Felsővámos - ahol a pályafutása indult - csak egy ugrásra van Dunaszerdahelytől. Tizennégy évesen érkezett a csapathoz, de a futball szempontjából ez egy hatalmas ugrás volt. „Nagy dolog volt ez akkoriban. A falusi csapattal már nem is tudom, melyik osztályban játszottunk, talán a legalsóban. A DAC-ifik akkoriban a második ligában szerepeltek,” kezdi Zsákovics Tibor. A tehetséges fiatal játékos azonban ott sem veszett el. „Jó volt, hogy az ifjúsági mérkőzések az A-csapat találkozóinak felvezető meccsei voltak, így a második félidőre gyakran 1500 - 2000 ember gyűlt össze és nézett minket. Az embereknek így lehetőségük volt felismerni, hogy már fiatalon ki milyen játékos. Pont az ő véleményük és kritikájuk arról, hogy kit tartanak jó és kit gyengébb játékosnak, sokat nyom a latban,” emlékszik a dunaszerdahelyi klubnál eltöltött fiatalkori éveire, ahol Sidó Franci volt az első edzője.

És egy szép napon Pecze Károly edző meghívta őt a nagycsapat edzéseire. „A klubnál azt mondták, hogy már kiöregedtünk az ifjúsági korosztályból, és Radványi Mikivel együtt meghívtak az A-csapatba. Ez egy csoda volt a számunkra. Leghőbb álmunk volt a DAC felnőtt csapatában játszani. Akkoriban nagy nevek voltak a keretben, így hatalmas sikerként könyveltük el, hogy tizennyolc évesen csatlakozhattunk hozzájuk. Ha húsz srác közül pont kettőnket választottak ki, akkor az valamit jelentett. Valamit tudhattunk, ha így felfigyeltek ránk.”

Három héttel a húszadik születésnapja előtt debütált az első ligában. Ez 1988. augusztus 10-én történt a pozsonyi Inter elleni hazai találkozón. Kezdőként lépett pályára - a védelem közepén. „Akkoriban nem egy vonalban játszottunk, hanem volt egy leghátsó ember, a liberó. Épp az voltam én,” pontosít. Pár perc elteltével máris egy kellemetlen dolog történt meg vele. „Talán a negyedik perc ment, hibáztam, amit Karol Brezík megbüntetett - 0:1. Az idősebb játékosok, Ján Hodúr és Dušan Liba odajöttek hozzám, megveregették a vállam, és azt mondták: nem baj, most fizetted meg az első liga tanulópénzét, most már játszhatsz,” mosolyogva tekint vissza a 46 éves Zsákovics a föderális ligában átélt debütálásához. Az említett mérkőzést csapattársai még a szünetig megfordították - Rudolf Pavlík és Tibor Mičinec góljai 2:1-es győzelmet eredményeztek.

Egy idő után Zsákovicsból jobbhátvéd lett, majd a középpályán is szerepelt. Melyik poszton érezte magát a legjobban? „Mindig is a pálya jobb oldalán éreztem jól magam, itt sokat lehetett támadni, futni, beadni. Talán ott nyújtottam a legjobb teljesítményt, esetleg védekező középpályásként. De szívesen játszottam liberót, vagyis leghátsó embert is.”

A felnőtteknél eltöltött tíz év alatt sok emlékezetes mérkőzést játszott a föderális és a szlovák ligában is. „Voltak jobb, de rosszabb találkozók is. Főleg a prágai Sparta és Slavia elleni bajnokik voltak emlékezetesek. Emlékszem, hogy a Slavia kapujában Stanislav Vahala állt (aki azelőtt öt évig szerepelt a DAC-ban - a szerk.). Először 0:1-es vesztésre álltunk, de végül 4:2-re győztünk. Vahalának már a 36. percben el kellett hagynia a pályát három kapott gól után. A Spartával egy kiváló, 3:3-as mérkőzést játszottunk, de pár évvel azelőtt egy hatost kaptunk a Letnán. Az első félidőben Stanislav Grigát, a másodikban Tomáš Skuhravýt őriztem azon a találkozón. Pecze Károly edző azt mondta az után az eredmény után: veled nem volt semmiféle gond. Jó volt ezt hallani egy alig húszéves srácnak, bár kiütöttek minket,” emlékszik vissza „Zsaki”.

1998-ban elhagyta a DAC-ot, hogy kipróbálja a németországi és osztrák légiós életet. Ott kezdte az edzői karrierjét is, majd 2004-ben ismét bekopogtatott a DAC ajtaján, és átvette az idősebb ifik irányítását. „Miután visszatértem Ausztriából, megszólítottak, nem próbálnám-e ki magam a DAC edzőjeként. Ez egy jó kihívás és tapasztalat volt.” Bár csak egy szezon erejéig maradt, de 2007-ben ismét visszatért, ezúttal az U19-esekhez. És azóta a klub ifjúsági részlegében dolgozik. „Még mindig szeretem a focit, és hét-nyolc éve foglalkozom a fiatalokkal. Szeretek velük dolgozni. Az U19-es korosztállyal sikerült a második ligából az elsőbe jutnunk. Most az U17-eseket edzem, az őszi szezon után vezetjük a II. liga nyugati csoportját, ráadásul nálunk játszik a bajnokság legjobb góllövője, a 19 gólos Szelle Lajos is,” mondja az ifjúsággal való munkájáról.

Manapság új szelek fújnak a DAC-nál. Lehet ezt érezni az ifjúságnál is? „Természetesen, a klub vezetői törődnek velünk. Ha megvalósítják a terveiket, akkor az egész régió jól jár. Dunaszerdahelyen és környékén megvannak a tehetségek, és olyan folyamatnak vagyunk szemtanúi, hogy a gyerekek - már nagyon fiatalon is - megint a DAC-ban akarnak focizni, nem máshol. Sok magyar nemzetiségű gyerekkel foglalkozunk. Ráadásul több felől is jelentkeznek - Rozsnyóról, Kassa környékéről, az Ipoly mentéről, hogy ki szeretnék magukat próbálni nálunk. A vezetőség is azt akarja, hogy itteni srácokat neveljünk ki, akiket majd beépíthetnek a csapatba. Teljes erőbedobással ezen dolgozunk.”

Zsákovics nagyon elégedett az U17-es csapat játékosainak hozzáállásával: „A járási bajnokságokból, Bakáról, Galántáról, Nádszegről és más helyekről érkeztek, és ami a legfontosabb: szívesen edzenek. Ezért le a kalappal előttük. És focizni is tudnak. A mai elektronikus világban ez megbecsülendő dolog. Nem húzzák ki magukat semmi alól, nem keresnek kifogásokat. Az edzéseken is többet és többet akarnak.”

Zsákovics Tibor még mindig regisztrált játékos, de már csak nagyon ritkán lép pályára. „Az ötödik ligában szereplő csallóközkürti csapatot edzem, viszont csak akkor lépek pályára, ha sok játékosunk hiányzik.”

Fiai is futballoznak. „Az 1993-ban született Tibor fiam játszott a DAC-ban, jelenleg a Comenius Egyetemen tolmácsnak tanul. A futballtól azonban nem szakadt el teljesen, Csallóközkürtön játszik az én irányításom alatt. A fiatalabbik, Ákos az U12-es csapatban szerepel - természetesen a DAC-nál.” Így nincs kizárva, hogy egy napon ismét szerepel majd a Zsákovics vezetéknév a dunaszerdahelyi felnőtt csapatban.

Névjegy: Zsákovics Tibor

Dunaszerdahelyen született (1968. augusztus 30-án), Felsővámosról érkezett a DAC fiatalabb ifijei közé. 1988-ban, 19 évesen debütált az A-csapatban. Révkomáromba való berukkolása és a ČH Ógyalla csapatánál eltöltött katonai szolgálatának letelte (1989/90), majd egy rövid bősi megálló (1990) után sorozatban hét szezont húzott le a DAC-ban (1991-1998). 174 alkalommal viselte a csapat mezét, 17 gólt szerzett, az európai kupákban is pályára lépett. Kétszer szerepelt a Szlovák Kupa döntőjében - a csapat mindkét alkalommal büntetőkkel maradt alul. Aktív pályafutását a német 3. ligában szereplő Cloppenburgnál folytatta (1998-2001), majd alacsonyabb osztályú osztrák csapatok következtek: Oberwart, Andau, Siesdorf, Aschpern. Edzői pályafutását az Andaunál kezdte, majd a 2004/2005-ös szezonra átvette a DAC idősebb ifijeinek irányítását. 2007-től a DAC ifjúsági részlegében dolgozik edzőként, az idősebb ifiken kívül a klub tartalékcsapatát is edzette, manapság az U17-es csapatot vezeti. Rövid ideig Nyárasdon is dolgozott, hosszabb ideje az OFK Rapid Csallóközkürt csapatának vezetőedzője.

Harsányi László