Elődje, Jaroslav Červeňan már elmúlt 39, és dunaszerdahelyi szereplése lassan, de biztosan a végéhez közeledett. A DAC-nak szüksége volt egy jó, perspektivikus hálóőrre. A híres ostravai kapusiskola növendékére, Stanislav Vahalára esett a választás, aki épp a leghíresebb „diák”, Luděk Mikloško árnyékában volt.

Az akkor 25 esztendős kapus leigazolásában a DAC edzőjének, Pecze Károlynak volt nagy szerepe. „A csehszlovák 21 éven aluli válogatott felkészülési mérkőzést játszott České Budějovicén, ahol valamilyen gond volt a kapusokkal, így meghívást kaptam a keretbe, bár már kinőttem ebből a korosztályból. A második félidőben kaptam lehetőséget, és remekül védtem. Abban az időben Pecze Károly volt a válogatott másodedzője. Feltűntem neki, beajánlott a klubnak és 1986-ban végül létrejött az átigazolás. A Baník Ostravában Luděk Mikloško volt az elsőszámú kapus, én nem kerültem pályára, így örömmel fogadtam a DAC-ba való igazolásom lehetőségét,” meséli Stanislav Vahala.

Abban az időben Dunaszerdahely városa és a klub is még mindig ismeretlen volt a csehszlovák focivilágban. „Dunaszerdahely egy éve volt a ligában, ez első szezonban a bennmaradásért küzdött, így nem igazán vette senki sem komolyan őket. Csakhogy utána egy jóval sikeresebb időszak következett, a nemzetközi kupákban szerepeltek és véleményem szerint általános volt ott az elégedettség,” összegez a DAC volt kapusa, aki nemrég (november 26-án) ünnepelte 54. születésnapját.

Vahala tíz körömmel kapott a dunaszerdahelyi lehetőség után. Ruganyossága és kiváló reflexei gyakran mentették meg a csapatot a veszélyes helyzetekben, az ellenfél támadói pedig a hajukat tépték. Mindjárt az első csallóközi szezonja felejthetetlen lett számára, hiszen a Csehszlovák Kupa elnyerésében csúcsosodott ki. A döntőben a Sparta Prága játékosait az őrületbe kergette. Kiválóan védett, a „vörösök” képtelenek voltak 120 perc alatt bevenni a kapuját, és a büntetők során is csak kétszer kapitulált (Jozef Chovanec, Michal Bílek). „Az ilyen mérkőzést nem felejti el az ember. Számomra még emlékezetesebb volt, mert Kopřivnicében rendezték, ami csak egy kőhajításnyira fekszik szülővárosomtól, Nový Jičíntől. Remek volt a hangulat, kijött nekem a meccs, nem kaptam gólt sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban. Igaz, hogy csak egy büntetőt hárítottam (Tomáš Skuhravýét - szerk. megj.), de a Sparta játékosai kétszer nem találták el a kaput és végül Fieber Péter értékesítette a sorsdöntő tizenegyest. Ezt megelőzően a Szlovák Kupát is megnyertük, a Nyitra elleni döntőben szintén büntetőkkel győztünk,” eleveníti fel a 27 évvel ezelőtti emlékeit.

Ezt további négy, többségében sikeres szezon követte, Vahalával a kapuban. „Jól éreztem magam Dunaszerdahelyen. Jó emberek voltak itt, és jó volt a légkör. A város kicsi volt, és minden olyan közel helyezkedett el egymáshoz. Még az időjárás is kellemes volt itt. Szerettem itt lenni és úgy gondolom, hogy az emberek is elégedettek lehettek, mert jó munkát végeztem a csapatnál,” mondja ma is annak ellenére, hogy immár 23 éve hagyta el a klubot. 145 bajnokin lépett pályára a DAC színeiben, öt év alatt csak öt mérkőzést hagyott ki!

És még mindig van mire emlékeznie: „Természetesen emlékszem a Bayern elleni meccsekre; az Olimpiai Stadionban lejátszottra ugyanúgy, mint a hazaira. Erre mindenki szívesen emlékszik vissza. Akkor mindenki azt várta, hogy tíz gólt lőnek nekünk. Végül idegenben 1:3-as vereséget szenvedtünk, otthon pedig 0:2-re kaptunk ki. Tehát nem szórt meg minket a Bayern, és becsülettel abszolváltuk mindkét találkozót. A város és az egész Csallóköz számára ünnep volt ez.”

Vahalának megemlítettünk egy másik, rendkívül különleges mérkőzést is. 1990. augusztus 22-én a DAC hazai pályán 1:5-ös, kiütéses vereséget szenvedett volt csapatától, a Baník Ostravától. De nemcsak emiatt volt különleges: a mérkőzésen két csapattársa is öngólt szerzett: Marek Mikuš egy védhetetlen lövéssel és Petr Kašpar egy fejessel mattolta. A következő gól is félig öngól volt: Ján Kapko ideális labdát adott az ostravai Dušan Horváthnak. „Erre egyáltalán nem emlékszem. Ha ezt valahol az archívumban találták, akkor biztosan igaz. Valószínűleg minél gyorsabban el akartam felejteni,” nevet.

A DAC-ból való távozása után védett a Slavia Prága és a Hradec Králové csapataiban, ahol 38 évesen fejezte be pályafutását. Utána az edzői pályát választotta, főleg a kapusedzőit. Tizenegy éven át dolgozott a prágai Slaviánál, ahol az A-csapaton kívül szinte mindegyik korosztálynál tevékenykedett. Az ő kezei közül került ki például a szlovák válogatott jelenlegi kapusa, Matúš Kozáčik is. Kapusedzőként a cseh U20-as válogatottnál (Pavel Vrba edzői stábjának tagjaként szerepelt a VB-n) és az U21-nél is dolgozott (Ladislav Škorpil edzősége alatt). Petr Kouba kapusiskolájában is megtalálható volt a neve. Jelenleg a cseh második vonalban szereplő Baník Sokolov csapatánál dolgozik kapusedzőként. A foci az élete és bízik benne, hogy még sokáig az is marad: „Ameddig bírom, addig fogom csinálni.”

Régen járt már Dunaszerdahelyen. „Az igazat megvallva, utoljára a Medgyes József emlékére szervezett mérkőzéskor jártam ott. Elég régen volt.” Volt csapattársaival sem tartja a kapcsolatot: „Petr Kašpar kivételével. Vele szoktunk telefonálni, információkat cserélni.”

És mit üzen a DAC-nak és a szurkolóknak? „Azt üzenem, hogy mindenkire szívesen emlékszem. Öt gyönyörű évet töltöttem ott. Távolról figyelem a klub eredményeit, egyszer fent vannak, egyszer lent. Sok sikert kívánok nekik és jó egészséget.”

Névjegy: Stanislav Vahala

Nový Jičínben született (1960. 11. 26.), a labdarúgás alapjaival a VOKD Poruba (1980-82) csapatánál ismerkedett meg, majd következett a Baník Ostrava (1982-1986, az RH Cheb csapatánál töltött kétéves katonai szolgálattal). 1986 nyarán érkezett a DAC-hoz, itt megnyerte a Csehszlovák Kupát (1987). Öt sikeres évad és 145 bajnoki mérkőzés után a Slavia Prága csapatához igazolt (1991-95). A Slavia után a Spartak Hradec Královéban védett; a csapatattal cseh kupát nyert 1995-ben. Itt is fejezte be a pályafutását. Karrierje során 316 bajnoki mérkőzésen lépett pályára. Ötször volt a csehszlovák U21-es, és tizenkétszer az U18-as válogatott tagja. 1998-tól főként kapusedzőként tevékenykedett a Slavia gyermek-, ifi- és tartalékcsapatainál. Fél évig az FK Mladá Boleslavnál (2009), két évig a Sezimovo Ústí, majd szintén két évet a Bohemians 1905 Prága (2012-2014) csapatainál dolgozott kapusedzőként. Ilyen minőségben szerepelt Csehország U20-as válogatottjánál, amellyel egy világbajnokságon (2003, Egyesült Arab Emirátusok) és egy EB-n (2007, Hollandia) szerepelt. Ez év júliusától az FK Baník Sokolov kapusait edzi.

Harsányi László