Amikor a dunaszerdahelyi két és fél évéről kérdezzük, egy pillanatra sem kételkedik benne, hogy hasznos és sikeres időszak volt mindkét fél számára. „Hál’ istennek jól ment akkor. Nagyon elégedett voltam a klubnál. Jó társaság jött össze, tényleg remekül éreztem magam a DAC-ban. Nagyon szívesen emlékszem vissza rá,” összegzi a sárga-kékeknél eltöltött időszakot.

28 évesen, már tapasztalt futballistaként érkezett a Csallóközbe. Még mielőtt a dunaszerdahelyi időszakra térnénk, megkértük, röviden meséljen pályafutása korábbi éveiről. „Kilenc évesen indult a pályafutásom Nyitrán, és a Plastika csapatában megjártam mindegyik korosztályt. Egészen a föderális bajnokságig vittem, ahol hat mérkőzésen léptem pályára a nagycsapat színeiben. Ezt követően a katonai szolgálatomat töltöttem, majd egy kis időre még visszatértem Nyitrára, ahonnan Szencre igazoltam.  A második ligába kerültünk, sőt majdnem sikerült feljutnunk a legfelső osztályba,” írja le pályafutása első részét.

És hogyan került a DAC-hoz? „A cseh Kolín csapatából igazoltam Dunaszerdahelyre, ahol másfél évet töltöttem. Elsősorban a legfelső osztályban akartam futballozni, és lényegében mindegy volt, hogy Csehországban vagy Szlovákiában. A prágai Bohemianstól is volt ajánlatom, de a Szlovákiába való visszatérés mellett döntöttem.”

Az 1994/95-ös évad tavaszi rajtja előtt csatlakozott a csapathoz: „1995 januárjában érkeztem a DAC-ba, és egy hónap múlva Costa Ricába repültünk. Jozef Valovič volt a csapat akkori edzője,” pontosítja.

Tétmérkőzésen március 4-én, Sároseperjesen mutatkozott be sárga-kék mezben, és két hónap múlva a Besztercebánya ellen megszerezte első bajnoki találatát is.

Nagyon jól emlékszik a csapattársaira, személy szerint a Dunaszerdahely környékéről származókra. „Šanta Peti, Végh Sanyi, Pinte Attila, Zsákovics Tibor, Gőgh Árpád… Ők voltak a hazaiak. Gyorsan beilleszkedtem a magyar környezetbe, semmilyen problémám és nyelvi gondom sem volt, igazán minden remekül ment. A legtöbb első ligás mérkőzésemet Dunaszerdahelyen játszottam, majd még néhányat a Privigye mezében is hozzátettem,” meséli.

Érkezése után, 1995 tavaszán csak két gólt szerzett, de az elkövetkező két idényben alaposan megszórta magát (1995/96 - 8 gól, 1996/97 - 9 gól), és ezek a találatok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a kiesés ellen küzdő DAC mindkét szezonban kiharcolta a bennmaradást. „Valami igazság biztos van benne, de erről a hozzáértőknek kéne nyilatkozniuk,” reagál szerényen a bennmaradásban játszott szerepére.

1997 nyarán viszont elhagyta a klubot. Miért? „Mivel két éven keresztül jól ment a foci Dunaszerdahelyen, több ajánlatom is volt: Rimaszombatból, Ligetfaluból, Privigyéről, és még több klubtól, akikre nem emlékszem. A DAC-cal nem sikerült megállapodnunk az új szerződésről, így Privigyére távoztam, ahol kiváló feltételeket ajánlottak,” válaszolja. Távozása után Rimanovský góljai hiányoztak a DAC-nak. Ki tudja, hogy harmadszor is hozzásegítette volna-e a DAC-ot a bennmaradáshoz, amely az 1998/98-as szezon után (már Rimanovský nélkül) kiesett a második vonalba.

A klubbal való pozitív kapcsolatát a mai napig megőrizte a Nyitráról származó játékos. Örül annak, hogy hamarosan egy ifjúsági akadémiát nyit a DAC, és néhány éven belül minden bizonnyal megépül az új stadion is. „Remek, nagyon drukkolok nekik. És még egyszer mondom, hogy én is kiválóan éreztem ott magam. Kár, hogy a mi generációnk már nem érte meg ezeket a változásokat,” reagál a dunaszerdahelyiek terveire.      

Bár már közeledik az ötvenhez, még mindig nem hagyott fel az aktív labdarúgással, konkrétan a Nyitrához közeli Kolon csapatánál szerepel. „Még mindig futballozom, a járási bajnokságban. És gólokat lövök, ráadásul én vagyok a csapat legjobb góllövője. Még mindig élvezem a játékot,” mosolyog.

Egyelőre nem készül az edzői pályára. „Elvégeztem az edzőkurzust, de nem edzősködöm. Addig játszom, amíg bírják a lábaim. Aztán talán majd le kell lőniük (nevet…). Júliusban 49 éves leszek, tehát szívesen játszanék ötvenéves koromig. Amíg csak lehet.” Azonban nem a fociból él - egy műanyag, illetve alumíniumablakokkal foglalkozó cégnél dolgozik.

Kit üdvözölne a DAC-nál? „Mindenkit üdvözlök, még ha egy vezető sem dolgozik már ott az én időmből. Ott van viszont Németh Krisztián, akivel szintén csapattársak voltunk.”

Az utóbbi időben nem járt Dunaszerdahelyen: „Tudja, hogy a játékos pályafutásom óta talán egyszer sem jártam ott? Kevés az időm. Meg akarom viszont köszönni, hogy emlékeztek rám a klubnál - megtiszteltetés volt.”

A DAC szurkolóit biztosan érdekli, hogy megvan-e még a legendás „sörénye”. „Természetesen még mindig hosszú a hajam. Így érzem magam a legjobban. Még mindig futballozom, gólokat lövök, így nem sok minden változott nálam,” fejezi be mosolyogva a beszélgetésünket.

Névjegy: Milan Rimanovský

1966. július 11-én született Nyitrán, és itt indult a pályafutása is. Az 1987/88-as szezon során hat bajnoki mérkőzésen lépett pályára a Plastika mezében a legfelső osztályban. A katonai szolgálata leteltével egy rövid időre hazatért, majd Szencre igazolt, ahol több mint öt évig maradt. Ezt egy másfél éves csehországi szereplés követte a Kolín csapatánál, majd innen 1995 elején a dunaszerdahelyi DAC-hoz írt alá. Két és fél év alatt 75 bajnoki mérkőzésen 19 gólt szerzett. 1997 nyarán az FK Privigye játékosa lett, melynek színeiben 50 találkozón 13 gólt jegyzett. Ezt követően az osztrák UFC Tadten csapatánál töltött el néhány évet. A Szlovákiába való visszatérése után a Požiarnik Mýtna Nová Ves és a TJ Slovan Család (játszott a nyitraludányi Vinodolnál is) együtteseit erősítette. Manapság a TJ Slovan ŠPP Kolon játékosa, mely a járási bajnokságban szerepel. Egy műanyag, illetve alumíniumablakokkal foglalkozó cégnél dolgozik.

Harsányi László