Roberto, kezdésképpen beszéljünk a játékos- és az eddigi edzői pályafutásáról. Mikortól dolgozik együtt Xisco Muñoz vezetőedzővel?
„Mallorcáról származom, ott kezdtem el futballozni egy olyan klubnál, amely szorosan együttműködik az RCD Mallorca együttesével. Egészen fiatalon, 17-18 évesen komoly térdsérülést szenvedtem és akkor döntöttem el, hogy inkább a tréneri pályára készülök. Fokozatosan elvégeztem az első, második és a harmadik szintű edzőképző tanfolyamokat, eközben az U18-as korosztályos csapatnál kezdtem meg az edzői karrierem. A legmagasabb szakvezetői képesítés megszerzését követően a spanyol negyedosztályban kaptam munkát segédedzőként. Három jó tréner mellett is dolgozhattam, ezután pedig nagyjából huszonnégy esztendős koromban úgy döntöttem, hogy eljött az én időm arra, hogy egyedül dolgozzak. Megfordultam néhány klubban, az egyiknél a harmadik ligába való feljutásért harcoltunk, de az utolsó akadályon elbuktunk, kikaptunk a döntőben, majd jött egy ajánlat a Barcelonában található Marcet csapatának sportigazgatójától, amely az FC Barcelona professzionális akadémiájaként szolgál. Az egész világból érkeznek ide fiatalok. A fiam is velem tartott az akadémiára, ahol három évet dolgoztunk. Az ott pallérozódó játékosok reggel edzést abszolváltak, majd iskolába mentek, délután pedig újabb gyakorlás várt rájuk. A Marcet spanyol szinten is jó akadémiának számít. Az ott töltött három esztendőt követően jött a koronavírus-járvány. Pont a pandémia elején ismerkedtem meg Xisco Muñozzal, akivel remek munkakapcsolatba kezdtünk, ami a mai napig tart. Az Istra együttesénél eltöltött két szezon kivételével azóta mindenhol együttműködünk. Amikor eljöttem a Watfordtól, egy időre különváltak az útjaink. Két idényt töltöttem az Istránál, ami remek tapasztalatnak bizonyult, mert a horvát élvonal magas színvonalú, ráadásul egy, tőlem teljesen eltérő gondolkodású trénerrel dolgozhattam együtt. Több dolgot is tanulhattam tőle, de természetesen Xiscóval kapcsolatban maradtunk, többször is hosszasan elbeszélgettünk. Ezek a dolgok csak jobb szakemberré tettek.”

2020 előtt tehát nem is ismerte Xisco Muñozt?
„Az ő fiútestvére a barátom. Amikor első alkalommal lett bajnok Grúziában, megkértem az öccsét, hogy hozzon vele össze egy találkozót. Ez remekül sikerült, rengeteg, futballal kapcsolatos dologról esett szó, a taktikától egészen az egyéni edzésekig. Első alkalommal a Dinamo Tbiliszinél működtünk együtt, ahol öt hónapot töltöttünk.”

Hogyan jellemezné Xiscót vezetőedzőként és személyiségként?
„Jó ember, nyitott személyiség, aki mindig érdeklődik mindenki hogyléte iránt. Ha valaki távol van a családjától, könnyebb úgy a dolga, ha ilyen ember van a közelében nap, mint nap. Vezetőedzőként ambiciózus, mindig azon gondolkodik, hogyan javulhatnánk az előző mérkőzéshez képest. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy fenntartsuk a kellő szintet.”

A mérkőzések során láthatjuk, hogy a támadó és védekező rögzített játékhelyzeteknél nagyon aktív a kispadon. El tudná magyarázni, mi a feladata az edzéseken és a mérkőzésnapokon?
„A fő feladataim közé tartozik az edzések előkészítése és a pontrúgásokra való felkészülés. A hét folyamán általában az összecsapásra készülünk, megmutatjuk és kielemezzük a pontrúgásokat. Ezt követően készítünk egy videót arról, hogyan támad és védekezik a legközelebbi ellenfelünk. Általában két nappal a meccs előtt a védekezésünkre összpontosítunk, egy nappal a találkozó előtt pedig a támadójátékunkra, hogyan lehetne feltörni az ellenfél védelmét. A meccsnapon egy rövid videóban összegezzük a heti dolgokat, az edzéseket, a szögleteket és még sok mást is, majd igyekszünk segítséget nyújtani a labdarúgóknak, hogy ne érjék őket váratlanul a találkozón előforduló szituációk. A mérkőzések alatt pedig a rögzített játékhelyzeteket figyelem kiemelten, hiszen láthattuk, hogy legutóbb a Rózsahegy és a Slovan is jó szögletek segítségével nyertek és jutottak tovább az európai kupaporondon, sőt Spanyolország is sokat profitált a pontrúgásokból az Európa-bajnokságon. Ilyenkor a labdarúgók általában még az előző megmozdulásukon gondolkodnak, esetleg bosszankodnak, ezzel pedig elveszítik a koncentrációt a pontrúgásoknál. Az egyik feladatom, hogy ilyenkor újra visszahozzam náluk a fókuszt. Az érkezésünk előtt a csapat hét gólt kapott pontrúgások után, a foglalkozásaink után pedig már csak kettőt. Ha szeretnénk valamit nyerni, meg kell találnunk az egyensúlyt a támadás, védekezés és a rögzített játékhelyzetek között.”

Minden edzőnek megvan a saját filozófiája. Mennyire nehéz elfogadni asszisztensként, hogy a vezetőedző más ötleteket részesít előnyben? Xisco meghallgatja az észrevételeit?
„Általában igyekszem más lehetőségeket kínálni neki, mint amilyenek az eszébe jutnak. Ezt követően ő dönti el, melyik ötlet mellett teszi le a voksát. Fontos mindig más megoldásokat kínálni, mert ha nem így lenne, akkor igazából nincs is rám szüksége. Ugyanez a helyzet a kezdőcsapat felállításával is. Ha előállok neki egy ötlettel, hogy kit tegyen be a kezdő tizenegybe, akit eredetileg ő nem akart, akkor meg kell indokolnom, miért gondolom úgy, hogy az adott futballista sikeresebb lehet, mint akit eredetileg ő jelölt volna a kezdőcsapatba. Viszont a végső döntés mindig az ő kezében van.”

Mennyi órával, esetleg nappal az aktuális összecsapás előtt jelölik ki a kezdőcsapat összetételét? Hogyan döntenek a játékstílusról és a mérkőzés közben végrehajtandó cserékről?
„Ami a kezdő tizenegyet illeti, a mérkőzésnapot megelőző utolsó edzésen. Ezt követően összeül a stáb és átbeszéljük, mely 11 játékos lenne a legalkalmasabb. Itt több mindent figyelembe veszünk, például azt is, ki hogyan teljesített a heti edzéseken. A cseréknél azt beszéljük át, kit kivel lehetne helyettesíteni, aki nagyjából ugyanolyan karakterű futballista, mint a lecserélésre váró. Ilyenkor figyelünk a csapat magabiztosságára is, és ha valami nem jó, akkor ezen változtatunk. Ezeket a dolgokat általában a félidei szünetben is átbeszéljük.”

Immár részletes áttekintéssel rendelkezik a szlovák élvonal színvonaláról és az itteni csapatokról. Hogyan jellemezné Niké Ligát?
„Grúziában, Angliában és Horvátországban is dolgoztam. Az egyik dolog, amit itt szeretek, hogy a meccseknek van ritmusa – ezt a szurkolók is kedvelik. A gólnélküli vagy az egygólos találkozókat nem igazán bírják a szurkolók. Tetszik, hogy sok fiatal kap lehetőséget az itteni együttesekben, emiatt a nemzeti válogatottnak is nagyobb merítési lehetősége van. Ha továbbra is fennmarad ez a színvonal vagy még növekszik is, akkor lehet, hogy a jövőben egy nagy torna elődöntőjében is viszontláthatjuk Szlovákiát.”

Mennyi mérkőzést tekint meg heti szinten?
„A miénket újra nézem és megtekintem az ellenfél legutóbbi meccsét is. Viszont, ha legutóbb idegenben léptek pályára, minket pedig odahaza fogadnak, akkor a legutolsó hazai találkozójukat elemzem ki. Hetente nagyjából két-három meccset nézek a saját csapatunkról, játékosainkról.”

Beszéljünk a Zira elleni kupamérkőzésről. Mennyi összecsapást elemez ki a két csapat első találkozásáig?
„Hármat. A Sheriff elleni oda- és visszavágót és a legutóbbi barátságos mérkőzésüket. Sok új játékosuk van, ezért a legfrissebb felvételekre van szükségünk, a tavalyi bajnoki felvételekkel nem mennék sokra.”

Milyen ellenfélre számíthatunk az azeri csapat személyében?
„Egy olyan gárdával csapunk össze, amely szeret futballozni, tartani a labdát és irányítani a játékot. Nem szűkítik le annyira a területeket, ami nekünk jó, hiszen lesz helyünk támadni, jó helyen labdát szerezni, megpróbálni betalálni és jó eredménnyel hazatérni, amely komoly esélyt ad a továbbjutásra a hazai visszavágó előtt.”

Ha a játékrendszerüket nézzük, a szlovák élvonalbeli bajnokságban melyik csapat áll hozzájuk a legközelebb?
„Talán a Zsolna, amely szintén igyekszik rövidpasszokkal felépíteni a támadásait és vállalja a kockázatot.”

Milyen a dunaszerdahelyi élet egy olyan ember számára, aki Mallorcáról érkezett?
„Nem igazán van időnk kikapcsolódni, hiszen napi tizenkét órát is dolgozunk. A pihenőnapokon általában Pozsonyba megyünk, de szeretünk Dunaszerdahelyen is lenni, mivel az emberek megismernek minket és nagyon segítőkészek. Ez egy fontos dolog, mikor valaki távol van az otthonától. A családom, feleségem is élvezi az itt töltött időt, mindig szívesen jönnek Dunaszerdahelyre. Ha tudják, hogy boldog vagyok itt, ők is boldogok.”

Mit osztana meg velünk a családjáról?
„A tizennyolc éves fiam Mallorcán él, ahol az ottani Real ificsapatában futballozik, egy évre van még szerződése. Remélhetőleg egy nap ismét közösen dolgozhatunk. Meglátjuk, mit hoz a jövő, lehet, hogy bekerül az első csapatba, de az is megeshet, hogy követni fog engem a DAC-hoz. Egy minőségi középhátvédről beszélünk, aki erős, technikás és jó a súlypontemelkedése. Meglátjuk, mit hoz a jövő. A futballélet rövid, megeshet, hogy az edző nem ad esélyt, ezért minden lehetőséget számba kell venni.”

Egy gazdag és sikeres futballkultúrával rendelkező országból származik. A Niké Liga tekintetében kimagasló a DAC közönsége. Mit gondol a szurkolótáborunkról?
„A legutóbbi szezonban komoly támaszaink voltak, remek hangulatot teremtve a stadionunkban. Ezt az előttünk álló szezonban is folytatni szeretnénk. Főleg az utolsó három, sorsdöntő meccsen volt óriási szükségünk rájuk, és nem is csalódtunk bennük. A lefújás után nagyon komoly ünneplést rendeztek a stadionban és azon kívül is. A legnagyobb élmény az utolsó bajnoki összecsapás volt a Zsolna ellen Trencsénben, ahol a drukkereink felejthetetlent nyújtottak. Végig mögöttünk álltak, oroszlánrészük volt a hátrányból kiharcolt győzelemben és még jobban összekovácsolták a sárga-kék családot.”

Az egyes mérkőzésekre való felkészülés során az edzői stáb a szurkolókat is megemlíti a játékosoknak?
„Természetesen, Xisco egyik motivációs módszere a drukkerekkel kapcsolatos. Mindig kihangsúlyozza, hogy a szurkolóink minden tőlük telhetőt megtesznek értünk, ezért pedig szerencsének kell éreznünk magunkat. A játékosok olyan gesztusokkal igyekeznek ezt viszonozni, hogy a szerzett gólt mindig a szurkolóink elé futva ünneplik, vagy ha valamelyikük szeretné megszerezni valaki mezét, az a bizonyos labdarúgó odaajándékozza azt. Ezen az úton kell továbbra is haladnunk, mert a szurkolóink nagyon fontosak számunkra és az új idényben is számítunk a támogatásukra.”

Spanyolország nyerte a nemrég befejeződött Európa-bajnokságot. Mennyire tudta figyelemmel követni a tornát, mit gondol a győzelemről és ön szerint a spanyolok által mutatott játékstílus befolyással lehet a labdarúgás közeli jövőjére vagy akár a DAC-éra?
„Spanyolországot a szakértők és a szurkolók sem emlegették a komoly esélyesek között a kontinensviadalt megelőzően. Remekül felkészültek az Eb-re, és nemcsak taktikai szempontból, de a csapatszellem, a labdarúgók közötti kapcsolat is remek volt. Amikor hátrányban voltunk, képesek voltak a srácok ezeket a dolgokat megvillantani és fordítani. Ha megnézzük a futballisták nyilatkozatait, képeit, szociális hálózatain fellelhető profiljaik tartalmát, akkor láthatjuk, hogy nagyon erős a kötelék közöttük. A spanyol csapat fiatal átlagéletkorú, így nagyon sok a még benne rejlő potenciál. Yamal, Williams és Olmo nagyon fiatalok, ezért olyan tapasztalt labdarúgók is kellenek melléjük, mint Nacho, Morata vagy Rodri, és ekkor meglesz a kívánt egyensúly. Tíz éve a Xavi és Iniesta fémjelezte gárda játéka a mindent felülíró labdatartáson alapult, most pedig a spanyol foci változáson megy keresztül. Jelenleg remekül csinálják az átmeneteket, igyekeznek nagyon gyorsan felérni a kapu elé és befejezni a támadásokat. Yamal, Morata és Williams pedig abszolút kulcsemberré léptek elő. A DAC-nak is hasonló beállítottságú futballistái vannak, mi is igyekszünk gyorsan játszani és a lehető meghamarabb befejezni a támadásokat. Nem akarunk sok időt adni az ellenfélnek, szeretnénk mihamarabb visszaszerezni a labdát a támadásépítéshez. Ez a mostani labdarúgás trendje.”