Mottó: Az omladozó stadion látványa különféle érzéseket vált ki… Ám ennek ellenére ez a kolosszus lélegzik, lüktet, és egy életadó, megfoghatatlan nedv kering benne. Ezt mindenkinek éreznie kell, aki oda belép! Sejtjük, tudjuk és érezzük, hogy a mi stadionunk egy kicsit több. Örökölt valamit az elődjétől, amit úgy hívnak: a hely szelleme… (részlet a Retro című könyvből)
Egy srác a stadionból, akkor és ma
Talán nem voltam egyedül, aki feltette magának ezt a kérdést: mire is emlékszem, emlékszünk vissza, miközben azt nézzük, hogy az első lebontott tribün vasbeton szerkezetéből leválik az első „falat”?
Az én generációm már átélt egy átépítést, így az éppen átalakítás alatt álló stadionról nem írhatok azon történetek elmésélése nélkül, amelyek az 1985 előtt elbúcsúztatott stadionról szólnak.
Mint ahogy azt a cikksorozat mottója jelzi, a lenyűgöző szellemi áram testtelen, megfoghatatlan része az öreg stadionnak (és annak elődjének is). Ez nem más, mint mérkőzésekről és emberekről szóló történetek. Hosszú és rövid, nem mindennapi, de (látszólag) tucattörténetek is. Történetek nagyokról, de kicsikről is…
És ilyen szellemben kezdődik ma a stadionunkra való visszaemlékezések sorozata…
Ez volt a Szlovák Nemzeti Ligából való első, történelmi élő közvetítés - a DAC-Dukla Besztercebánya mérkőzés az 1982/83-as szezon tizenhetedik fordulójából. Az utolsó, harmincadik fordulóig még sok pontért folyt a harc, de mindenkinek világos volt, hogy amelyik csapat megnyeri a két fő bajnokaspiráns egymás elleni összecsapását, az a feljutást már nem engedi ki a kezei közül. Így is történt, de ne szaladjunk ennyire előre…
Akkoriban a DAC egy olyan stadionban játszotta a meccseit, amelynek domináns része a fából készült főlelátó volt. Szép zöld színben pompázott… A befogadóképessége nem volt túl nagy - a fapadokra legfeljebb háromszáz néző fért. Háromszáz akkori VIP-vendég…
A kiválasztottak és családtagjaik, barátok és azok barátai. Vállalatvezetők és azok családjai… Ritkán, bár inkább a véletlennek köszönhetően néha egy „átlagember” is bejutott a zöld padokra…
Az egyik ilyen vállalatvezető fiacskája a főtribünön nézte a Besztercebánya elleni mérkőzést, és a közvetítés végén… de ne szaladjunk előre!
Az élő televíziós közvetítés azt jelentette, hogy a legendás és közkedvelt Karol Polák először foglalta el stadionunkban a kommentátori széket. Akkoriban az ő bársonyos hangját csak egy csipetnyivel parodizálták kevesebben, mint Karel Gott hangját.
Így ez a Polák (aki 81 évesen a napokban házasodott meg harmadszor…) leült a közvetítői padra, és az állami televízió történetében szintén az ő szájából hangzottak el először a dunaszerdahelyi nézők magyar bekiabálásai. Nemcsak lefordítva, hanem eredeti hangzásban is… Ilyen könnyedén növelte Polák a népszerűségét Dunaszerdahelyen…
Mellesleg Karol Polák és a DAC… Mikor munkatársaimmal (az fcdac1904.com-ból) a Bayern München elleni legendás kupatalálkozók emlékestjét szerveztem, a hivatalos rész után finom étel és jó bor mellett leültünk a fővendégekkel…. Megemlítem Pecze Károlyt, Šanta Imrét és főleg a rendkívül nyitott Nagy Pistát (aki az új és a régi Kormorán Hotel atyjaként ismert). Pista engedélyt adott az összes dolog publikálására, és az engedély mellé egy megmosolyogtató megjegyzést is hozzáfűzött: Harminc év után már csak nem történhet semmi rossz, ha virágnyelven adod elő!
Tehát Polák mindig jól érezte magát nálunk, ugyanis vendégszerető klub voltunk, hiszen - „…mielőtt a szövetség prágai irodájában nekifogtak a munkának, a Csallóközből származó termés már szét volt osztva…” (részlet a Retro című könyvből)…
Weisz Misi bácsi egyszerűen tudta, hogy az ilyen vendégeket nem tíz deka tőkehallal és öt csípős paprikával kell kínálni, ha éhesek!
A kis kitérő után térjünk vissza a mérkőzéshez. Nem lett jó vége a számunkra. Kikaptunk, és a stadionban uralkodó komor hangulatnak a közvetítés szervezői zenével vetettek véget, amelyet a záró feliratok kísértek.
A kamera a falelátót mutatta, ahol egy körülbelül tizenkét éves fiú „lecövekelt” a kamera előtt, és a közvetítés utolsó másodpercéig ott is maradt. Egyenesen a kamerába nézett, és a mosolyát néhány laza integetéssel is megfűszerezte. Az integető srác neve…
Tudják, hogy Világi Oszkár színrelépésétől kezdve ki felel a stadion hangosításáért?
A Zólyombrézó elleni találkozón is, amely után az első állótribün lebontásra került, Ollé Lajos biztosította a hangosítást.
A Polák hangja mögötti integető kissrác és a mai kiváló hangtechnikus (és remek DJ) egy és ugyanazon személy!
A legendás Karol Polák és az ifjú Ollé Lajos a DAC stadionjában…
Két tribün, két világ.
Akkor és most.
As time goes by… (ahogy telik az idő)