sok mindent láttam ezekből a helyekből, csak a repülőteret, a hotelt és a stadiont. Talán azt gondolják rólunk az emberek, hogy mekkora utazók vagyunk, de az igazság teljesen más. Remélem, a pályafutásom befejezése után többet utazom majd.”

…a kedvenc edzőkről
„Az első ifjúsági edzőm Jaroslav Komenda volt Nagymihályban, ő ültette el bennünk a játék szeretetét. Meg kell továbbá említenem Anton Šoltist, akivel remek volt a kapcsolatunk. Bár a játékosoktól megtartotta a két lépés távolságot, ám éreztem, hogy szimpatizál velem. Ő hozott fel az ifiktől a nagycsapatba és azonnal lehetőséget is adott a bajnokságban. Nagyon hálás vagyok neki, ahogy a kezdetekben alakult a pályafutásom. A következő fontos edző Miroslav Nemec volt az életemben, akivel csak fél évet töltöttem el közösen Nagymihályban, de nagyon szívesen emlékszem vissza arra az időszakra, mivel azt követően igazoltam a Plzeň csapatához. Egykori csatárként és gólvágóként volt tapasztalata a pozíciómmal, az edzések után sokszor kint maradtunk a pályán és gyakoroltuk a dolgokat. Még ha nem is mindig fűlött hozzá a fogam, kényszerített, amiért visszatekintve is nagyon hálás vagyok. Megemlíteném Adrian Guľát, akivel hosszabb ideje figyeltük a másik pályafutását, de csak Dunaszerdahelyen nyílt lehetőség a közös munkára. Már azt megelőzően a DAC egykori vezetőedzője, Joao Janeiro is igyekezett a DAC-hoz csábítani, de csak második nekifutásra jött ez össze. Úgy gondolom, a rövid együtt töltött időszak alatt is jó kapcsolatot alakítottunk ki. Számomra fontos, hogy az edzővel személyesebb kapcsolatot is ápoljak.”