Új rovatunkban olyan dolgokról kérdezzük játékosainkat, amelyek nem a labdarúgással és a mérkőzésekkel kapcsolatosak. A fociról tehát egy szót sem! Na jó, egy kevés talán mégis belefér…
Sziasztok! Dóri vagyok, s amiről olvashattok majd a következő hetekben az nem más, mint néhány, a szokásostól tán kissé eltérő villámkérdés, melyeket a DAC játékosainak teszek fel annak érdekében, hogy jobban megismerhessétek őket. Mai beszélgetőpartnerem kapusunk, az egyes számot viselő Pavol Penksa.
Szia, Pali! Asszociációs játék következik. Mi jut eszedbe a következő fogalmakról? Anya?
Természetesen ő az az ember, aki életet adott nekem. Édesanyám az, akit ha felhívok, mindig jobb kedvre derít és én is igyekszem őt felvidítani, ha valami gondja van. Kijelenthetem, hogy az én anyukám az „otthon érzését“ jelenti a számomra.
Apa?
Ugyanezt mondhatom el az apukámról is. Bár, ő a szigorúbb, talán jobban, is mint kellene egy apukának, viszont ennek ellenére a szüleim egyben a barátaim is.
Gyerekek?
Gyerekeim nincsenek, én magam is még gyerek vagyok. Talán a gyermekiség az, amit szeretnék megőrizni magamban. Úgy gondolom, hogy gyermekkorban a hangsúly a játékon van, és ezt nem szabad, hogy kiveszni hagyjuk az életünkből. A gyerekek óriási örömet jelentenek. Sajnos a velük született tisztaságot felnőttként elveszítik. Úgy gondolom, ez nagy hiba. Nem akarom, hogy ez a gyermekiség belőlem is kivesszen, szeretnék örökre gyerek maradni.
Testvérek?
Két idősebb testvérem van: egy lány és egy fiú.
Kutya?
Nincs kutyám, korábban sem volt. A testvéreimnek van, és én is nagyon szeretnék, de nem lakóházba. Ha majd a jövőben családi házban fogok lakni, biztosan lesz kutyusom, nagyon vágyom rá.
Gyermekkorodban volt a családban kutyátok?
Nem volt. Amikor a szülővárosomba, Iglóra költöztünk, akkor panellakásban laktunk, és ez volt az ok, ami miatt nem tarthattunk kutyát. Számomra nehézséget is okozna egy lakásban együtt élni egy kutyával.
Cica?
Volt két macskám. Otthon hörcsögöm és kígyóim is voltak. A nővérem utálja a macskákat, mivel olyan képmutatóak, odajönnek, odabújnak hozzád, hízelegnek, forognak körülötted... Én azért szeretem őket. Míg a kutya a gazdiját mindig szeretni fogja, a macskák rafináltak. Úgy általában szeretem az állatokat.
Család?
Elvált szülők gyermeke vagyok, épp ezért is a család sokat jelent a számomra. Ide sorolom a közeli barátaimat is, nem csak a vérrokonokat. Az emberek házasodnak, együtt élnek 20 évet is, de én úgy érzem, nincs szükségem papírra ahhoz, hogy valakivel együtt legyek. Szerencsés az, aki abban a városban élhet ahol született, ahol lakik a nagymamája, nagypapája és a rokonsága. Az én hozzátartozóim szerte az országban élnek, Nagykürtösön, Árvában, továbbá az ország középső és keleti részén, ezért nem kötődünk egymáshoz olyan erősen. Az anyukám Prágában dolgozik, az apukám Rózsahegyen a nővérem pedig Iglón él. Viszont annál nagyobb öröm, amikor együtt lehetünk.
Mikor szoktatok összejönni?
Hát ez egy nehéz feladat. Kész csoda, ha mi össze tudunk jönni. Ez a találkozás jelenti számunkra az ünnepet, még ha igazi ünnep nincs is.
Ha jól tudom Iglón (Spišská Nová Ves) születtél. Milyen érzések fűznek a szülővárosodhoz?
Iglón nőttem fel, ott kezdtem focizni is. Mint gyerek, sok szép élmény fűz ehhez a városhoz. Biztosan Iglót nevezném a szívem csücskének, de tizenöt éves korom óta Rózsahegy lett az én városom. Itt éltem több mint tíz évet, úgyhogy bátran kijelenthetem, hogy nekem két szülővárosom van.
És mit jelent számodra Dunaszerdahely?
Dunaszerdahely... Ez egy más tészta. Itt éltem meg az eddigi életem legintenzívebb szakaszát úgy a labdarúgás, mint a magánélet területén - ezért köszönet és hála! Rózsahegy és Igló mást jelentenek a számomra, viszont Dunaszerdahely is rengeteget nyújtott nekem, nagyon rövid idő alatt.
Ha össze tudnád foglalni pár mondatban a gyermekkori éveidet, mit mondanál el róluk?
Gyönyörű gyermekkorom volt. Sok mindent átéltem, rengeteg élménnyel gazdagodtam. Mindig azt halljuk, hogy a mai fiatalok az idejüket a számítógép előtt töltik, de én úgy gondolom, hogy azért a gyerekek még ma is kijárnak a szabadba. Az én generációm ennek az állapotnak a határán volt, mert már az én gyerekkoromban is létezett a számítógép, de mi azért szerettünk kint lenni. Igaz, hogy a szüleim elváltak, de mégis szuper szülők voltak. Az anyukám volt az engedékenyebb, az apukám a szigorúbb. Gyakran mondták nekem: „Pali, ha akarod, csináld meg...“ Soha nem hallottam olyat, hogy „ezt kell, így kell,“ vagy “nem mehetsz át a másik oldalra,“ stb. Szabadnak neveltek bennünket, ezáltal megtanultam a felelősségérzetet is.
Ha labdarúgásról volt szó - a családod inkább támogató jelleggel bírt vagy a „legyél orvos kisfiam!” gondolatiságot képviselte?
A családom mindenben támogatott. Leginkább az apukám, mivel ő focista, edző és kapus is volt. De a többiek is ugyanúgy támogattak.
Hány éves voltál, amikor a szüleid elváltak?
Hat.
Kivel éltél?
Az anyukámmal és a testvéreimmel.
Milyen módon támogatott téged az apukád?
Edzett engem. Azt is mondhatom, hogy a foci kötött össze bennünket. A szüleim válása után ritkán találkoztam az apukámmal. Ha együtt voltunk sétálni jártunk és nagyokat beszélgettünk. Ezek a beszélgetések már nem is a fociról szóltak, inkább szeretett volna közelebb kerülni hozzánk.
Melyik az a pozitív élményed, amelyikre legszívesebben emlékszel vissza gyerekkorodból?
Egyet nem tudok meghatározni. Talán a nyári szünetek. Mindegyikre szívesen gondolok vissza, emlékezetesek maradtak a számomra. Minden egyes nap csodálatos volt. Voltak szórakoztató és kevésbé szórakoztatóak is. Semmilyen sokkoló élményem nem volt. Szerencsém volt, mert a suliban jó tanuló voltam, annak ellenére, hogy nem kellett tanulnom. Tanítás után a táskám a sarokban landolt, és mentem ki a srácokkal focizni. A nővérem volt a második anyukám, mivel ő folyton hajtott, hogy tanuljak, és jó jegyeim legyenek. Gyakran voltam kint a szabadban. Igló környéke csodálatos, itt található a Szlovák paradicsom. Gyerekként sokat túráztunk a természetben.
Annak ellenére, hogy mesés természet volt körülöttetek, jártatok kirándulni külföldre is?
Sajnos erre nem volt pénzünk. Legmesszebbre talán tízévesként jutottam el, a Šírava tónál voltunk a családdal.
Ellenpólus. Melyik a legcikisebb élményed?
Kiskoromban holdkóros voltam. Gyakran előfordult, hogy az anyukámnak keresnie kellett engem. A sötét lakásban bolyongtam, gyakran a szomszédban kötöttem ki.
Szófogadó gyerek voltál?
Talán igen. A bátyám és a nővérem is idősebbek nálam, elég nagy a korkülönbség köztünk. Kissé kilógtam közülük, ezért néha magányos voltam. Szófogadó srác voltam, mivel képes voltam 5 órán át játszani a legóval, csukott ajtó mögött. Mikor idősebb lettem, már kialakult a baráti köröm. Gyakran hívtak diszkóba, de én nem mentem. Annyira szerettem a focit, hogy más nem volt fontos a számomra. Mutogattak is rám emiatt, minden rendben van-e nálam… Egyszerűen nem volt időm a csajokra. Reggel indulás a suliba, tanítás után pedig edzés. Az anyukám egyszer megkérdezte tőlem: „Pali, 14 éves vagy, hogyhogy nincs barátnőd?” Mire én, anya figyelj, minden rendben van, csak mindennek megvan a maga ideje. Még vigyázni sem kellett rám. Az iskolában én voltam az, aki egy-egy verekedéskor szétválasztotta a feleket. A dolgokat szeretem diplomatikusan oldani.
Párkapcsolatban élsz?
Igen.
Melyek azok az értékek, melyeket fontosnak tartasz egy kapcsolatban?
Elsősorban a bizalmat említeném és a másik fél elfogadását olyannak amilyen. Úgy tartják, az ellentétek vonzzák egymást, de ez nem így van. Azt gondolom, ha a társak természetüknél fogva különbözőek, ha az egyik ezt szereti a másik pedig azt, akkor az együtt már nem működhet. Talán egy kevés ellentét kell is, hogy szikrázzon picit az a kapcsolat. A közös tulajdonságokat ápolni kell. Én úgy gondolom, számomra a legfontosabb az, hogy milyen az ember lelke. Hiszen az ember kiérzi, hogy mennyire megfelelő számára a kiválasztott társ. Hiszek abban, hogy vannak jók és vannak kevésbé jók, a lényeg az, hogy a partnered passzoljon hozzád. És persze a humor... Közös humornak léteznie kell. Mindannyian megöregszünk, de a humorunk még akkor is megmarad.
Hogy képzeled el álmaid nőjét - jelen esetben hogy néz ki?
Nincs konkrét elképzelésem álmaim nőjét illetően, hogy így és így nézzen ki, ilyen haja legyen, ilyen magas legyen, ilyen szeme, szája legyen. A barátnőmmel nagyon boldogok vagyunk együtt, éppen azokból a dolgokból adódóan, amelyeket már említettem. Ő számomra az a nő, akire nekem szükségem van. A problémáinkat is mindig meg tudjuk oldani. Fontos, hogy mindig megértsük egymást. Álmaim nője nem létezik, hisz a világon több millió nő él. Ha Amerikában születtem volna, akkor biztosan nem találkoztam volna a barátnőmmel. De ha kínai vagy buddhista lennék, akkor sem. Nem hiszek abban, hogy ennek a nőnek és ennek a férfinek valamikor találkozniuk kellene, az ilyesmit nem ismerem el. Álmaim nője az a nő, aki nekem tetszik úgy külsőleg, mint emberileg, legyen közös humorunk és varázsoljon el a kisugárzásával.
Együtt laktok?
Mondhatjuk, hogy igen. A barátnőm Pozsonyban tanul. Dunaszerdahely közel van, ezért sokat lehetünk együtt.
Inkább az irányító szerepét töltöd be egy kapcsolatban, avagy szereted, ha a döntésekben segítséget kapsz?
Mindkettő.
Hány százalékban vagy befolyásolható?
A mondás szerint egy nő akkor igazi nő, ha sikerül neki meggyőzni a férfit valamiről, amiről az azt gondolja, hogy saját maga jött rá. Talán én is ilyen vagyok, viszont a lényeg az egyensúly a partnerek között. Én, amikor meg vagyok győződve valamiről, jöhet akár Szlovákia elnöke is, állíthatja, hogy ez így van, viszont én más véleményen vagyok, akkor is kitartanék a saját állításom mellett. Elmondanám az én verziómat és megpróbálnám meggyőzni a másikat az igazamról. Viszont ha hibázom, probléma nélkül belátom és igyekszem helyrehozni.
Mennyire tartod fontosnak, hogy családot alapíts?
Nagyon. Szeretnék gyerekeket, saját családot, de úgy gondolom, hogy amíg nem tudok gondoskodni egy gyerekről, addig nem szeretnék családot alapítani. Talán ez a hasonlat nem a legmegfelelőbb, de én így érzem: például nem veszek kutyát, csak azért mert a szomszédnak is van, miközben én nem tudok róla gondoskodni. A saját családomnak szeretném bebiztosítani a biztos hátteret. A labdarúgás egy olyan foglalkozás, amelyiknél gyakran szükséges a helyváltozás, ezáltal nem adatik meg az abszolút nyugalom a családi élethez. Ezért inkább kivárom azt az időt, amikor sikerül egy stabil helyen megállapodni és utána biztosan szeretnék majd gyerekeket, családot.
Mi fontosabb a számodra? Család vagy karrier?
„Te karrierista vagy és nem veszed figyelembe a családodat!“ Ezt a mondatot én úgy értelmezem, hogy a családnak valamiből meg kell élnie. Már lehetnének gyerekeim és én mégis megyek, karrierem érdekében és anyagi okokból egy új klubba focizni, messze a családomtól. No, ilyenkor mondhatnám, hogy előtérbe helyeztem a karrieremet a család helyett. De erre úgy kell tekinteni, hogy karrieristának kell lennem ahhoz, hogy el tudjam tartani a családomat.
Ha ötös ikreid születnének, mihez kezdenél? Hogy hívnád őket?
Mit csinálnék?! Azért bele nem halnék, nemde..? Talán keveset aludnék, kimerült lennék és nyugtatót szednék az idegeimre. Ha lányaim születnének, ezeket a neveket választanám: Viktória, Anna, Diana, az anyukám után Vierka és az ötödik névválasztást a feleségemre bíznám. A fiúknak választanám a saját nevemet, a Palit, mert ez egy nagyon szép név! A magyar megfelelője a Pál, de ezt így nem adnám, továbbá legyen Csaba, Kristián, Marko és az utolsót szintén a feleségemre bíznám.
Szerinted a férfiak mit értékelnek a nőkben a legjobban?
Szívesen viccelődöm a nőkkel, és ha vevők a viccre, azt értékelni tudom. Azok, akik erre nem vevők, arrogánsnak hisznek. Aki viszont megért, azt a hölgyet nagyra értékelem. Nálam minden azon alapszik, hogy én a dolgokat nem veszem túl komolyan, inkább laza típus vagyok. A nőkben leginkább az intelligenciájukat értékelem, továbbá azt, hogy képesek legyenek megérteni másokat, ne legyenek feszültek, legyenek lazák, vidámak és legyen jó humorérzékük. Szeretem, ha egy nő akkor mosolyog, mikor az helyén való, s nem teszi azt, mikor az szükségtelen. Fontos az is, hogy törődjön magával, legyen ápolt. Normális dolognak tartom, ha küzd az álmaiért. Szeretem, ha egy nő keményfejű, ha magát adja, hiszen a mai világban a nőknek nem könnyű. És természetesen tudjon jól főzni.
Kedvenc ételed?
Nincsen semmilyen specialitásom, de például nagyon szeretem a sushit. Ínyenc vagyok minden minőségileg elkészített finomságra. Odafigyelek az étkezésemre, ha kell, diétázom is. A diéta szó hallatán a különféle csírák, zöldségek jutnak az eszünkbe, de tudni kell, hogy olyan diétát válasszunk, aminek értelme is van.
Van-e olyan barátod, akit családtagként tartasz számon?
Mivel a munkám során sokat utaztam, a baráti kapcsolataim nagy része megszűnt. Ennek ellenére tartom a kapcsolatot a fiúkkal az előző klubokból. Jelenleg a legtöbbet Miloš Lačný barátommal kommunikálok, akivel együtt fociztunk Rózsahegyen. Ő jelenleg külföldön focizik, de mivel lesérült, most otthon tartózkodik. Az itteni csapatból a legjobb barátom, kollégám Ivan Šnirc, akivel együtt laktunk itt a stadionban. Nagyon kedveltem a többi szobatársamat is, Mao Klabníkot és Roman Gergelt. Így négyesben jó parti voltunk, az együtt töltött időszak alatt gyakran nosztalgiáztunk, újraéltük a kollégiumos élet örömeit, szépségeit. Jó volt nekünk együtt.
Igaz, hogy új autód van? Mi alapján választottad?
Igen, bár már használt volt. Viszont számomra új, ez a második saját autóm. Miloš barátom egyik családtagjától vásároltam. Ismertem a tulajdonost, az autó műszaki állapotát és az ár is megfelelő volt.
Mióta van jogosítványod?
Húszéves korom óta.
Az utazásnál mit részesítesz előnyben? Vonatot vagy a buszt?
Biztosan a vonatot választom, mert kényelmesebb és számomra megfelelőbb. Berakom a fülhallgatót, könyvet olvasok, vagy alszom egyet.
És a végére egy kis levezetés. Ki lenne az a híresség, akivel szívesen találkoznál, vagy akit szívesen… megpuszilnál?
Cassius Clay, azaz Muhammad Ali. Csodálom őt. Igazi sportoló volt, akiről bátran kijelenthetjük, hogy a saját útját járva sok mindent elért.
Ki a legsármosabb csapattársad?
Peo Majerník és Szabó Otti.