Ligás történelme során nem volt jobb góllövője a DAC-nak. A bombázó, Pavol Diňa csapatunk színeiben 49 gólt szerzett a föderális, illetve a szlovák ligában, és a századik bajnoki gólját is sárga-kékben ünnepelte.
Először vezetékes telefonon próbáltuk őt elérni Szinnán (Snina). Pavol Diňa vette fel a telefont. Pár másodperc után azonban kiderült, hogy nem a DAC egykori gólvágójával, hanem az édesapjával beszélünk. „Eljártam Pažo meccseire Dunaszerdahelyre, nem hiányoztam a századik góljánál sem. A stadionban, a tribün mögött aludtam. Régen volt,” reagált azonnal az idősebbik Diňa, amikor a fiáról és a dunaszerdahelyi klubról kérdeztük.
„Apa keletről vonattal utazott a Csallóközbe. Mivel hosszú volt az út, két napra jött, és ott is aludt, hogy pihenhessen,” igazolta édesapja szavait a volt labdarúgó, Pavol Diňa. A DAC csapatába azok után került, hogy a besztercebányai Duklából leszerelt. Állítólag nehezen szokta meg az új környezetet. „Besztercebányán hét évet töltöttem, megszoktam az ottani közeget. Dunaszerdahelyen minden új volt számomra, de két-három hónap után összeszoktam a csapattal és a környezettel is,” emlékezik vissza a ma 51 éves, egykori kiváló támadó.
És abszolút nem bánta meg, hogy a DAC-hoz igazolt. „Ott éltem át karrierem legszebb négy évét. Úgy gondolom, sok mindent elértem a klubbal. Pályára léphettem a Szlovák Kupa döntőjében, gólkirályi címet szereztem, és DAC-mezben lőttem a századik gólomat. Csak a legszebb emlékeim vannak Dunaszerdahelyről,” summázza húsz év elteltével. Ő lett a szlovák liga első gólkirálya, az 1993/94-es szezonban tizenkilenc gólt szerzett.
A századik találatakor több érdekes egybeesés is történt. A századikat volt csapata, a Chemlon Homonna ellen szerezte, és ráadásul annak a Šanta Péternek a kapuját vette be, akinek az édesapja, Šanta Imre volt akkor a DAC elnöke. „Nem sajnáltam, hogy pont a Homonna ellen volt, nem szoktam kímélni senkit, a volt csapataimat sem. A mérkőzésen nem ment a játék, kapufára lőttem egy tizenegyest. Talán öt perc volt hátra, mikor szabadrúgáshoz állítottam le a labdát, és betaláltam. Nagyon örültem, hiszen ilyen mérföldkövet nem könnyű elérni,” eleveníti fel emlékeit. Az a gól a mérkőzés egyetlen találata volt. „A klub száz, a nevemmel ellátott pezsgősüveget készített elő nekem, a játékosoknak és a szurkolóknak,” tette hozzá.
Élvonalbeli góljainak több mint egyharmadát dunaszerdahelyi színekben szerezte. A DAC-ban lőtt 49 góljából harmincat a föderális ligában, tizenkilencet pedig a szlovákban szerzett. A szlovák futballisták történelmi táblázatán a kilencedik helyet foglalja el, 129 bajnoki góllal (a táblázat az összes tétmérkőzés góljait tartalmazza, beleértve a külföldieket is - szerk. megj.)
Elképesztően kemény lövése volt, ha szabadrúgáshoz készülődött, abból mindig gólveszély volt. Bár a néhány plusz kilótól sosem sikerült megszabadulnia, a focitudása ettől nem lett kevesebb. Nem szórakozott a labdával, a jobb lábával minden helyzetből tüzelt. Ritka az ilyen gólvadász.
VDEÓ: Diňa 1992-ben, a prágai Sparta ellen
A dunaszerdahelyi csapatból több játékossal is összebarátkozott, Simon Gyulával (vele később ismét találkozott az 1. FC Kassa színeiben) ráadásul együtt jártak halászni. „Igen. Volt a csapatban még egy fanatikus horgász, a magyar válogatott Pintér Attila, valamint Vlado Siago. Ha volt egy kevés szabadidőnk, Pozsonyeperjesre jártunk horgászni. Mellettük viszont én csak egy kezdő horgász voltam,” nevet Diňa. Simonnal, de más csapattársakkal is tartja a kapcsolatot, az öregfiúk mérkőzésein, teremtornákon, és hasonló összejöveteleken találkoznak. „Jano Kapko, Peo Kašpar, vagy a fiatalabb játékosok, mint Igor Súkenník, Marek Mikuš, Tibor Jančula... Sok játékos fordult meg ott, és az embernek mindegyikükkel van közös témája. Jó közösség volt, ami jó alap volt a pályára lépés előtt,” emlékezett vissza több egykori csapattársára. A DAC mostani edzőjével, Radványi Miklóssal ráadásul egy támadósorban léptek pályára.
Nem feledkezett meg az edzőkről sem - Szikora Györgyről, Dušan Radolskýról, Ladislav Škorpilról, Kalmár Lászlóról. „Nyolcezer ember járt ki a meccsekre, és örülök annak, hogy manapság egyre több szurkoló tér vissza a dunaszerdahelyi stadionba,” mondja Diňa. Már nem emlékszik rá pontosan, mikor volt utoljára fociügyben Dunaszerdahelyen, de pár év már eltelt azóta. „Néhány éve voltam ott valamilyen teremtornán,” kutat az emlékeiben. A DAC szereplését azonban figyelemmel követi. „Figyelmesen követem minden volt csapatomat, az ottani történéseket. Az ötvenedik születésnapomon meghívtak Besztercebányára, aminek nagyon örültem, de a kassai, homonnai, és más csapatot is figyelemmel kísérek, ahol játszottam.”
Rokytovban három éve még egy csapatban is játszott fiával. „Én már szögre akasztottam a focicsukát, ő még fiatal, így folytatnia kell. Most Csehországban futballozik,” mondja nevetve. Még egy, vagy háromnegyed évvel ezelőtt Pavol Diňa a Kiskolon nevű faluban (Kolonica), a járási másodosztályban futballozott, 50 évesen.
Mivel foglalkozik ma az egykori rettegett gólvágó? „Egyike vagyok a szinnei stadion három gondnokának, és elég sok a munkám. A főpályán kívül van egy edzőpálya is, és mivel nincs műfüvünk, az gyep alapos gondoskodást igényel. A játékosok dicsérik a munkánkat. Nálunk, keleten nehéz a munkakeresés, örülök, hogy nekem van. És ezen kívül az ötödik ligában szereplő stakčíni csapatot is edzem. Az ember nem tud teljesen elszakadni a focitól,” válaszolja.
Névjegy: Pavol Diňa
1963. július 11-én született Szinnán (Snina). Csapatai: Snina, Humenné (1981-1983), Dukla Banská Bystrica (1983-1990), DAC (1990-1994), 1. FC Košice (1994-1996), Lokomotíva Košice (1996), ismét a Humenné (1996-1997), az profi labdarúgás után Michalovce (1997-1999), Snina, Stakčín, az ötvenes évei elején Rokytov - ennek a falunak a csapata a homonnai járás első osztályában játszik. Utána a Tatran Kolonicában játszott. A legfelső osztályban 388 mérkőzésen lépett pályára, 129 gólt szerzett, Szlovák mezben három válogatott mérkőzést játszott. 19 találattal gólkirály a szlovák liga 1993/94-es évadában, a DAC színeiben. Mérlege a DAC-ban: 122 mérkőzés, 49 gól. Pályafutása befejezése után otthon, Szinnán edző és klubelnök is volt, szintén edzőként dolgozott Homonnán és Stakčínban (most is ott dolgozik), a szinnai stadion gondnoka.
Harsányi László