Sportéletének kialakulásában és alakításában jelentős szerepet játszott testneveléstanárként és edzőként dolgozó édesapja. „Diósförgepatonyban laktunk, ott is nőttem fel. Falusi gyerekként reggeltől estig a focipályán rohangáltam. A pályán és az erdőben akár tizenkét órát is eltöltöttünk naponta. Minden létező sportágat kipróbáltunk, így univerzális alapokat szereztünk. Az iskolák közötti versengésben csehszlovák bajnokok lettünk atlétikában és más sportágakban is, szóval a testnevelés színvonala a legmagasabb szintű volt.”    

Tizenöt éves korában elvitte a DAC. „Az ifjúsági bajnokságban játszottunk, fokozatosan Jákli, Kalmár, Lelkes, Grajcár edzők kezei alatt… Azokban az időkben szinte lehetetlen volt az ifjúsági együttesből bekerülni a DAC A-csapatába. Pozsonyba, a Testnevelési és Sporttudományi Karra mentem tanulni. 19 évesen a Slovan tartalékcsapatával a második ligában szerepeltem. Később Szencen is szerencsét próbáltam, ami nagyon jó felkészülés volt a további labdarúgó-pályafutásomra.”

Az pedig hol máshol folytatódhatott volna, mint a dunaszerdahelyi csapat sárga-kék színeiben. Főleg védőként számítottak rá. „Átéltem azt a korszakot, amikor kiestünk az első ligából, és azt is, amikor visszajutottunk. Legszebb emlékeim abból a korszakból a Vladimír Rusnák vezette csapathoz köthetőek, amely a második vonal bajnoka lett. Az akkori együttesnek erős regionális, dunaszerdahelyi karaktere volt olyan játékosokkal, mint Gőgh Árpi, Radványi Miki, Balla Béla, Szkukalek Igor. Rajtuk kívül még több fiatal, például Borbély Balázs is a csapatnál volt. Az tényleg egy szép év volt. Ugyancsak jó szívvel emlékszem vissza olyan a DAC-nál dolgozó edzőóriásokra, mint Ladislav Škorpil vagy Ladislav Kuna, akik emberileg is nagyszerűek voltak.”

Ezt követően eligazolt, egy rövid bacsfai kitérő után a rimaszombati csapat játékosa lett. „Az volt a legszebb élményem, amikor megnyertük a második ligát, én pedig bekerültem a válogatott keretébe.”

Egyszer szerepelt a szlovák válogatottban, 2004. december 21-én Thaiföld ellen lépett pályára. Rimaszombat után még délebbre igazolt: Tatabányán belekóstolt a légiós életbe, majd hazatérése után a puhói Matador mellett döntött. „Tatabányán Sisa Tibor volt az edzőm, Puhóban pedig Pavel Vrba, a cseh válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, tehát tényleg kiváló edzőktől tanulhattam.”

Puhói szerepvállalása után ismét visszatért Dunaszerdahelyre. „Érdekes időszakokat éltünk át, ismét megtelt a stadion, ami nagy élmény volt. Olyan is történt például, hogy a mérkőzés alatt ellopták a magyar zászlót, és az egyik szurkolónknak sikerült visszaszerezni… Teltház előtt 3:0-ra legyőztük Nagyszombatot. Akkoriban még Pinte Attila és Novota Jani is a csapatnál volt.”

Játékos pályafutása befejezte után valahogy természetes volt, hogy az edzői stábban folytatja. Az új szerepkörhöz is gond nélkül alkalmazkodott. „Radványi Miklós asszisztenseként dolgoztam a ligában. Egy ideig főedzőként is vezettem a csapatot, miközben a legemlékezetesebb győzelmeinket a Slovan (ez volt az a mérkőzés, amely után az ’égszínkékek’ edzője, Vladimír Weiss nem a klub autóbuszával, hanem taxival tért vissza Dunaszerdahelyről Pozsonyba - a szerk.) és Zsolna ellen szereztük. Ezt követően Werner Lorant vette át a helyem. Ekkorra azonban már elérkezett az a pillanat, amikor nem éreztem jól magam a DAC-nál, nem tudtam azonosulni a klub akkori irányelveivel, és ilyenkor értelemszerű a távozás.”    

Nem ment viszont túl messzire. „A dunaszerdahelyi FK 2007 ifjúsági klubhoz kerültem, amelynek Nyékvárkonyban volt az otthona Világi Oszkár gondnoksága alatt, míg a klub elnöke Végh Tibor volt. Két év alatt mindkét csapatunkkal két osztályt is sikerült feljebb lépnünk. Örömmel csináltuk a focit, olyan emberekkel voltunk körülvéve, mint Lépes Gyuri, Kiss Igor, Borbély Balázs, vagy Szaban Tibor, akikkel jól együtt tudtunk dolgozni.”

Majd elérkezett a nap, amikor új tulajdonos kezébe került a DAC. „Eljött a nagy pillanat, amikor Világi Oszkárnak esélye nyílt átvenni a DAC-ot. Felkért, hogy fogadjam el a sportigazgatói posztot. Hatalmas felelősség volt, de Radványi edző irányítása alatt sikerült bennmaradnunk a legfelső osztályban az ismert nehéz körülmények és a pontlevonás ellenére is, amiben a szurkolók hatalmas támogatása is szerepet játszott. Hasonlóan, ifjúsági csapatunk is megtartott helyét a második vonalban.”

Az új klubvezetés, amelynek Németh is tagja, lépésről lépésre, szisztematikus munkával elkezdte építeni és megváltoztatni a klub filozófiáját és a DAC életét. „A bennmaradást követő év legfontosabb feladata a legfelső ifjúsági bajnokságba való feljutás volt, mivel az utánpótlás nevelése a DAC jövőjének az egyik alappillére. Megnyertük az ifjúsági második ligát, és a fantasztikus selejtezőben sikerült kiütnünk a válogatottakkal teletűzdelt rózsahegyi csapatot. Ez volt a tavalyi szezon története.”

És a 2015/16-os, majd az azt követő idények? „Ami az ifjúságot illeti, elsőrendű célunk az marad, hogy az általunk kinevelt játékosok fokozatosan az A-csapatban játsszanak. Az U19-es csapat játékosait fel akarjuk készíteni a Fortuna liga küzdelmeire. A juniorcsapattal együtt pillanatnyilag ennek a korosztálynak szenteljük a legnagyobb figyelmet. Hatalmas infrastrukturális változások várnak ránk, amelyek már el is kezdődtek. Éppen mellettem bontják a stadiont, de egyúttal hétfőn elindítottunk egy nagyszabású ifjúsági programot. Mindegyik dunaszerdahelyi iskolában reggel plusz edzéseket tartunk. A fiatal tehetségek hetente akár hét edzésegységet is abszolválnak, plusz egy bajnoki mérkőzést - így készülnek fel egy profi játékos pályafutására, ugyanis a kemény munkában hiszünk. A legújabb hír pedig, hogy szintén hétfőn megnyitottuk a DAC ifjúsági kollégiumát a klub akadémiájának keretein belül. A Vidékfejlesztési Szakközépiskolában átépítettünk egy részt, amely európai szintű szállást és törődést biztosít fiatal tehetségeinknek, akiket egész Dél-Szlovákiából igyekszünk idecsábítani. Viszont még mindig csak az út legelején járunk, rengeteg munka áll előttünk. Annak viszont örülök, hogy már most erősebb a DAC, és még erősebb lesz!”

A bevezetőben már említettük, hogy majdnem minden szerepkört kipróbált a klubnál, ami egy bónuszpont a sportigazgatói munkában. „Tényleg lehetőségem nyílt több nézőpontból is megismerni a DAC-ot, a pályagondnoktól kezdve a takarítónőn át egészen a buszsofőrig mindenkit ismerek. Utóbbit egyébként már huszonöt éve. A DAC összefonódott az életemmel, és ezért szerencsésnek tartom magam.”

Még valaki szerepel a DAC-nál a Németh vezetéknévvel, és nem csak névrokonról van szó. „Sikerült a fiaimat is ’megfertőznöm’ a labdarúgás szeretetével - az egyik tizenegy, a másik pedig hároméves. Az idősebb a DAC U11-es csapatában szerepel. A futball szórakoztatja őket, és fontos, hogy mozogjanak - ez hozzátartozik az egészséges életvitelhez és az egészséges személyiséghez. Úgy gondolom, ez a legjobb út. Meglátjuk, labdarúgó lesz-e majd belőlük.”

Névjegy: Németh Krisztián

1975. április 5-én született Dunaszerdahelyen, de Diósförgepatonyban nőtt föl, és pályafutása is itt indult. Tizenöt éves korában a dunaszerdahelyi DAC-hoz igazolt, ahol végigjárta az ifjúsági csapatokat, majd az A-csapat tagja lett. A pozsonyi Testnevelési és Sporttudományi Karon végzett tanulmányai alatt a Slovan tartalékcsapatában szerepelt (1995/96), majd egy évet játszott a szenci Kobánál is (1996/97). A Dunaszerdahelyre való visszatérése után, az 1997/98-as évadban megragadt a DAC A-csapatában, 24 mérkőzésen lépett pályára. A 2001/02-es idényben Bacsfán futballozott, majd három rimaszombati év következett. Rövid ideig külföldön is szerepelt a Tatabánya csapatánál, ezt a puhói Matadornál eltöltött időszak követte. 2006-ban visszatért a DAC-hoz, ahol további öt évig futballozott, majd fokozatosan edző vált belőle. A három legfelsőbb osztályban 185 mérkőzésen lépett pályára a DAC színeiben. A 2010/11-es szezonban Radványi Miklós segédedzője volt az A-csapatnál, majd a következő idény első négy fordulójában Štefan Horný munkáját segítette. Horný távozása után egészen az évad végéig főedzőként vezette a csapatot. Ezt követően az FK 2007 ifjúsági labdarúgó klubhoz távozott. 2014-ben a DAC sportigazgatója lett, és ezen kívül az U19-es korosztályt is vezette. Felesége, Lívia 2002-ben elnyerte az év szlovák kézilabdázónője címet, két fiuk van: Attila és Levente.

Harsányi László