Bemutatkozásképpen mit mondana el magáról?

„Burgundiából, Auxerre városából származom. Az AJ Auxerre futballcsapata Franciaország egyik leghíresebb egyesülete, és a legendás edző, Guy Roux is itt dolgozott több mint negyven évig. Születésem óta nagy szurkolója vagyok a csapatnak, hiszen ez szülővárosom klubja. Hogyan kerültem a labdarúgásba? Nem focista, hanem atléta voltam. Az ottani edzőm volt az auxerre-i nagycsapat erőnléti edzője, és kellett nekik valaki az akadémiájukra is. Beajánlott az ottani sportelnöknek, így 2007-ben kezdtem el ott dolgozni.”

Mindig is sportember volt?

„Igen. Hatéves koromtól egyfolytában sportolok: atletizálok, dzsúdózok, futballozom, úszok, kézilabdázok.”

Családi tradíció a sport?

„Édesanyám nem sportolt, de édesapám jó képességű atléta volt.”

Mi a legszebb emléke az auxerre-i labdarúgásról?

„Először az akadémián dolgoztam négy évet, az erőnléti felkészítésért feleltem. Amikor felkerültem a nagycsapathoz, akkor nem volt jó a hangulat: elbocsátották az edzőt, és egy új mester jött, így a legjobb emlékem az U15-ös korosztályhoz kapcsolódik. Egymás után kétszer is megnyertünk egy Hollandiában rendezett nagy nemzetközi tornát, ahol olyan csapatok képviseltették magukat, mint a Real Madrid, a Manchester United vagy az Ajax Amszterdam. Az a két tornagyőzelem a legkellemesebb emlékem.”

És szurkolóként? Gyermekkorában kijárt a meccsekre?

„Igen. Nagyapám hatalmas rajongója volt a csapatnak, így vele jártam ki, mivel a szüleim nem igazán kedvelték a labdarúgást. Nagyapámmal néhány Bajnokok Ligája-mérkőzést is jelen voltunk, miután a csapat bejutott.”

Nem túl gyakori, hogy valaki az Auxerre-től Szlovákiába jön… Ön hogyan került ide?

„Az Auxerre után Ázsia legnagyobb klubjához, a szaúd-arábiai Al-Hilalhoz igazoltam egy évre. Az utolsó Auxerre-nél töltött idényemben ugyanis egy szaúd-arábiai legenda, Sami Al-Jaber volt a csapat másodedzője. Miután a szezon végén elfogadta az Al-Hilal főedzői állását, megkért, hogy tartsak vele. Maradhattunk volna tovább is, de az edző több okból kifolyólag is a távozás mellett döntött. Tavaly júniusig nem találtam munkát, majd követően Egyiptomba kerültem. Az ottani szerepvállalás azonban egy katasztrófa volt a számomra, és februártól ismét munka nélkül voltam. Akkor vagyok boldog, ha dolgozhatok. Ha nincs munka, akkor minden sokkal bonyolultabb, így tovább kerestem a lehetőségeket. Jó kapcsolatot ápolok Jean-Marc Nobiloval, az Auxerre akadémiájának igazgatójával, aki tavaly Dunaszerdahelyen részt vett egy konferencián. Miután megtudta, hogy munkát keresek, megkérdezte, érdekelne-e egy itteni munka, mert Dunaszerdahelyen erőnléti edzőt keresnek. Mivel igent mondtam, beajánlott a DAC-nak. Az ajánlat nekem is kapóra jött, mivel dolgozhatok, és a feleségemnek is, aki Szlovákiából származik.”

Hol találkoztak a feleségével?

„Árváról származik, és Pozsonyban találkoztunk. Sosem gondoltam volna, hogy valaha Szlovákiában fogunk élni és dolgozni, mivel Franciaországba költözött utánam, és ott éltünk.”

Tehát nem a felesége miatt jöttek vissza Szlovákiába, hanem az Ön munkája végett…

„Amikor megkeresett a dunaszerdahelyi csapat, könnyű volt döntenem. Európában dolgozhatok, ráadásul a feleségem szülőhazájában, nem kell Marokkóba vagy a Közép-Ázsiába mennem. Nagyjából öt percet gondolkodtam az ajánlaton, majd elfogadtam.”

Miként írná le nekünk a csapatnál végzett munkáját?

„A munkám legnagyobb részét a felkészülési időszakok teszik ki. A bajnokság során főleg a hetek elején van több munkám. A meccsek után azokkal foglalkozom, akiknek szükségük van rá: a kisebb-nagyobb sérüléssel bajlódókkal, vagy olyanokkal, akiknek plusz edzésre van szükségük például a konditeremben a gyakorlások előtt, vagy után. Megpróbáljuk egy picit individualizálni az edzésfolyamatot.”

Csak az A-csapattal foglalkozik, vagy a többi együttessel is?

„Főleg az A-csapattal, de ha Borbély Balázs megkér, akkor besegítek a B-csapatnak is.”

Hogyan érzi magát a klubunknál és Dunaszerdahelyen?

„Jól, köszönöm. Auxerre is kisváros, így élvezem az ittlétet. Mivel sokat utaztam, több bonyolult helyzetbe is kerültem, így tudom, mit kell tennem ahhoz, hogy otthon érezzem magam. Jól érzem magam a klubban, a meccseken kiváló hangulat uralkodik, amit szeretek. A belvárosban bérelünk egy lakást és Veronika, a feleségem Pozsonyban talált munkát.”

Mennyi időre szól a szerződése?

„Erre a szezonra köteleztem el magam.”

Mik a jövőbeli tervei?

„Erre a kérdésre nehéz válaszolni, hiszen a labdarúgásban sosem lehet előre tudni, mi történik. Jöhetnek jó, de rossz dolgok is. Amíg képes vagyok dolgozni, addig azt szeretném csinálni, amit most.”

Mit gondol az erőnléti edző szerepéről a jelenlegi labdarúgás világában? Néhány évvel korábban még nem volt megszokott, hogy a csapatok mellett erőnléti edző is dolgozik. Manapság viszont már szinte mindegyik első ligás csapat alkalmaz ilyen szakembert.

„Alapvetően két típusú főedző van. Az egyik mindent az ellenőrzése alatt tart, és ő mondja meg, mit kell csinálni. A második, modernebb típusú edzőnek - és manapság ez a gyakoribb - nagyobb a stábja. Az edző kérdezhet, mindent meg is beszélhet a stábtagjaival. Mindenki a saját szakterületén belül dolgozik. Az erőnlét az én területem, de igyekszem tanácsokat adni a munkaterhelésről, amit közösen meg tudunk csinálni - technikailag és fizikailag. Ez is az erőnléti edző dolga, és hogy a játékosokat individuálisan is felkészítse a minél jobb teljesítményre.”

Tomislav Maric a második típusú edzők közé tartozik?

„Igen. Ez nagyon jó a számomra, és szeretek vele dolgozni.”

Hogyan látja játékosaink fizikális állapotát?

„Öt héttel a Szenice elleni első mérkőzés előtt érkeztem, a felkészülési időszakban. Megérkezésem után nehéz dolgom volt a klubnál, hiszen nem ismertem senkit és semmit. Szombaton érkeztem, és hétfőn már munkába is álltam, tehát nagyon rövid idő állt csak a rendelkezésemre. Azt gondolom, hogy az alatt az öt hét alatt jó munkát végeztünk. Nem mondhatok semmi rosszat, hiszen a szezon elejétől a kezdőcsapat tagjai nem küszködtek sérülésekkel, így az a tizenhárom-tizennégy teljesen egészséges játékos Maric edző rendelkezésére áll. Véleményem szerint jó munkát végeztünk, de a futballban gyorsan változnak a dolgok, így sosem lehet tudni.”

Ha az ember erőléti edző szeretne lenni, akkor milyen képesítés szükséges?

„Nem tudom, hogy Szlovákiában ez hogyan működik, de Franciaországban nem egyszerű a dolog, hiszen rengeteg egyetem van, ahol mindenféle diplomát lehet szerezni. Nem úgy van, mint az edzőknél, hiszen ott létezik A, B és C licenc. A mesterfokozat eléréséhez öt év egyetemi tanulmány szükséges, ahol a sport-, a fizikai és a mentális edzések módszereit lehet elsajátítani. Van egy fizikai edzésre vonatkozó diplomám egy nagyon híres már elhunyt professzortól, és egy oklevelem a poszturális kontrollról (A poszturális kontroll a test helyzetének térbeli kontrollásását jelenti két egymástól jól elkülöníthető célnak eleget téve, mint a stabilitás és az orientáció - megj.). Ez egy kicsit specifikusabb dolog. Konferenciákra is járok, hogy megismerkedjek az új dolgokkal, információkkal. Amikor nem dolgoztam, egy háromnapos londoni FIFA orvosi világkonferencián is részt vettem.”

Az erőnléti edzők közösséget alkotnak, cserélnek egymással tapasztalatokat?

„Franciaországban néhány kollégám megalapított egy hivatalos közösséget, amely az erőnléti edzőket képviseli, tömöríti. Szlovákiában nem tudok hasonlóról.”

Az edzések elején Ön dolgozik a srácokkal, különféle gyakorlatokat végeznek. Honnan veszi ezeket a gyakorlatokat: maga találja ki, az interneten keresi, vagy az eddigi tapasztalatai alapján állítja össze?

„Véleményem szerint nagy előnyöm van amiatt, hogy régebben atletizáltam. Az atlétikából rengeteg jó dolgot lehet tanulni: szinte mindent a konditeremben elvégzendő munkáról, a gyorsasági és a kitartásra irányuló edzésekről, a futás minőségi fejlesztéséről. Bár még fiatal vagyok, már elég sok tapasztalattal rendelkezem. Kilenc éves koromtól rengeteg feladatot elvégeztem már, sokat tanultam különféle edzőktől, és ami szerintem hasznos, azt igyekszem elsajátítani. Egészen decemberig, az utolsó mérkőzésig kész van az edzéstervem. A hetek során különféle részletes javaslatokkal keresem föl Maric edzőt, ő pedig vagy beleegyezik, vagy megváltoztat valamit.”