Végéhez közeledik a 2014-es év, melynek elején a DAC többségi tulajdonosa lett. Hogy értékeli ezt az évet?

„A tavaszi szezon alapvetően a bennmaradásról szólt, megpróbáltuk oltani a tüzet, ami sikerült is. Teljesítményünk kiegyensúlyozott volt annak ellenére, milyen pszichikai nyomás volt a csapaton. Az öröm is nagy volt. A második szezon már elsősorban a klubépítésről szól. Aki látta a DAC-évzáró videókat, az láthatta, micsoda erő van a DAC-ban, hiszen ifi és utánpótláscsapataink teljes létszámban felálltak. És nem csak létszámban vagyunk teljesek, hanem erőben is. Az ifjúság az elmúlt szezonban nagyon jó eredményeket ért el annak ellenére, hogy csak egyikük lett őszi bajnok. Ezen kívül az U18-as csapat mindössze egy ponttal van lemaradva az elsőtől, és a többiek is közel vannak az élbolyhoz, illetve oda tartoznak. Ez azt jelenti, jól sikerült a nyáron érkező új játékosok integrációja. Elindult egy olyan folyamat és edzői munka, aminek eredményeként a csapatok teljesítménye kiegyensúlyozott volt, és a potenciál még nagyobb bennünk, tehát a lehetőségekhez képest kevesebbet tudtunk nyújtani. Tavasszal ez valószínűleg még jobb lesz. Mindez azt jelenti, hogy a fejlődés útjára léptünk, ami mindenki számára egy nagyon jó hír. Az A-csapatnál a pozitív hír, hogy ebben az évben hazai pályán nem kaptunk ki. Ősszel otthon többször döntetleneztünk, ami közepesen pozitív hír, igaz tekintetbe kell venni, hogy kivel. A Slovan elleni döntetlent én nem tartom tragédiának, míg egy Besztercebánya, Rózsahegy elleni döntetlen fájó dolog. Néhány pontot sikerült hozni kintről, de nem tudtunk győzni, ami viszont egy rossz hír. A játék képe alapján több volt a csapatban. Ennek az is lehet az oka, hogy a szlovák futball játékrendje kevés időt ad a felkészülésre. Ez nagyon keményen érintett bennünket, mert több játékost kellett beépíteni, amire csak néhány hetünk volt. Az első öt meccset úgy játszottuk, hogy a csapat igazán nem is készült együtt, fokozatosan jöttek újabb játékosok. Pszichikai problémát is látok a csapatnál. Nem a győzni akarás hiányzik, hanem az erősebb koncentráltság. Sokkal jobban kell a gólhelyzeteket kihasználni, ami csak koncentráció kérdése. Ha Szarka nem később és nem ilyen súlyos büntetés után tér vissza, teljesen más lett volna a szezon. De alapjába véve nem lehet számon kérni, hogy nem lett volna elég harciasság az otthoni meccseken. Kivétel talán a Rózsahegy elleni bajnoki, amit pszichikailag és felkészültségben sem tudtuk igazán hozni. A többi meccsen erős volt a győzni akarás.”

 

A kilencedik helyen zártuk az őszi idényt. Ön szerint ez mennyire tükrözi a csapat lehetőségeit?

„Nem mondhatom, hogy lehettünk volna másodikak, elsők, mert a kilencedikek lettünk. A foci egyszerű: kinek mennyi pontja van, azon a helyen telel. A mostani eredmények alapján ezt értük el. Ha én azt mondom, hogy több van a csapatban, az szubjektív nézet, a tények pedig egyszerűek. Gyakran például azt mondják, szerencsétek volt, mert kifogta a kapus. Pedig a kapus a játék része és ez nem szerencse kérdése. Egyszerűen azt jelenti, hogy jó a kapus teljesítménye. A kilencedik hely az a kilencedik hely. Nem ezt akartuk, nem erre számítottunk, és ezzel nem vagyok elégedett.”

Nemrég folyt a szavazás az ősz legjobb játékosára. Ön kire adná le voksát?

„Szerintem a szavazás eredménye jó. Szabó Ottó fontos gólokat lőtt, szívvel játszik. Megvan benne az a tulajdonság, ami egy jó játékosnak szükséges. De a csapatban volt több olyan játékos, aki jól teljesített. Szabó Ottó szerintem az egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtotta az egész ősz folyamán, úgyhogy ilyen értelemben én megérdemeltnek tartom a szavazás kimenetelét. Fontos dolog, hogy a fiatalokat játszattuk, mindhármuk teljesítményével meg vagyok elégedve. Ha ezek a fiatal játékosok több egyéni képzést kapnának, még jobb eredményt tudnának elérni. Mindig nehéz dolog beépíteni egy fiatalt a csapatba, ennek több aspektusa is van. Az első részt jól kezdtük, jól próbálkoztunk. Meglátjuk, tavasszal ez a három játékos, vagy mások, akik számításba jönnek, mennyire fogják teljesíteni az elvárásokat. Számunkra fontos, hogy minél több fiatal játsszon jól és minél több fiatal jó játékos játsszon a csapatban. Ettől nem fognak eltántorítani.”

Többször elhangzott, a klub hosszú távon tervez. Az viszont nyilvánvaló, hogy működését mindig az A-csapat szereplésén keresztül ítélik meg a legtöbben. Mennyire tervezi megerősíteni a csapatot a téli szünet során?

„Tervezem megerősíteni, hiszen vannak posztok, ahol a konkurencia növelése miatt játékost kell hozni, vagy a teljesítmény nem volt kiegyensúlyozott azoknál, akik az adott poszton szerepelnek. Mindenki győzni akar, én is, a csapat is. Mindenképpen szeretnék erősíteni. Viszont én nem tudok és nem is fogok sohasem vízre várat építeni. Tehát az az elképzelés, hogy drága játékosokra költsünk, akik egy év után mennek tovább, ha sikerül jól eladni őket, ha nem, ez nem az én világom. Azoknak a drukkereknek, akik ezt várják tőlem, valószínűleg más klub után kell nézniük. Ebben a csapatban olyan játékosokat akarok, akik évekig itt játszanak, ezért a csapatért élnek-halnak, akik integrálódnak ebbe a közegbe, és akik kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtanak. A DAC gondolkodási módja hosszú távú, erre viszont meg kell építeni az alapokat. Az első alap az ifjúság, a második a szakmai tudás, a harmadik pedig az infrastruktúra megteremtése, ami szükséges ahhoz, hogy itt egy európai mércével is mérhető teljesítmény szülessen. Venni egy játékost, akinek a fizetése tízezer euró per hónap, és elérni vele az ötödik helyet, ez nekem nem cél. Azt akarom, hogy a DAC valamikor bajnok legyen. Azt akarom, hogy a DAC jól szerepeljen a nemzetközi kupákban. Ehhez folyamatos, szisztematikus munka kell, és a nézők toleranciája és elfogadása. És ne adjanak azokra a hangadókra, akik már a 23. percben azt kiabálják, hogy „ébresztő!”, mert egy csapat a 23. percben még nem feküdt le. Amennyiben néhány drukkernek nem fog tetszeni ez, ami a DAC-ban történik, állok elébe. Szeretem a DAC-ot, építeni akarom, és nagycsapatot akarok belőle csinálni. Ez a célom, és vannak, akik velem lesznek, és vannak, akik lemaradnak. De a végén azok járnak jól, akik velem maradnak.”

A hosszú távú célok része a stadionépítés. Az októberi prezentáció során elhangzott, december végéig eldől, a két terv közül melyik valósul meg. Született már döntés?

„Még nem. Alapvetően mindkét variáció megvalósítható. Lehetne építeni egy angol stílusú stadiont, és ha igény lesz, tehát a nézőszám magas lesz, akkor még a sarkakat is be lehet építeni. Kívülről rá lehet húzni azt a blokkot, ami oválissá teszi. Fontos, hogy elindultunk az úton és folyamatosan dolgozunk. Amit ígértem, azt megtartjuk. Tavasszal elkezdjük építeni a tréningközpontot, jövő év végén pedig a stadion következik. A többi csak szakmai részletkérdés.”

Reális tehát, hogy négy év múlva, 2018-ban állni fog az új stadion?

„Szeretném, hogy így legyen, mindent megteszek érte. Persze kell hozzá támogatás, pénzügyi háttér, szponzorok. Ezeket meg kell szerezni, de a cél azért van, hogy az ember kitűzze, és mindent megtegyen az eléréséért. Évekkel ezelőtt az volt a probléma, hogy a DAC kiesik-e, vagy nem. Egy éve az, hogy tönkre megy-e, vagy nem. Most meg arról beszélünk, lesz-e tréningközpont, vagy stadion. Szerintem ez jó dolog.”

Ami a tréningközpontot illeti, eredetileg a sikabonyi ifjúsági központ felújítása volt tervben. Ez egy új, tíz pályát egybefoglaló komplexumra változott, az egykori cukorgyár területén. Mi lesz a sikabonyi létesítménnyel?

„Az a város tulajdona, mi nem szándékozunk vele semmit tenni.”

 

Térjünk még vissza az év elejére, amikor átvette a klubot. Ez a döntés mennyire változtatta meg az életét?

„Az egyik oldal, hogy a foci most több időt igényel. A másik oldal az emberek pozitív visszhangja, a lelkesedés. Örülnek, hogy segítem a DAC-ot, hogy a klub halad előre. Egyrészt felelősség, de amikor nyer a csapat, én is ugyanúgy örülök, mint bármelyik szurkoló. Én sem szeretem, ha döntetlenezünk, vagy ha kikapunk, ugyanúgy élem meg, mint mindenki más. Ilyen értelemben a foci fontosabb lett az életemben. De ez nem baj, ezt örömmel fogadom.”

A szurkolók előtt is ismert tény, hogy nem idén februárban kezdett a fociban tevékenykedni, hiszen már korábban támogatta a Nyékvárkonyt, valamint az FK 2007 utánpótláscsapatait.

„Az ifjúság képzését fontos dolognak tartom. Számomra az utánpótlás szakmai sikere és a csapatok eredményei ugyanolyan fontosak, mint az A-csapat jó szereplése. De időrendben elsőként az ifjúságot kell erősíteni, majd a következő lépcsőfok egy stabil DAC, amely kiegyensúlyozott, jó eredményeket ér el.”

Idén bizonyára voltak pozitív és negatív dolgok, amikkel találkozott. Mi az, ami leginkább meglepte?

„Talán az, hogy ősszel kevesebb ember járt ki meccsre. Az is meglepett, hogy az idény vége felé türelmetlenséget éreztem a szurkolók részéről. Szerintem erre nem szolgáltunk rá. Ahhoz képest, amilyen az évekkel ezelőtti DAC volt, most sokkal erősebb és profibb módon működik a csapat. Nem elég, ha mindenki azt tartja, milyen jó szurkolótáborunk van szlovákiai viszonylatban. Én a DAC-ot nem szlovákiai viszonylatban akarom építeni, tehát a drukkereket is a többi nagycsapat drukkereihez akarom mérni. Tehát legyen meg bennük a klubhűség, jóban-rosszban kitartsanak a csapat mellett. Ha az emberek már egy kisebb megingás után nem jönnek ki, mi lenne, ha a DAC komoly problémákkal küzdene? Akkor nem járna ki senki meccsre, nem lenne senki hűséges? Tőlem elvárják azt, hogy minden biztosítva legyen a DAC anyagi és szakmai működésére. Nekem pedig fontos, hogy az emberek kijöjjenek a DAC meccsére, és ott legyenek: örüljenek, vagy szomorkodjanak a csapattal együtt. A foci tömegsport, a nézőknek szól, tehát ha nem jönnek nézők, akkor valami nem jó történik. Ahogy nekem van felelősségem a csapat iránt, úgy a szlovákiai magyaroknak is felelősséget kell vállalni a csapat iránt. Hiszen csak akkor működik ez a csapat, ha van szurkolótábora. Amennyiben néhány ember elégedetlen, és ők a hangadók, akkor ez egy szomorú dolog, mert a többségnek kellene a hangulatot adni, nem pedig az egyéneknek. Ha volt meglepetés, akkor inkább ez. De ezt nem rosszból mondom, csak konstatálom. Ettől nem ingok és torpanok meg. Ha őszintén belenézünk a tükörbe, akkor meg kell mondani, hogy nem volt ez olyan eufórikus első szezon, mint a tavaszi. Ez valahol meglepett, és gondolkodásra késztet.”

Mi volt az év legszebb DAC-os élménye, amit akár még évek múltán is felidéz?

„A Trencsén elleni itthoni meccs volt a hab a tortán, mesébe illő volt. Az emberek még évek múltán is emlegetni fogják. Felálltunk 0:2-es állásból, a 84. percben egyenlítettünk, majd a 92. percben tizenegyesből megszereztük a győztes gólt. Ezek azok a dolgok, melyek naggyá teszik a focit, előidézik a fociőrületet.”

A szezon közben érkezett Saláta Kornél, aki húzóember lett és a szurkolók is megkedvelték. Lát esélyt arra, hogy itt maradjon?

„Vele az a helyzet, hogy fél éves vendégjátékra érkezett a Slovantól. Van egy érvényes kötelezettsége a pozsonyiak felé. Nálunk mindenképpen szívesen látott játékos, de azokat a feltételeket, amelyekben megegyezett a Slovannal, mi nem tudjuk teljesíteni.”

A többi csapatunk szereplését mennyire figyelte, és hogy értékeli?

„B-csapatunk a harmadik liga középmezőnyében foglal helyet, inkább az élbolyhoz közelít. Jó, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott a csapat. Nem célunk a feljutás, mert ami ott történik - fiatalok játszanak, őket építjük be a csapatba -, egy pozitív folyamat. Amint említettem, nem látok semmi komolyabb gondot az ifjúsággal, az eredmények adottak. Mindenki igyekszik, és szerintem több is van a csapatokban, mint amennyit elértek, és ez jó hír. Biztos, hogy az ifjúság csak erősödni fog.”

Október végén a várossal is sikerült megegyezésre jutni. Ezt mennyire volt bonyolult elérni?

„Egy évek óta húzódó pert oldottunk meg. Úgy raktuk rendbe a viszonyunkat, hogy a DAC visszalépett attól a szerződéstől, ami a város számára nagyon előnytelen, a DAC-nak viszont nagyon előnyös volt. Ez alapvetően azért történt, mert szerettem volna egy olyan kiegyensúlyozott állapotot létre hozni, ahol a város fel tudja vállalni a DAC-ot, a DAC pedig a várost. Hiszen együtt vagyunk részvényesek a klubban és tekintettel vagyunk arra, milyen terheket ró a városra a csapat. A klub visszalépett, mert hosszú távon együtt akarunk működni a várossal.”

Ami viszont az államot illeti, többször kritikusan nyilatkozott annak szerepvállalásáról a szlovák futballban.

„Alapvetően a sport teljesen el van hanyagolva a szlovák közéletben. Mindenképpen szükséges egy államtitkár, aki csak a sporttal foglalkozna. Mihamarabb meg kell változtatni a sporttörvényeket és megoldásokat keresni az anyagi kérdésekre, a kiemelt sportágak és a többi sportág finanszírozására. El kell felejteni, hogy az állam csak a sikeres csapatok mellé áll, míg a kudarcokat és a klubok fenntartását a magánszektor fizeti. Az pedig, hogy egy DAC-Slovan meccs tévéközvetítéséért 700 eurót kapok, egy vicc.”

Mennyire nehéz szponzort szerezni a mai szlovák fociban?

„Szinte lehetetlen. Bár azt gondolom, javulni fog a helyzet. Ezért kell dolgozni, az állammal együtt, és el fogunk oda jutni, hogy lesznek szponzorok.”

Az ősz folyamán egy igazi világklasszis érkezett a klub struktúrájába. Mit vár Aljosa Asanović-tól?  

„Aljosa hozott egy kis nemzetköziséget, tapasztalatot ebbe a világba. Nagyon jó a kommunikációs készsége, közvetlen ember. Az egyik legpozitívabb jelenség a balkáni fociból, akivel eddig találkoztam. Nagyon szeretek vele együttdolgozni, és remélem, ez hosszútávon is megmarad.”

Mit kíván, és mit ígér a szurkolóknak 2015-re?

„Azt kívánnám, hogy folytatódjon minden, amit elkezdtünk. Azt ígérem a szurkolóknak, hogy amit elkezdtem, azt folytatni fogom.”

Három év múlva ilyenkor hol szeretné látni a csapatot?

„Három év múlva egy olyan csapatot képzelek el, amely a szlovák ligában hosszútávon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt, jó játékerővel rendelkezik, jó eredményeket ér el, és minden évben akár a bajnoki címre is pályázhat, de mindenképpen dobogón szeretne lenni. Ezen felül fontos az erős klubélet, erős ifjúsági háttér. Ezt látom, ez a cél. E nélkül nem lehet focit csinálni. Mindenki azt szeretné, hogy bajnok legyen a DAC, sikeres legyen, kupákat játsszon. Ezért érdemes focit csinálni.”