Jozef Olejník a múltban ezer szállal kötődött a DAC-hoz játékosként és edzőként is. A DAC mezében kóstolt bele az első ligába, majd hosszabb ideig a másodosztályban is szerepelt a csapatnál, és egy időben a csapatkapitányi karszalagot is ő viselte. Ifjúsági edzőből egészen az A-csapat másodedzői posztjáig küzdötte fel magát. Egy rövid kitérő után most ismét visszatér a DAC-hoz: az új idénytől az U19-es csapat irányítását veszi át.
„A sors rendelte nekem a DAC-ot,” mondja a Sároseperjesről származó Jozef Olejník, aki először 2000-ben érkezett a Csallóközbe. „Ligetfaluról jöttem féléves vendégjátékra, és a DAC-ban lejátszott első bajnoki mérkőzésemen éppen volt csapatommal kerültem szembe, erre nagyon jól emlékszem. Nem játszottunk rosszul, kiegyenlített meccs volt, de 2:0-s vereséget szenvedtünk a pozsonyi Öreg híd mögött,” eleveníti fel a tizenöt évvel ezelőtti debütálását a sárga-kék mezben. Annak ellenére, hogy a dunaszerdahelyi csapatnak akkor nem sikerült bennmaradni a legfelső osztályban (a ligában szereplő csapatok számát drasztikusan csökkentették 16-ról 10-re), a maradás mellett döntött.
„Jól éreztem magam a DAC-nál, és amikor lejárt az itteni vendégjátékom, Ligetfalun elmentem Vlado Weiss után azzal a kéréssel, hogy maradhassak Dunaszerdahelyen. Akkor egy picit meg is haragudott rám. Akkoriban került Ligetfalura a fiatal Borbély Balázs, majd később Ján Ďurica követte őt,” teszi hozzá Olejník, aki stabil helyet harcolt ki magának a dunaszerdahelyi védelem tengelyében.
„Az átszervezés miatt hét csapat is kiesett. Nem volt rossz együttesünk. Ladislav Kuna személyében jó és emberséges edző irányított minket, a vezetők komolyan végezték a dolgukat, minden rendben volt. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy elhagyom Pozsonyt, és Dunaszerdahelyre igazolok. A tapasztaltabb játékosok közül akkor a csapat tagja volt Stano Fišan, Jano Kapko, Rudo Matta, Radványi Miki, Roman Greguška, Milan Kráž, Šanta Peti...”
A következő szezonokat a második ligában töltötte a csapat. Hogyan értékeli Olejník azt az időszakot? „Azokban az években már nehezen jutott pénzhez a klub, ami meg is látszott a csapat szereplésén. Még ha az akkori klubelnök, Šanta Imre mindent meg is tett ennek érdekében, és ha valamit megígért, azt be is tartotta. Az ő távozását követően süllyedt még mélyebbre a klub, lényegében egészen lentre.”
Bár Olejník több helyen is megfordult (például Zólyombrézón vagy Iránban is), iránytűje egy idő után mindig ismét Dunaszerdahely felé mutatott. „Én mindig jól éreztem itt magam, ráadásul itt telepedtem le a családommal. Csak az bánt egy picit, hogy játékos pályafutásom során már nem sikerült visszajuttatni a DAC-ot a legfelső osztályba. Ez többé-kevésbé a klub gazdasági helyzetének volt köszönhető. Bár több ajánlatom is volt, nem bánom a klubnál töltött éveket.”
Még játékosként - Kisudvarnokban - játékos edzőként szagolt bele az edzői hivatásba. „Edzőként megjártam az összes korosztályt a legfiatalabbaktól egészen a felnőttekig. Amatőr szinten kezdtem, majd a DAC diákjaihoz kerültem. Ezt követően az ifjúsági korosztályokat edzettem, végül a felnőttekig jutottam. Röviden, belekóstoltam minden korosztályba.”
Egészen a DAC másodedzői posztjáig vitte: egykori csapattársa, Radványi Miklós segítője volt. „Miki idősebb, tapasztaltabb volt, és már játékosként is hallgattam rá. Már akkor is segített nekem, így az együttműködésünk - edzői téren is - abszolút problémamentes volt.”
Közös erővel visszajuttatták a DAC-ot a második ligából az elsőbe, majd ezt követően benntartották a legfelső osztályban annak ellenére, hogy a klub pontlevonás formájában komoly pofont kapott. „Azokban az időkben, mikor a klub anyagi gondokkal küszködött, ez egy kisebb csodával ért fel. Majd hál’ Istennek a szezon közben jött a tulajdonosváltás és a bennmaradás. Úgy gondolom, hogy ha nem lett volna a tulajdonoscsere, akkor a dolgok menthetetlenek lettek volna. Le a kalappal a játékosok előtt, és véleményem szerint mi is jó munkát végeztünk Mikivel.”
Ez év januárjában edzőcsere történt a DAC kispadján, ahol véget ért a Radványi - Olejník páros munkája. Hogyan fogadta ezt a másodedző? „Tényként könyveltem el, amit a sportélet hoz. Mindenki úgy fogadja, ahogy akarja, de én úgy veszem, hogy a labdarúgásban állandóak a változások, játékos- és edzői fronton is. Ez a normális. Amit viszont meg kell említenem, hogy a DAC vezetősége nagyon korrektül viselkedett velünk.”
A Radványi - Olejník páros máshol, konkrétan Bősön folytatta a közös munkát. „Három forduló után úgy döntöttünk, hogy felmondunk, majd kaptam egy főedzői ajánlatot. Gondolkodtam, hogy elfogadjam-e. A Mikivel való beszélgetés és megegyezés után úgy döntöttem, belevágok.”
Ma viszont már ő sem dolgozik Bősön. Miért? „Jó csapat jött össze, győzelmi sorozatban voltunk. Viszont olyan, az anyagiakkal kapcsolatos problémák merültek fel, melyekkel sok szlovákiai csapat is küszködik. Mit lehet ehhez hozzátenni? Véleményem szerint a bősi csapat játékosai magasabb osztályba valók, és szerintem nem sikerül őket a klubnál tartani. Kár, hiszen az eredeti felállásban az együttes a második ligában is megállta volna a helyét.”
A sors ismét úgy hozta, hogy a DAC-nál dolgozhat. Rábólintott a klub ajánlatára, és átveszi az U19-es csapat irányítását, mely az új szezonban már első ligás lesz. „Örülök neki. Más ajánlataim is voltak, de nem szigorúan professzionális kluboktól. Ezért döntöttem úgy, hogy elfogadom a DAC ajánlatát. Ez egy profi klub, és ez kihívás a számomra. Hangsúlyoznom kell, hogy profi klub - minden téren. Megegyeztünk, és nem marad más hátra, mint dolgozni. Először július 7-én találkozom a csapattal.”
Négy-öt évvel ezelőtt már dolgozott ezzel a korosztállyal a DAC-nál. „Akkor az 1991-ben született játékosokból állt a csapat. Az utolsó helyen álltak, mikor átvettem őket. Az ismertebb játékosok közül Ágh Zoli és Németh Zsolti voltak az akkori csapatban. Egy nagyszerű dolgot sikerült véghezvinnünk, hiszen kiharcoltuk a bennmaradást, méghozzá úgy, hogy a tavaszi idényben a második helyen végeztünk talán egy ponttal kevesebbet szerezve a Nyitra csapatánál. Ezt az évfolyamot az 1992-esek és az 1993-asok követték, de ott már nehezebb volt. Egyszerűen hiányzott a minőség.”
Képben van azon játékosokat illetően, akiket a jövő héttől irányít? „Figyelemmel követtem ezeket az évfolyamokat (1997, 1998), ráadásul néhány játékost már a diákcsapatból ismerek. Most azonban elég idő áll a rendelkezésemre, hogy megismerjem az összes játékost. Még egyszer mondom: mindig jól éreztem magam a DAC-nál, és ugyanez igaz a családomra is, mely Dunaszerdahelyen él. Ezért várom már az újabb munkám a klubnál.”
Névjegy: Jozef Olejník
1974. március 20-án született Sároseperjesen, és itt indult pályafutása is. Tizennyolc éves korában a Tatranból a pozsonyi ŠKP csapatához került katonai szolgálatra (1992/93), majd ezt rövid megállók követték Tőketerebesen és Pöstyénben. Egy kis időre visszatért Sároseperjesre, ezt követően pedig Turnovban (1995/96), Ligetfalun (1997/98) és Rimaszombatban (1998/99-vendégjáték) szerepelt, majd 2000-ben először kölcsönben, később végleg átigazolt Ligetfaluról a DAC-ba. 2002 nyarán a Zólyombrézóhoz írt alá, de egy év után kölcsönjátékosként tért vissza a DAC-hoz, végül 2005-ben ismét a klub játékosa lett. 2006-ban a Tabris nevű iráni csapatnál próbált szerencsét, majd visszatért a DAC-ba, ahonnan Bősre került (2007). 157 mérkőzésen szerepelt a DAC színeiben (144 a második ligában, 13 az elsőben), ezeken 17 gólt szerzett (mindegyiket a második vonalban). Pályafutása végén kisebb kluboknál, pontosabban Kisudvarnokban (játékos edzőként), Nagymegyeren, Lúcson és Nemeshódosban játszott. Edzőként a DAC diák- és ifjúsági csapatait is irányította. A 2010/11-es évadban az U19-es csapat edzője volt. 2012-ben az A-csapat segédedzője lett, és 2015 januárjáig segítette Radványi Miklós munkáját, amikor mindkettőjüket elbocsátották. Ezt követően Bősön is Radványi másodedzője volt, majd az ő távozása után ő lett a csapat főedzője. Júliustól a DAC U19-es csapatát vezeti. Dunaszerdahelyen él. Mindkét fia kapus, az idősebbik, Jozef hozzásegítette a DAC U19-es csapatát az első ifjúsági ligába való feljutáshoz.
Harsányi László
