Hálóőrünknek, Tomáš Tujvelnek csak két kapura tartó lövéssel kellett megbirkóznia tegnap, így főként az ellenfél rögzített játékhelyzetei tették őt próbára. Az első negyedóra végén azonban bekapta a második gólt az idényben. Visszanézte már a Priskin találatát? „Nem, még nem volt hozzá kedvem. Már nem nézek vissza - ami történt, megtörtént. A Zsolna elleni mérkőzés következik, melyet sikerrel kell vennünk.” De mégis, miként látta a 15. percben született balszerencsés pillanatot? „Priskin a védelem mögé kapott egy indítást, és jól találta el a labdát. Magyarországon egy nagyon hasonló gólt már kaptam tőle. Szerintem a hosszú sarokba akarta lőni, ám a rúgás pillanatában a labda egy picit felpattant, és már nem volt időm reagálni.” Miként látta a kapuból a mérkőzést? „Jó iramban kezdtünk, beszorítottuk az ellenfelet, de egy gyors ellentámadás után gólt kaptunk. A srácok viszont nem törtek le, tovább küzdöttek, aminek meg is lett a jutalma az egyenlítő gól formájában. Voltak további helyzeteink, melyeket sajnos nem sikerült kihasználnunk, így maradt az 1:1. Sajnálom az elhullajtott pontokat. Remélem azonban, hogy nem okoztunk csalódást szurkolóinknak. Jó lett volna három pontot szerezni, de ezzel az eggyel is feljebb jutottunk a táblázaton. Ami a lényeg - most már mindenki azt mondhatja, hogy Dunaszerdahelyen jó a foci, és az ellenfelek sem győzni járnak ide. Ebben a nézőknek is nagy szerepük van. Magunk is láthatjuk, milyen nagy számban látogatják a meccseket, és nem véletlenül van nekik fenntartva a tizenkettes számú mez. Nagyon sokat segítenek nekünk, és bízom benne, hogy Zsolnára is eljönnek minket buzdítani.”

Ľubomír Michalík kiválóan irányította a védelmet a Slovan támadósora ellen. A 31-éves válogatott hátvéd így értékelte a tegnapi rangadót: „Minden összecsapáson a három pont megszerzésének reményében lépünk pályára - akár a Slovan, akár egy gyengébb csapat az ellenfél. Most nem jártunk sikerrel, bár a helyzeteink megvoltak. Az egész mérkőzésen jól játszottunk. Az egy-két elkövetett hibánkat góllal büntették, ez a nagycsapatok erénye. Hogy elégedett vagyok-e? Győzni szerettünk volna, de a szerzett egy pont is jobb, mint a vereség. Az idény előtt valószínűleg aláírtuk volna a három meccsen szerzett hét pontot, de nem sok hiányzott, hogy kilenc legyen.” Nem sikerült tehát visszavágni a májusi itthon elszenvedett háromgólos vereségért. „Még találkozunk velük, lesz lehetőség kiköszörülni a csorbát. Most viszont már a legközelebbi, Zsolna elleni összecsapás lebeg a szemünk előtt, amely szintén nagyon nehéz lesz. Már teljes erőnkkel a vasárnapra összpontosítunk.” A szépen megtelt stadionhoz és a benne uralkodó hangulathoz ennyit fűzött hozzá: „Remek volt! Ritka, hogy két órával a mérkőzés előtt már ezer ember legyen a stadionban. Ennek mindenhol így kellene lennie. Köszönjük a szurkolóknak a támogatást, és bízom benne, hogy sok örömet okoztunk nekik az első három fordulóban.”

A kameruni légiós, Noe Achille Kwin második bajnoki találatát szerezte csapatunk színeiben. A 25 éves középső védő a 36. percben kiválóan robbant be Pačinda második szögletére, és fejjel beállította az 1:1-es végeredményt. 2013 novemberében a Trencsén ellen szerzett győztes gólt, most pedig a Slovan kapujába talált be. „A gól után nagyon boldog voltam. Annál inkább, hogy pont a Slovan ellen szereztem. A két csapat utolsó egymás elleni találkozóján, mikor 0:3-as vereséget szenvedtünk, ugyanis 0:1-nél kihagytam egy nagy helyzetet. Sokat vártam erre a pillanatra, és nagyon boldog vagyok, hogy a várakozásom véget ért. A gólt csapattársaimnak, az edzőknek és az egész stábnak ajánlom. Az edző bízott bennem, és már a mérkőzés előtti összpontosításon azt mondta, hogy bennem van a gól…” mondja mosolyogva. „Csapatként jól játszottunk, hajtottunk, mindenki tudatosította, hogy milyen fontos ez a meccs a szurkolóknak. Nehéz kilencven percre számítottunk, ez be is igazolódott. Több jó helyzetünk is volt, de az ellenfél szerzett vezetést. Hál’ istennek a gólommal még az első félidőben sikerült kiegyenlítenünk. A második játékrészben már nehéz dolgunk volt, hiszen az ellenfél visszahúzódott, nagyon egységesen védekezett, és várta a kontralehetőségeket. Ennek ellenére volt néhány lehetőségünk a győztes gól megszerzésére. Mindent egybevetve egy nagyon jó mérkőzés volt, és az eredménnyel is elégedettek lehetünk, hiszen hátrányból kellett visszajönnünk.”

Pavol Jurčo lábában maradt a győztes gól! Röviddel a lefújás előtt ugyanis óriási helyzetben elcsúszott. „Lekezeltem a labdát és már a következő lépésen gondolkodtam, mikor hirtelen elcsúsztam. Még sikerült Papenak passzolnom, de nem tudom, hogy lesen volt-e. Kár ezért a szituációért,” tért vissza a 89. percben történtekhez. A mérkőzés kétharmadát a kispadról követte, az utolsó harminc percet már a pályán töltötte. Mikét vélekedik a tegnapi találkozóról? „Nagyon jól kezdtünk. Nyomtunk és szép támadásokat vezettünk, melyeket sikerült is befejeznünk, Pačinda kétszer is a felső kapufát találta el. Priskin vezető gólja kicsit váratlanul ért minket, de ebben jó a Slovan - egy helyzetük van, és azt ki is használják. Majd jött az egyenlítés, Kwin remek fejesével. Bebizonyosodott, hogy erősek vagyunk a rögzített játékhelyzeteknél, Pači és Straka Gabi is remekül rúgja azokat. A második félidőben bemelegítettem, így lényegében nem tudtam követni a meccset. Pályára lépésem után nyomás alatt tartottuk a vendégeket, voltak kisebb helyzeteink. Jobban játszottunk, többet birtokoltuk a labdát, a Slovan csak a kontralehetőségekre várt. A 89. percben jött a fordulat, és ha nem csúszom el, akkor magam megyek a kapusra… Kár, de ilyen a futball. A szurkolók győzelmet érdemeltek volna, kiváló hangulatot teremtettek. Ezért érdemes futballozni, ennek így kellene lennie! Bízom benne, hogy a következő mérkőzéseken is kilátogatnak majd a stadionba, mert velük mindig erősebbek vagyunk.” Miként látja magát az „első csere” szerepében? Többször is beszélgettünk erről az edzővel, pillanatnyilag ez a helyzet - várok a lehetőségre, és ha pályára lépek, igyekszem segíteni a csapatnak. Arra van az edző, hogy eldöntse, ki játsszon, ki legyen a csere, és ki üljön a lelátóra. Mindegyikünk elfogadja ezt, és akik nem játszunk, várunk a lehetőségre.” Egy hete a Nagyszombat ellen remekül szállt be a találkozóba, és ez most is így volt. Gondolja, hogy a következő fordulóbeli Zsolna elleni mérkőzésen több esélyt kap? „Ez az edzőn múlik. Teljes erőbedobással edzem, és nem foglalkozom ezekkel a dolgokkal.”